88. oldal - Bezzeganya

Betöltöttem a 20. hetet, villámgyorsan elrepült a várandósságom fele, így, hogy a lakáseladással kapcsolatos dolgokkal voltam elfoglalva.

Venezuelai kollégáink vannak mostanában, mondja a szemüveges spanyol informatikus mérnök, nagyon boldogok, hogy van munkájuk, nem lőnek az utcán, nem visznek ok nélkül börtönbe, van ennivaló és közellátás, spanyolul ugyanúgy beszélnek, és csak azon aggódnak, mikor hozhatják ki a mamát meg az érettségizni készülő hugit.

Úgy tűnik, lassan vége a vénasszonyok nyarának, amikor vidáman lehetett jóformán egy szál pólóban túrázni a (csontszáraz, és ezért veszélytelen) Rám-szakadékban is. Aki viszont a fővárosban lakik vagy oda tart az őszi szünetben vagy épp a hosszú hétvége maradékán, az a jó hírünk: van egy erdő, amit mindenféle rejtvény kíséretében esőben is úgy lehet gyerekkel bejárni, hogy még csak cipőt se kell pucolni utána.

Soha nem olvastam szüléstörténeteket, mert korábban szült ismerőseim figyelmeztettek, hogy szülés előtt ne tegyem. Csak rettegtem a szüléstől. Máig nem tudom, hogy segített-e volna leküzdeni a rettegést, vagy fokozta volna azt, ha mégis olvasgatom őket. De most már tudom, hogy nem kellett volna annyira félnem, sőt.  Pedig az első szülésem életem sportteljesítménye volt, az orvost élénken érdekelte, hogy mégis mit sportoltam, hogy ilyen kondim van, szülésznő meg azzal nyugtázta, hogy „nekünk se ez volt álmaink szülése”. Mindezek ellenére mégis szívesen gondolok vissza rá.

Sok-sok éve olvasom a Bezzeganyát, kommentelni is rendszeresen szoktam, de ez az első poszt, amit írok. Nem tudok jól írni, nem is tudom, mi most ezzel a célom, hogy magamnak akarok-e segíteni a kibeszéléssel, vagy mások figyelmét felhívni, majd kiderül. A mellrákról fogok írni. Amiről azt hittem, hogy csak másokkal történhet meg. Vagy ha mégis velem, akkor semmiképp se 42 évesen, bármiféle rizikófaktor nélkül.

Sokszor előkerül, főleg alkalmakkor, vagy a halottak napja közeledtével, hogy mit is mondjunk a gyereknek az elmúlásról, a halálról. A hívő emberek elintézik néha egyszerűen azzal, hogy az angyalokhoz költözött. Az ateisták, vagy csak nem hívők ezt nehezebben oldják meg. De mindkét-három csoport kerülhet szorult helyzetbe a kis kérdezők kapcsán. Főként, ha baj van. Ha ő maga küzd a halálos kórral, vagy a tesó, kisbarát. Mert egy nagyit meg lehet magyarázni azzal, hogy öreg volt. Kivéve, ha azt hallja úton útfélen, hogy „jajj, milyen fiatalon ment el szegény”, ami igaz is lehet egy 50 év körüli nagyinál. De mit mondjak balesetnél? Vigyem-e el a temetésre? Hány éves kortól vigyem? Menjünk együtt halottak napi temetői sétára? Mi van a házi kedvencek halálakor? Sírhatunk a gyerekeink előtt? Mennyit mutathatunk a gyászunkból? Mi van, ha a vágyott kistesó hagy bennünket idő előtt magunkra? Nagyon nehéz kérdések ezek. Olyan problémák, amikkel nem mindenki és nem mindig tud kezdeni valamit.

18. hét

A mai anyukák egyik fontos kérdése, hogy cumit adjanak-e a gyereknek, vagy hagyják, hogy szopja az ujját. Én az első gyerekemnél cumival próbálkoztam (mindenhol azt hallottam, hogy a cumi alapvető kelléke a gyereknevelésnek), de szerencsére hiába, a gyerek nem volt hajlandó használni (mennyivel okosabb volt, mint az anyja!). A második sem. A harmadiknál meg sem próbáltuk. Viszont a középsőm tízéves koráig szopta az ujját, alig lehetett leszoktatni róla. Melyik a jobb? Mit mond a szakértő? Dr. Volomné Varga Marianna myofunkcionális szaktanácsadóval beszélgettünk cumi vs. ujjszopás témában.

A 12. heti kombinált tesztet valójában a 13+1 napon végezték, így 90 százalékos eséllyel mondta az ultrahangspecialista, hogy újra lányt várunk. Mindenki kérdezi ilyenkor persze, hogy fiút vagy lányt szeretnénk, mi mindig azt válaszoltuk, hogy mindegy, csak egészséges legyen.

Ha 2017-ben vagy 2018-ban hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

Kedves olvasók!

Ma ünnepli nyolcadik születésnapját a Bezzeganya blog. Ennek apropóján készítettünk egy rövid összefoglalót, hogy mi minden történt az elmúltnyócévben.

Első gyermekem, a fiam császárral született, amit igyekeztem a helyén kezelni, de másodjára nagyon szerettem volna hüvelyi szülést, így orvost is ennek megfelelően választottam.

A szülés után felmerülő problémákról írt sorozat előző részeiben Andi a szoptatás nehézségeiről, a gátmetszést követő kellemetlenségekről írt, megosztotta azt is, hogy hogyan vette észre, hogy szétnyílt a hasizma. felhívta a figyelmet az inkontinenciára, és a szülés utáni menstruációról, valamint a nagyszülőkről is volt szó. Ma a vizesedés és a hajhullás a téma.

Hallottam már olyan vélekedést, hogy nem sok minden változik, ha megszületik a gyerekünk, csak eggyel többen leszünk. Nem fogja uralni a gyerek az életünket. Ő fog alkalmazkodni hozzánk. Majd a nagymamák szépen megbeszélve, egymással és velünk is egyeztetve, segítenek. Meg olyat is, hogy én aztán nem fogok bálnára hízni, gömbölyödni! Csak bio, csak egészséges, csak a legjobb táplálékot fogom elfogyasztani. Szülés után hat héttel visszaáll a rend, heti háromszor edzek a kedvenc konditermemben, hétvégente pedig futni járunk családilag. Nem mondok le a csinos ruhákról és finom sminkkel az arcomon jövök-megyek, várom haza a férjemet.

17. hét

Egy korábbi bejegyzésben megírtam, milyen rosszul sikerült az első oviban töltött évünk. És bár betöltötte a fiam a hatodik évet, úgy döntöttünk, hogy még óvodában marad, persze egy másikban. Mindezt a rengeteg negatív élmény, és annál kevesebb óvodában töltött idő fényében.

A majdnem 9 éves lányommal év eleje óta járunk a gyermekfogászatra, ahol lyukas fogait kezelték több-kevesebb sikerrel. (Ötből négyszer nem volt ott a doktornő, akihez tartozunk.) A legutóbbi látogatásnál egy másik doktornő jelezte, hogy nem ártana fogszabályzásra mennünk, mivel többek között a jobb alsó hármasa még nem bújt ki, ámde kezd a többi fog összezárni, nem nagyon lesz helye az új fognak. Ezt eddig miért nem mondta el a fogorvos? Egy szó mint száz, felkerestem egy gyermek-fogszabályozással is foglalkozó rendelőt, ahol Dr. Volomné Varga Marianna klinikai nyelvész, myofunkcionális szaktanácsadó vizsgálta meg Mannát. A fogszabályzós sorozat első részében az első vizsgálatról mesélek.

Az első trimeszter

Öt budapesti család. Különbözőek, mégis nagyon hasonlóak: Down-szindrómás gyermeke(ke)t fogadtak örökbe.

„Anya, lehet Steam fiókom?”

A szülés után felmerülő problémákról írt sorozat előző részeiben Andi a szoptatás nehézségeiről, a gátmetszést követő kellemetlenségekről írt, és megosztotta azt is, hogy hogyan vette észre, hogy szétnyílt a hasizma. A mai bejegyzésben az inkontinenciáról, a menstruációról és a nagyszülőkről lesz szó.

2017.06.01 Már lassan három éve szerettünk volna egy kisbabát, ekkorra már szerintem túl voltam legalább harminc-negyven negatív terhesteszten, már vagy egy éve minden reggel mértem a hőmérsékletemet, amit minden reggel felvezettem két helyre is, hogy biztosan időbe tudjam, hogy mikor közeledik a peteérésem abban a hónapban, mivel PCOS, inzulinrezisztencia és pajzsmirigy alulműködés miatt 30-45 nap között ingadoztak a ciklusaim.

Időről időre fellángol a vágy bennünk, hogy leadjunk egy kicsit az évek alatt ránk rakódott súlyokból. Több olvasónk is beszámolt már fogyókúrás tapasztalatairól. Sokan követnek divatdiétákat, napjainkban az úgynevezett ketogén diéta örvend nagy népszerűségnek. Gyors súlycsökkenés érhető el vele, ám veszélyeket is hordoz. Ihász Katalin dietetikust kérdeztük a ketogén diétáról.

Alapvetően úgy gondolom, hogy a tanulás a gyerek feladata. Én csak aláírom a jegyeket, vagy ha segítséget kér, érdeklődik valami iránt, akkor segítek, támogatok, odafigyelek. Egész jól ellavíroztak így a nagy gyerekeim. Amióta a kicsik is iskolások lettek, rengeteg, számomra fura szülői hozzáállással találkoztam. Ott van például az egyik rokon anyuka, aki onnan tudja, hogy hogy néz ki az olvasókönyv, hogy év elején bekötötte a fóliába, de azóta se fogta a kezében, nem is találkozott semmilyen tankönyvvel.

16. hét

Ma van az Állatok világnapja. A Bezzeganya Facebook-csoportjába feltöltött házi kedvencek fotóiból készítettünk erre az alkalomra egy galériát. Éljenek az állatok! :) Katt a képre a galéria megnyitásához!

Egy előző írásomban arról meséltem, hogy hiába jeleztük az óvó néniknek, hogy allergiás a gyerekünk a dióra, mégis diót etettek vele. Most egy másik problémáról írok. Kétszer voltam szemtanúja, de úgy sejtem, hogy többször is előfordult, hogy a gyermekemet az udvaron másik csoportba tartozó gyerekek lökdösték, vagy rugdosták. Egyszer konkrétan egy harapásnyommal az arcán jött haza.

A hétvégén sok helyen ünneplik az Állatok Világnapját: felvonulással, vásárral, örökbefogadással. De lesz még Halfesztivál, Szüreti mulatság, Gesztenyefesztivál és Lovasfesztivál is. Programajánló a hétvégére.