90. oldal - Bezzeganya

Első várandósságom hatodik hónapjában vesztettem el az édesanyámat. Addig minden rendben ment, vidám és felszabadult voltam, vártam a picit, majd ezt felváltotta a gyász, és csak túléltem a következő három hónapot és a szülést is. A párom nem egyezett bele a szülészorvos és/vagy szülésznő felfogadásába, a keresetemből pedig akkor én sem engedhettem meg magamnak. Valahogy hittem benne, hogy méltóságban megszülöm majd a fiamat.

Hivatalosan augusztus 27-re voltam kiírva a kislányunkkal, és én már előtte egy héttel minden nap úgy feküdtem le, hogy na, majd most... Majd ma szülünk. De nem így lett. Nagyon-nagyon szerettem volna elkerülni a befekvést, de Cegléden, ahol szültem, túlhordás esetén kötelező a kórház vendégszeretetét élvezni, amíg meg nem születik a baba. Így fogtuk a teljes cókmókunkat, és 28-án reggel befeküdtem a terhespatológiára.

2003.12.27.

A hétvégére hideget és havazást jósolnak, ám akit nem riaszt el a téli időjárás, részt vehet egy erdei kisvasút túrán, mely során az erdei vadak etetésére is sor kerül. Beltéri állatos program is lesz, és történelmi játszóház is várja a 6-12 éves gyerekeket.

A mai nappal megkezdtük a 31. terhességi hetet, és a telefonom várandós-applikációja szerint már csak pontosan 70 nap van hátra a szülés várható dátumáig, vagyis a naptár szerinti kiírt napig. A héten történt néhány előrelépés, ugyanis találkoztam a védőnővel, jártunk a kiválasztott kórházban, ahol megejtettük a 30. heti genetikai ultrahangot és megismertük az új orvosomat, aki remélhetőleg most már a végleges lesz, és nem jön közbe semmi váratlan esemény a hátralévő két hónapban...

Tildy babanaplóját, a Mana-naplót mostantól a férje írja, így végre egy apa mesél a gyereknevelés örömeiről és nehézségeiről. És persze a cuki babáról.

Nem kell megütni a másikat ahhoz, hogy erőszakosak legyünk - avagy a Guardian-cikk margójára

Január 19-én írják meg a központi felvételi feladatsorokatt azok a nyolcadikos gyerekek, akik idén felvételiznek 6 és a 8 évfolyamos gimnáziumokba, a 9. évfolyamra és az Arany János Tehetséggondozó Programba. Összefoglaltuk a tudnivalókat:

31. hét

Hisztaminos terhesség: üdv, második (energikus) trimeszter – 21-23. hét

Kórház neve: Toldy Ferenc Kórház Cegléd

Az elmúlt hétvégén sok helyen esett elegendő mennyiségű hó a hóemberépítéshez. Facebook oldalunkra rengeteg szebbnél szebb fotót töltöttek fel az olvasók az elkészült hóépítményekről – sokat gyerekek készítettek. Ezekből válogattunk olyan képeket, amelyen csak a remekmű szerepel. A képre kattintva galéria nyílik!

Van egy dobozom, tele akrilfestékkel. Ecsetekkel, vásznakkal szintén fel vagyok szerelkezve. Karácsony előtt döbbentem rá: hetek, sőt, hónapok óta nem festettem. Az új, olvasatlan könyvek még mindig halomban hevernek – még a nyaraláskor sem jutottam el odáig, hogy elolvassam őket, pedig mindig viszek magammal egy-két könnyed olvasmányt. Szeretek társasozni a gyerekekkel, sőt, időnként még konyhatündérkedni is van kedvem. De ezekre mostanában valahogy ritkán volt időm…

A terhességem teljesen átlagos volt, igazából kisebb problémák akadtak, de hol nem? Szépen telt-múlt az idő, közben volt egy költözésünk. Na, azt terhesen kihagytam volna... Egyre közeledett a kiírt időpont, anyuék a végén már rendszeresen jöttek hozzánk, vagy vittek ki magukhoz, ameddig a férjem dolgozott, hogy ne legyek egyedül. Hiába mondtam nekik, hogy nem szükséges, nem úgy fogok szülni, mint a filmekben, hogy hopp, fájás, és akkor már nyomunk is.

Talán egy hónapja sincs, hogy írtam nektek a szorongásomról és a halálfélelmemről. Leírtam, hogy januárban megyek szakértőhöz, aki remélhetően sokat fog majd nekem segíteni. Nagyon sok jótanácsot kaptam, volt aki, külön is megkeresett. Mindenkinek nagyon hálás vagyok. Nem tudom egész pontosan idézni most a hozzászólást, de valaki azt írta, hogy az agyam elnyom valamit, és a betegségekre és a hálára vetítek. Napokig gondolkoztam rajta.  Hogy őszinte legyek, először a gyerekkoromra gondoltam, ami nem volt túl fényes, de nem panaszkodom, mert lehetett volna rosszabb is.

A színpad világa elvarázsolhat. Akkor is, ha csak egy ember szövegel valamit egy alig világított térben, és akkor is, amikor színes-szagos, zenés-táncos szuperprodukció kerül rá. Az pedig megint egészen másként hathat ránk, ha részesévé válunk az egésznek, és már „belülről” látjuk, egy kisebb, nagyobb, vagy egészen nagy csapat részeként. Az Álomutazó „főpróba-előadásán” jártunk decemberben.

Holnaptól belépünk a 30. terhességi hétbe. A pocakom hatalmas, nem igazán tudom, hova fog még nőni, pedig a java elvileg csak most indul majd... Viszont már így is napi szinten kapom a mikor szülök kérdéseket és igencsak kerekednek a szemek, amikor „majd csak márciusban” a válaszolom. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora pocakkal még lesz nadrág, ami rám jön és össze tudom gombolni, de hála a dán kismamadivatnak, egyelőre még nem kell zsákruhákban járnom.

A sorozat első részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. A második részben az örökbefogadás érzelmi oldaláról írtam. A környezet reakcióiról szólt a harmadik poszt. A negyedik bejegyzés témája volt a mindennapi örömök és nehézségek Down-szindrómás gyermekkel. A legutóbbi rész a testvérek kapcsolatáról szólt. A sorozat utolsó részében arról írok, mik az elképzelései a szülőknek a jövőről.

30. hét

Sok tanár úgy gondolja, az iskolai szünetek a pihenésre, feltöltődésre valók. De van, aki a téli szünetre is adott házi feladatot matekból, olvasásból, fogalmazásból.

Minden évben akad néhány sérülés, amelyet petárdák okoznak. Az óév utolsó napjaiban egy 17 éves lány kezében robbant fel az interneten vásárolt petárda – még az eldobás előtt. A tinilány mutató- és hüvelykujját nem tudták megmenteni az orvosok. De egyéb veszélyei is vannak a pirotechnikai eszközöknek.

Az év utolsó napjára készítettünk egy rövid összefoglalót a Bezzeganya 2018-as évéről, amelyből kiderül, hogy mely tíz posztunk volt idén a legolvasottabb. Van közte párkapcsolati téma, kórházteszt, szüléstörténet, terhesnapló, interjú a gyermekvállalásról, és sajnos szomorú történetek is.

Nehéz elkezdeni a történetem, egymást kergetik a szavak a fejemben. Mindig fiatalon szerettem volna édesanyává válni. Amióta az eszemet tudom, szeretek mindent irányítani, jó előre megtervezni a legapróbb részletekig. Gondoltam, majd egy szép napon a Nagy Ő megkéri a kezem, aztán jöhet az esküvő, és végül a gyerek(ek), persze mindezt pöccre. Na, ja, gondoltam én naivan.

„Az nem elég, ha mindketten túlélik valahogy épségben - ha közben megöljük a lelküket” - mondta nekem egy brit vezető szülésznő szeptemberben Londonban a Patient Safety Learning konferencia szünetében. És van, amikor még azt se mondhatjuk, de hát minden rendben, hiszen mindenki egészséges - és a nők akkor is hallgatnak vagy elhallgattatják őket. A Guardian cikke az Index on Censorship munkatársainak közreműködésével.

29. hét

Mikortól kell mosni a gyermek fogát? Hogyan tisztítsuk a kis fogakat? Kell-e kezelni a tejfogakat? Dr. Ágh Orsolya fogorvossal beszélgettünk a témában.

Kórház neve: Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr

Ahány ház, annyiféle karácsonyfa. Facebook oldalunkon arra kértük az olvasókat, mutassák meg, hogy sikerült az idei díszítés. Elárasztottak minket a szebbnél szebb fotók, ezekből hoztunk egy csokorral. Mi imádjuk nézegetni őket… Katt a galériára! :)