89. oldal - Bezzeganya

A szülés időpontja: 2018. szeptember

Számtalan olyan dolog van, amiért büszkék lehetünk a gyermekeinkre. Ha három dolgot kellene felsorolnod, te mit mondanál, mire vagy leginkább büszke a gyermekeddel kapcsolatban? Ezt a kérdést feltettük a Facebook oldalunkon is, a válaszokból szemezgetünk.

2018 április 18-ára voltam ki írva, de sajnos bármennyire is szerettem volna, hogy beinduljon a szülés, túlhordtam a kisfiamat. Április 23-án este hét órára voltam hivatalos a kórházba szülésindításra. Időben elkezdődtek a kötelező vizsgálatok, átöltözés, papírmunkák... Sajnos egyáltalán nem kezdtem még el tágulni, így közölte az ügyeletes orvos, hogy ebből legkorábban másnap délelőtt lehet baba, az apa nyugodtan mehet haza, de én ragaszkodtam hozzá, hogy a férjem végig velem maradjon. Jól döntöttünk.

A 30. heti szervezkedések, beszerzések ezen a héten is folytatódnak, ráadásul végre rengeteg olyan program volt, amely lehetővé tette, hogy ne kelljen gondolkodnom: orvos, barátnőzés, interjú, csokoládézás, wellness, halazás, fotókönyvezés.

Mától indul a 39. terhességi hét. Várhatóan már csak hat napunk van egy testben a kisbabámmal. Egyelőre még elképzelni sem tudom, hogy kevesebb, mint egy hét múlva nem lesz rajtam ez a hatalmas pocak... Helyette végre a kezeimben tarthatom majd a fiam.

A kórház neve: Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa

Itt a farsang! Nem tudom, ki hogy van vele, de ez sem egy egyszerű dolog! Adott ugye 3 jómadár – a 10 éves Nagyfiú, a 8 éves Petya és a 7 éves Hercegnő, valamint a nagy kérdés, mi is legyek farsangkor. Ha szerencsém van, lesz esetleg adott téma, ami szűkíti a lehetőségek tárházát, de ha nem…?

39. hét

Az én történetem egy középidős vetélésről szól. Nagyon friss az élmény, nincs egynapos, amikor írom.

2019 február vége, Budapest. A saját bőrömön tapasztaltam meg, amit már innen-onnan lehet hallani: baj van, nincs elég szakember, kivándorolt, aki csak tehette.

Szóval megint babát várunk. Mindig több gyerkőcöt szerettünk volna. Minimum kettőt, a többit meglátjuk alapon. De bevallom, amikor rájöttem, hogy úton van ketteske, először nem örültem. Konkrétan megrémülve ültem, kezemben a pozitív teszttel. Egyeske akkor még csak 5 hónapos volt, egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy ilyen kis korkülönbség lesz közöttük, nem így terveztem. Azon pánikoltam, hogy hogyan fogom tudni megadni mindkettőjüknek azt a törődést, amit megérdemelnek.

Az én történetem a 40. hét körül kezdődött még 2016-ban. Az hitték, hogy szivárog a vizem, de ezt nem támasztotta alá az ultrahang, így hazaengedtek. Sajnos pár nappal később a ctg-m sem volt jó. Bármit is jelent ez. Próbáltam őket faggatni erről, de nem igazán magyarázták el, mit is jelent ez.

Nyíregyháza, Jósa András Kórház, Nyíregyháza, 2019.02.20.

A 29. hetet követően végül tudatosult bennünk, hogy lassan itt lenne az ideje beszerezni mindenféle izgalmas dolgot, illetve egy-két családi programot és orvoslátogatást is elintézni. A feladatok – jelentjük – sikerrel abszolválásra kerültek, és kiborulni is alig sikerült szerencsére:

Mától indul a 38. tehességi hét, és hihetetlen, de legkésőbb 13 nap múlva már a karomban tartom a fiamat! Elképesztő gyorsasággal pörögnek a napok, pipálom a még szülés előtt elvégzendő teendők listáját, de korántsem vagyok biztos benne, hogy a végére fogok érni... Olyan sok helyről hallok a kiírt dátumnál hetekkel korábban beindult szülésekről, és a frontok is szépen alakítanak az elmúlt időszakban, így egyáltalán nem tartom kizártnak azt sem, hogy a császármetszés ütemezett időpontja előtt kopogtat a kisfiam.

2004.05.25

38. hét Elég hamar meggyógyultam most, lányunk viszont második hete itthon van, kis javulás után begyulladtak a nyirokcsomói, de már ő is jobban van. Ha tudnám, hogy csak pár nap van esetleg szülésig, nem vinném már oviba, nehogy hazahozzon megint valamit. De ugye ezt nem tudjuk. A héten melegfront érkezik, lelkesen lessük tesómmal az időjárás-előrejelzést, a hét vége felé ígért 16-20 fok akár meg is hozhatja a babáinkat.

Nemrég meséltem arról, hogy két és fél éve hiába várunk a babára, nem sikerült teherbe esni. Jó néhány vizsgálaton vettünk részt azóta, röviden összefoglalom, hol tartunk most.

Iszonyatosan nehéz. Aki ma apaként főállásban otthon marad egy pici babával, ledobja a kesztyűt minden nemi szerepekkel és társadalmi identitással kapcsolatos beidegződésnek. Az ember társas lény, mindennapjainkat erősen áthatják a szociális kapcsolataink. Kinek mi a dolga, ki mit gondol, kinek hol a helye.

Utólag állt össze a kép. Éreztem én, hogy baj van, de a hibát magamban kerestem. A kis- és középső csoportban nem volt semmi probléma. A képen egy gyerek volt, akivel a fiam három éven keresztül járt oviba.

A harmadik császármetszésemet szeretném megosztani veletek. Röviden az előzményekről: A kislányom tíz éve született farfekvés miatt császárral, a kisfiam két évre rá gerincfájdalom miatt ugyancsak műtéttel látta meg a nagyvilágot.

Ha szeretnéd tudni, milyen típusú anyuka vagy, töltsd ki ezt a tesztet és megtudod.

36. hét Megkezdtük a 37. hetet, és én most kezdem azt érezni, hogy meguntam a terhességet... Szép volt, jó volt, imádtam minden percét, de most már szeretnék a végére érni, a kezemben tartani a kisfiamat, és megkezdeni a közös életünket. Persze ezt a három hetet féllábon is kibírom, de most jutottam el oda, hogy már tényleg várom a végét!

Van egy 16 hónapos tündéri kislányom. A környezetem nagyon nehezen fogadta, hogy féléves koráig kizárólag szoptatni szeretném, alig várták, hogy kapja a gyerek a csülkös pacalt, tejszeletet, kekszet, csokit, cukorkát, mert ezek nélkül nem élet az élet. Én kicsit máshogy gondoltam. Bio püré, méregdrágra egykezes pároló turmix, mosolygó, maszatos baba.

A 29. héten úgy éreztem, kissé beindultak a programok: védőnő, találkozás az egyik barátnőmmel, és az említett három mozi. Emellé – nehogy unalmas legyen – bevetettük magunkat a babakelengye összeállításának megkezdésébe. Szóval, e bejegyzésben kivételesen nem nyafogni fogok.

Elérkeztünk a számomra mérföldkő 37. héthez. A heti ctg ismét reaktív volt, össze-vissza mocorgott a babám. Dokim azt mondta, jelen állás szerint 50 százalék esélyem van a VBAC-re (ki hitte volna? Vagy sikerül, vagy nem.), de ha kihúznám a 39. hétig, már 60 százalék. Valamilyen telefonos alkalmazásba pötyögte be a BMI, életkor, korábbi szülés császár indikációja adatokat. Azzal bocsátott utamra, hogy gyógyuljak meg és pihenjek sokat, egy hét múlva ctg, ultrahang, teljes labor.

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

A minap elém került néhány régi, gimnáziumi osztályfénykép. Végignéztem a volt osztálytársaimon (atyaég, 23 éve érettségiztünk…), és azon gondolkoztam, hogy milyen terveink voltak akkoriban, volt-e egyáltalán. Ki indult abba az irányba, amit szeretett volna, és kiből lett végül más, mint amit elképzelt. És hogy hányan nem tudtuk, mi vár ránk a következő huszonpár évben…

2018.11.28-án reggel felkeltem kétórányi éjszakai alvás után, agyonhajszoltan, mint egy zombivámpír, aki akkora, mint egy kamion. Belenéztem a tükörbe és a sírás fogott el, annyira fáradt voltam, mert már három hete nem aludtam, se fekve, sem ülve, se sehogy nem volt jó. Reméltem, hogy csoda történik, mire eljön az idő, mert így nem lehet szülni.