81. oldal - Bezzeganya

2004.05.25

38. hét Elég hamar meggyógyultam most, lányunk viszont második hete itthon van, kis javulás után begyulladtak a nyirokcsomói, de már ő is jobban van. Ha tudnám, hogy csak pár nap van esetleg szülésig, nem vinném már oviba, nehogy hazahozzon megint valamit. De ugye ezt nem tudjuk. A héten melegfront érkezik, lelkesen lessük tesómmal az időjárás-előrejelzést, a hét vége felé ígért 16-20 fok akár meg is hozhatja a babáinkat.

Nemrég meséltem arról, hogy két és fél éve hiába várunk a babára, nem sikerült teherbe esni. Jó néhány vizsgálaton vettünk részt azóta, röviden összefoglalom, hol tartunk most.

Iszonyatosan nehéz. Aki ma apaként főállásban otthon marad egy pici babával, ledobja a kesztyűt minden nemi szerepekkel és társadalmi identitással kapcsolatos beidegződésnek. Az ember társas lény, mindennapjainkat erősen áthatják a szociális kapcsolataink. Kinek mi a dolga, ki mit gondol, kinek hol a helye.

Utólag állt össze a kép. Éreztem én, hogy baj van, de a hibát magamban kerestem. A kis- és középső csoportban nem volt semmi probléma. A képen egy gyerek volt, akivel a fiam három éven keresztül járt oviba.

A harmadik császármetszésemet szeretném megosztani veletek. Röviden az előzményekről: A kislányom tíz éve született farfekvés miatt császárral, a kisfiam két évre rá gerincfájdalom miatt ugyancsak műtéttel látta meg a nagyvilágot.

Ha szeretnéd tudni, milyen típusú anyuka vagy, töltsd ki ezt a tesztet és megtudod.

36. hét Megkezdtük a 37. hetet, és én most kezdem azt érezni, hogy meguntam a terhességet... Szép volt, jó volt, imádtam minden percét, de most már szeretnék a végére érni, a kezemben tartani a kisfiamat, és megkezdeni a közös életünket. Persze ezt a három hetet féllábon is kibírom, de most jutottam el oda, hogy már tényleg várom a végét!

Van egy 16 hónapos tündéri kislányom. A környezetem nagyon nehezen fogadta, hogy féléves koráig kizárólag szoptatni szeretném, alig várták, hogy kapja a gyerek a csülkös pacalt, tejszeletet, kekszet, csokit, cukorkát, mert ezek nélkül nem élet az élet. Én kicsit máshogy gondoltam. Bio püré, méregdrágra egykezes pároló turmix, mosolygó, maszatos baba.

A 29. héten úgy éreztem, kissé beindultak a programok: védőnő, találkozás az egyik barátnőmmel, és az említett három mozi. Emellé – nehogy unalmas legyen – bevetettük magunkat a babakelengye összeállításának megkezdésébe. Szóval, e bejegyzésben kivételesen nem nyafogni fogok.

Elérkeztünk a számomra mérföldkő 37. héthez. A heti ctg ismét reaktív volt, össze-vissza mocorgott a babám. Dokim azt mondta, jelen állás szerint 50 százalék esélyem van a VBAC-re (ki hitte volna? Vagy sikerül, vagy nem.), de ha kihúznám a 39. hétig, már 60 százalék. Valamilyen telefonos alkalmazásba pötyögte be a BMI, életkor, korábbi szülés császár indikációja adatokat. Azzal bocsátott utamra, hogy gyógyuljak meg és pihenjek sokat, egy hét múlva ctg, ultrahang, teljes labor.

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

A minap elém került néhány régi, gimnáziumi osztályfénykép. Végignéztem a volt osztálytársaimon (atyaég, 23 éve érettségiztünk…), és azon gondolkoztam, hogy milyen terveink voltak akkoriban, volt-e egyáltalán. Ki indult abba az irányba, amit szeretett volna, és kiből lett végül más, mint amit elképzelt. És hogy hányan nem tudtuk, mi vár ránk a következő huszonpár évben…

2018.11.28-án reggel felkeltem kétórányi éjszakai alvás után, agyonhajszoltan, mint egy zombivámpír, aki akkora, mint egy kamion. Belenéztem a tükörbe és a sírás fogott el, annyira fáradt voltam, mert már három hete nem aludtam, se fekve, sem ülve, se sehogy nem volt jó. Reméltem, hogy csoda történik, mire eljön az idő, mert így nem lehet szülni.

Szabi szinte minden nap meglep valami eszmefuttatással, ami teljesen random pattan ki kicsi fejéből, íme az egyik:

A mai nappal megkezdtük a 36. hetet, úgyhogy már hivatalosan is maximum csak egy hónap van hátra! Múlt héten ott fejeztem be a naplómat, hogy épp úton voltunk a szülés előtti utolsó hosszúhétvégi pihenésünkre. Egész héten gondolkodtam rajta, hogy jó ötlet-e a 35. héten még elindulni és körülbelül 500 kilométerre eltávolodni Budapesttől, de végül mivel a babaszobával is végeztünk, csodás napsütéses időt jósoltak a hétvégére, és ránk is fért már a pihenés, így az orvosom véleményétől tettem függővé az elindulást. Pont jól jött ki, hogy csütörtök kora délután találkoztunk, ahova mi már optimista módon bepakolt bőrönddel érkeztünk, mondván, ha zöld utat kapunk, már indulunk is tovább a célállomásunk felé.

Most először is egy drogprevenciós előadást ajánlok, amit nem én tartok, hanem Marosi Antal. 12 év feletti gyerekeket és szülőket, pedagógusokat várunk erre az alkalomra. Szülésfelkészítő, szülőképzés, nagyiképzés és rutinos pároknak párkapcsolati tréning a többi ajánlat, amik 5-5 alkalomból állnak. A párkapcsolati tréningre kizárólag párokat várok, a többinél nincs ilyen megkötés, ezekre bezzeganyákat és bezzegapákat is várok, akár külön-külön is. Lesz külön apáknak szóló alkalom a szülőképzésen és nagypapáknak szóló a nagyiképzésen. Minden sorozat részletes leírása a Facebookon megtalálható. A jelentkezés elindult!

Az előző heti depressziós hullám után a 28. hét élvezhetővé avanzsált, és sokkal jobban éreztem magam, mivel több program adódott, amelyek nem engedték, hogy az önsajnálat mocsarában szenvelegjek és/vagy dagonyázzak.

Hát ez is eljött, hétfőn voltam az első ctg  vizsgálaton. Eddigi egyetlen hátránya ha orvosod van, várhatsz rá, hogy kiértékelje az eredményedet, ha épp műtős napja van és egy hidegfront miatt 15-en vannak a szülőszobán egyszerre. Reggel kilenctől délután kettőig ültem a kórházban. Számítottam rá, hogy ez lesz, az orvosom is mondta, úgyhogy hideg élelemmel érkeztem és vártam türelmesen. A ctg eredmény jó lett, kiscsajom szívfrekvenciája többször 170 fölé ugrott a mozgása hatására. Orvosom levette a kenetet gyorsan a streptococcus-szűréshez, és hívták is vissza a szülőszobára egy kismamájához. Bele is gondoltam, hogy nemsokára hozzám fog szaladgálni a szülőszobára.

A kórház neve: Máv Kórház

A sulinkban azzal szórakoznak az alsós gyerekek, hogy fütyiket rajzolnak ide-oda. Táblára, vécéajtóra (lemoshatóan), füzetbe, padra - és közben vihognak. Sajnálatos módon ez most a menő – hiába beszélgetünk otthon a témáról és magyarázzuk el, hogy miért nem helyes ez a viselkedés, a csordaszellem nagy úr, mi is beleszaladtunk…

Sziasztok, már az első szülésem történetét is megosztottam veletek, most a másodikat is megírom. Az első szülésem igazándiból minden különösebb probléma nélkül lezajlott, bár utólag átértékeltem benne pár dolgot. Így például az burokrepedéssel indult, és miután 6-7 óra elteltével sem indultak be a fájások, kaptam valami enyhe gyógyszert, aminek olyan 7-8 óra alatt kellett volna beindítania a folyamatot, ehelyett nekem egy ujjnyiról két óra alatt eltüntette a méhszájat brutális fájások közepette. Akkor azt gondoltam, hogy talán mégsem volt annyira enyhe az a cucc, ha ilyen hatást váltott ki, a második szülésem tükrében viszont azt gondolom, hogy talán egyszerűen gyorsan szülő típus vagyok.

Bármilyen nehéz is az anyaság, számtalan olyan pillanata van, amelyet soha nem felejtünk el. Ez lehet a pozitív terhességi teszt, az első ultrahangvizsgálat, a baba születése, az első mosoly, és még megannyi feledhetetlen pillanat. Olvasóink arról mesélnek, nekik mi volt az anyaságuk legmeghatóbb pillanata.

Indul a 35. hét! Ez már az az időszak, amikor kezdem érezni a várandósság végét, és számot vetek azzal, hogy mik azok a feladatok, tervek, elhatározások, amiket sikerült megvalósítani a terhességem időszaka alatt, és mik azok, amik esetleg eddig elmaradtak, és valószínűleg most már ki is maradnak. Két ilyen tervezett, de eddig elmaradt tétel a képzeletbeli listámról például a kismamafotózás és a babaváró buli. Az előbbi megvalósításához sokáig vártam, hogy végre elég nagy legyen a pocakom és megjöjjön hozzá a kedvem, de aztán mégsem kerítettem rá sort. Továbbra is azt érzem, hogy a beállított, különféle leplekben történő, „vezényszóra mosolygás” nem a mi világunk... A babaváró buli viszont az én hatásköröm és beleszólásom nélkül, teljes titokban, hatalmas meglepetést okozva mégis megrendezésre került szombaton!

35. hét

Korábban írtam róla, hogy kilencéves lányommal fogszabályzásra járunk, rövid idő alatt is látványos eredményeket értünk el a Myobrace fogszabályozó készülékkel, és még csak most jön majd a fogívet  tágító éjszakai kivehető fogszabályozó. Erre azért van pluszban szükség, mert az alsó szemfognak egyáltalán nincs helye. Bővebben erről később mesélek részletesen, most viszont azokat az infókat osztom meg, amelyeket Dr. Szakállosy Beatrix fogszabályozó és gyermek fogszakorvostól tudtam meg a fogszabályozás témájában.

Mindig sokat álmodtam, vagy talán helyesebb úgy megfogalmazni, hogy viszonylag gyakran emlékszem az álmaimra – amik között ráadásul mindig sok volt a furcsa, akár bizarr történet. Ezek ellenére is érdekes megélni a változásokat, amiket a terhességem ezen a téren okoz.

Előzmények itt>>>

A párommal viszonylag későn ismerkedtünk össze, igaz, korábbról ismertük már egymást látásból. Egy középiskolába és gyakorlati helyre jártunk, annak ellenére, hogy három év van közöttünk. Ő végzős volt, én akkor kezdtem, majd pár évvel később egy munkahelyen dolgoztunk, és végül egy közösségi oldal társkeresőjén bukkantunk egymásra.