Annyira fáj, mikor adnom kell..
Ugye, milyen sok kérdést hagy most benned ez az egy mondat? Ne szó szerint értsd. A legjobb dolog, ha adhatok, de fáj is. Fáj, ha anyukámnak kell adnom.
Hogy miért?
Mert annyira csodálatos ember, és mégis annyiszor bántja az élet. Három gyereke van, és csak én nem hagytam magára. Ez a része nem érdekes, remélem, ők majd az élettől visszakapják, hisz már nekik is van gyerekük.
Anyám csodálatos ember. Dolgozik mindig, egyedül van, nincs sok pénze. És szeret. Engem, minket és az unokáit. Mindig képes mosolyogni minden rossz ellenére. És sosem adta fel, pedig más már a felénél beadta volna a kulcsot.
És hogy miért is írtam azt az elején, hogy fáj adni ? Mert sokszor nem kér. Amikor neki sincs. Kaját sem. Én mégis küldöm, viszem. És bármit vinnék, amit szeretne, de mégse mondja.
Egy-két könnycseppel az arcomon, de boldogan. Fáj, mert nehéz neki néha. Ha egyetlen kívánságom lehetne, azt kívánnám, hogy neki mindene meglegyen. Hogy ne kelljen neki sosem nélkülözni, csak éljen boldogan. Hisz ő már annyit adott nekem. Bárcsak én is adhatnék! Mindig. És nagyokat.
Kitti
Titkot őriznek, hogy védjenek, ölelnek, akkor is, ha nem járna, sírnak helyettünk is, engednek menni és közben félve figyelnek, és sok nevük van. Anya, mama, anyóska, dédi. Közhely, de amíg itt vannak még, addig érdemes elmondani: szeretlek.
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
