81. oldal - Bezzeganya

Azon agyalok, hova tovább, albérletbe? Az pénzkidobás, felélem, amit kapok, mire újra munkaképes leszek. Abból, ami marad, még egy egérlyukat sem tudok venni egy rossz környéken. Talán édesapám tud felvenni hitelt, amivel kipótoljuk, de azt is fizetnünk kell valahogy. De inkább azt, mint az albérletet. Semmiféle családvédelmi szuperakció tervre nem vagyok jogosult, már végigjártam, ezzel telt a múlt hónapom, na, meg mindenféle igényelhető támogatást megkértem, amit lehet...

Lakodalmat háznál tartani  nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem

Furcsán és változatosan alakult a viszonyom a császáros szüléssel. Amióta az eszemet tudom, azt hallottam otthon, hogy azt a „lusta anyák” választják. Akik még ennyit se hajlandóak megtenni a gyerekért.

PETYA ELSŐ A-S LETT! El se hiszem, hogy ilyen nagy már, pedig de! Augusztus végén volt egy előszülői az osztályteremben, amin ismertettek pár fontosabb dolgot. Az osztályterem a lépcsőn felérve jobbra található, az ovi pedig balra – minimális a távolság a kettő között. Korán szoktunk beérni Petyával, így az a szabály, hogy az osztályterem melletti padokon átöltözés, cipőváltás, majd a tanítás kezdetéig az ovi zsibongójában gyülekezés. Onnan kísérik át őket a teremhez, 8 óra előtt.

90 százalékos felkészültségben állunk. Bölcsész agyam matematika-tudásával kiszámítottam, hogy a 36. héten járva éppen 90 százalék a terhességem „töltöttsége”. A pocakkapacitásommal párhuzamosan nagyjából a babaszoba felkészültsége is így áll. A szekrényben kimosva, vasalva állnak az első kisruhácskák, törölközők, textilpelusok. Az ágy már készen várja, a babakocsi bekészítve, a kórházi csomag gondosan beállítva. Néhány apróság hiányzik még, amit akár a baba megérkezése után is ráérünk még pótolni: néhány szükséges dolog a babának, pár fúrás a falon, és egy kis szőnyeg a szobába. Precíz lelkemnek nyilván jobban esne, ha már meglenne minden, de próbálom ezt elengedni.

"De jó, hogy ennyien eljöttetek" - ragyogta elsőben a tanító néni a lányom osztályában, hogy aztán kicsit felhősebb arccal hozzátegye, a létszám már negyedikre nagyjából megfeleződik. És felsőben? Hát hajjaj...mondta ő, mintha akkor már jelentősen csökkenne a lelkesedés, pedig nem kevésbé saját az a gyerek akkor sem.

25.hét

Én vagyok, aki 24 hetes koráig szoptatta a kislányát, és ez eléggé megviselte. Azóta eltelt több mint három hónap, a babám szuperül van. Én többé-kevésbé, vagyis éppen próbálom magam összeszedni.

Mikor nagyanyám (100+) várandós lett édesapámmal, az első gyermekével, talán az első trimeszter végére már biztos volt benne, hogy gyermeket vár. Orvos nem nagyon látta, mert akkoriban ez nem volt szokás. Ultrahang, genetikai szűrés se volt. Egy se. Boldog tudatlanságban és tökéletes bizalommal várta a gyermeket, akinek az érkezéséről annyit tudott, valamikor karácsony, újév táján érkezik. Bizonyíték rá a kimaradt menstruáció ideje és a félidőben először észlelt magzatmozgás.

2018 májusában pozitívat teszteltem. Az érzések, amik akkor kavarogtak bennem, leírhatatlanok.

2018. március 26-án megszületett második gyermekem. Jól volt a pici is és én is. Pár nap kórház után jöhettünk is haza. A nagyobbik fiam is tökéletesen elfogadta kistestvérér, úgy tűnt, minden rendben.

A héten elmentünk a kórház által szervezett szülőszoba-látogatásra/szülésfelkészítőre. A fiaimat én még egy másik időszámításban szültem. Ezt úgy kell érteni, hogy a város, ahol lakunk, már akkor évek óta tervezte, hogy egy teljesen új szülészetet hoznak létre és a régi ledózerolásra kerül. Mire a fiúk érkeztek, még az új nem állt készen, így ők még ott születtek, ahol én is, illetve még a nagyszüleik is. Szerintem konkrétan találkoztam azzal az ággyal is, ahol még én láttam meg a napvilágot.

Manapság a védőnőt sokan ellenségként tartják számon, afféle kötelező rossznak, fölösleges nyűgnek élik meg a védőnői látogatásokat. Nem volt ez mindig így. Éva arról mesél, hogy régen mennyire más volt a védőnők és a kismamák közötti kapcsolat.

Hat hónapos koráig szoptattam a kislányomat, pontosabban 24 hetesen állt át teljesen tápszerre. Már előtte is vegyes táplálású volt egy ideje. Miután megszületett, a kórházban természetesen még nem volt tejem, aznap lövellt be, amikor hazajöttünk.

Annyira vártam már a 30. heti ultrahang időpontot, mint gyerekkoromban a karácsonyt. Utoljára 18 hetesen láttam a kisfiunkat, amikor törökülésben mosolygott bennem. Szerencsére a vizsgálatig is történtek jó dolgok azért. Például elmentem a „szokásos”, trimeszterenkénti Vad Fruttik koncertre. Most megint a Parkban volt, szépen körbeért a folyamat. Már tök rég megvettem rá a jegyeket, de a férjemet külföldre küldték, úgyhogy gondoltam, akkor mégis kihagyom, mert nem merek egyedül abban a tömegben árválkodni, és egyik barátnőmet se akarom csendesülésre kényszeríteni.

A kórház neve: Uzsoki utcai Kórház

Ó, régi szép idők, amikor mondhattuk: „a fénykép nem hazudik". A manipulált képek és videók bizony képesek hazudni - a mesterséges intelligenciát pedig használhatjuk manipulációra éppúgy, mint a manipuláció leleplezésére. Vajon melyikre alkalmas jobban?

A mi történetünkhöz tudni kell, hogy már 7 éve kint élünk Írországban, itt is lettem terhes, és a baba is itt született. Mivel itt csak 6 hónap a gyes, mindenki próbál addig dolgozni, amíg tud, hogy utána minél több időt tölthessen el a babával. Én 2019 április 11-re voltam kiírva a kislányunkkal. Itt nincs saját orvosod, így fogadott orvos és hálapénz sem. A kórházon belül egy csoporthoz tartozol, és annál szülsz, aki éppen bent van.

2019. július 19-én született meg a kisfiam. Igaz, erre a napra beszéltem meg vele, hogy nekem ez a dátum nagyon jó lenne, mégsem gondoltam még reggel a FLOW vizsgálaton, hogy estére anya leszek. Nem a szülésemről szeretnék írni, első szülés volt első fájástól, Bogyó megérkezéséig 4 óra telt el. Nem a kórházi napokról.

Az előző posztomban arról meséltem, milyen nehézségekkel kell szembenéznem egy zenész férj mellett, ebben az írásomban pedig a pozitív oldalát szeretném bemutatni egy ilyen kapcsolatnak. Elöljáróban leszögezem, hogy az alábbi tapasztalatok természetesen az én szubjektív nézőpontomon alapszanak, általános érvényű következtetéseket nem lehet belőlük levonni, habár az a véleményem, hogy többé-kevésbé minden zenészre igazak.

Elkezdődött a szeptember. Én az az ember vagyok, aki kiskora óta várja is, mert a hónap elején van a születésnapom, ami már gyerekként is nagyobb erőt képviselt számomra, mint az „iskolakezdés”.

A TORCH egy olyan betűszó, amely olyan kórokozók kezdőbetűiből áll, melyek károsíthatják a magzatot: toxoplasma gondii, others (egyéb kórokozók), rubeola vírus, cytomegalovírus és herpes simplex.

Több mint ötszáz olyan szülő töltötte ki kérdőívünket, akinek gyermeke idén kezdte az első osztályt általános iskolában. A kérdőívben arra kerestük a választ, hogy mennyibe kerül idén egy elsős iskolakezdése.

Sikerült tök jól kihasználni a nyár végét, még megcsíptük az utolsó autósmozi előadások egyikét a férjemmel. Ez előtt sose voltam autósmoziban, de nagyon tetszett! Az egyik pláza tetején rendezték be, diáklányok hozták a popcornt és az üdítőt görkorin, és az autó rádióján lehetett hallgatni a filmet. Mondjuk erre nem jöttünk rá rögtön… Tetszett nekem ez a hangulat. A Pi életét vetítették, azt a filmet nagyon szeretem, és olyan iszonyat szép képek vannak benne, hogy csak nagy vásznon érdemes nézni.

Strandteszt sorozatunk keretében a fővárosi Aquaworldben jártunk három gyerekkel. Évekkel ezelőtt egyszer voltunk már, akkor viszont a legkisebb lányom még csak kb. 4-5 éves lehetett, így főképp a pancsolóban (gyermekmedencében) és környékén múlattuk az időt. Mostanra viszont már ő is elérte azt a magasságot, ami feljogosítja a nagyobbaknak való csúszdák igénybevételére. Kezdődhet a buli!

A kórház neve: Zala Megyei Szent Rafael Kórház, Zalaegerszeg

Bár kutatásunk szerint az anyák többsége sajnálja, hogy vége a nyári szünetnek, vannak szép számmal olyan szülők is, akik alig várták az iskolakezdést.

Környezetvédelem. Talán az egyik legvitatottabb téma, amiről csak posztot lehet írni, hogy mit tehetünk mi, tulajdonképpen hozzá nem értő édesanyák, hogy gyermekeinknek és unokáinknak is élhető legyen még a föld. A híradások tele vannak az ezzel kapcsolatos hírekkel. Sok köztük nagyon riasztó, és tuti biztos, hogy hamis is van köztük. De tény, hogyha nem változtatunk, valamennyien tudjuk, hogy jó vége nem lesz a dolognak.

Huszonegy éves voltam, amikor a fiam született. Mivel messze laktunk a kórháztól, a férjem úgy gondolta, az utolsó két hetet töltsem anyuéknál, akik csak pár kilométerre éltek a szülészettől. Így is történt.