80. oldal - Bezzeganya

Második babánkat vártuk, és szinte minden ugyanúgy kezdődött, mint az elsőnél. Már betöltött 40. hét után jártunk, és kilátásba helyezték a szülésindítást. Szombaton délelőttre egy ctg volt előírva, majd, ha addig nem történik semmi, akkor vasárnap este hétre kaptam időpontot, hogy megkezdik a ballonos tágítást.

Épp a reggeli kávémat szürcsöltem, a gyerekek az „ébresztő” mesét nézték. Gyönyörűen sütött a nap, és azt tervezgettem, hogy hová is menjünk aznap, mikor a lányom csillogó szemmel elém állt, és elhangzott a végzetes mondat:

- Mese a matricás könyvről -

A meghirdetett programok közül a Bezzeganya klub szülésfelkészítőjére érkezett annyi jelentkezés, hogy el tudjuk indítani. Örömmel jelentem, hogy Március 25-én, hétfőn 17 órától a Práter12 közösségi térben (Budapest, VIII. kerület, Práter utca 12) megkezdődik a szülésfelkészítő. Az első alkalommal a várandósság alatti testi, lelki és párkapcsolati változásokról lesz szó.

Hétvégén voltunk kajabeszerzésen egy bevásárlóközpontban. Úgy jött ki a lépés, hogy három gyerek, Andi, én. Még jó, hogy van egy kis játszósarok az üzletben, amit nem mellékesen mindhárman szeretnek, így a hatékony és gyors bevásárlást egyedül intéztem, amíg Andi a gyerekekkel volt.

A 33. hétre sikerült összeszednem magam egy kissé, és rengeteg programot leszervezni, amelynek eredményeként – bár rendkívül lefáradtam, és sajnos a lábaim is elkezdtek dagadni – mégis jobban éreztem magam. Sőt, még sütöttem is!

Kórház neve: Keszthelyi Kórház

Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék, milyen visszamenni egy féléves mellől dolgozni. Egy olyan kislány mellől, aki imádnivaló, egy mindenlében kanál hároméves mellől, akit meg azért imádok, mert be nem áll a szája. Ráadásul épp most, a másodiknál kezdek belejönni az anyaságba. Milyen lenne… Szívszorító. Főleg, hogyha minden porcikád tiltakozik, hogy megtedd. Mert maradnál, mert velük lennél, anya lennél. És nem teheted meg, mert azok a mocskos anyagiak, mert az a pár száz font is számít hónap végén.

Helyszín: Tripoli város, Líbia, 1975

Zea kisfia

Egy várva várt babát elveszíteni a legnagyobb fájdalom, amit egy anya átélhet. Azok, akik nem éltek át ilyen tragédiát, fel sem tudják fogni, el sem tudják képzelni, hogy mi zajlik le ilyenkor a kismamában. Sajnos sokan vannak, akiknek nem adatott meg, hogy életképesen szülessen meg gyermekük. És sokuknak nem volt lehetőségük rá, hogy megnézzék, elbúcsúzzanak a gyermeküktől.

A 32. hét nálunk alapvetően a pihenésről és a családi napokról szólt, ugyanis megint sikerült rohangálni a különböző családtagokhoz, illetve ez esetben hozzánk is jöttek. Emellett megvolt a 30-32. heti ultrahang is. Na, meg az ember kedvenc programja: társasházi közgyűlés.

Nyolc év. Ennyi telt el azóta, mióta az életem gyökeresen megváltozott. Egy csomó a mellben, egy hanyag diagnózis, majd a sokk: mellrák. Aztán szerencsés „véletlenek” sorozata, a legjobb helyre kerültem, az orvosok erőfeszítése mellett én is mindent megtettem, hogy jól jöjjek ki a helyzetből. Megláttam, hogy hogyan éltem addig, és változtattam a látásmódomon. Az elmúltnyócévben teljesen megváltozott az életem, minden tekintetben. De a félelmeim ugyanúgy elő tudnak jönni. Például most, amikor a szokásos kontroll vizsgálatokra várok.

40. hét

Gondolatban már többször elkezdtem írni az ikernaplót, de egyrészt lelkileg most vagyok csak abban a fázisban, hogy meséljek erről a meghatározhatatlan életformáról, másrészt felkérést kaptam, hogy teszteljek a babákon egy terméket, és ennek eredményét osszam meg veletek. Jöjjön hát a kecske és a káposzta is.

A szülés időpontja: 2018. szeptember

Számtalan olyan dolog van, amiért büszkék lehetünk a gyermekeinkre. Ha három dolgot kellene felsorolnod, te mit mondanál, mire vagy leginkább büszke a gyermekeddel kapcsolatban? Ezt a kérdést feltettük a Facebook oldalunkon is, a válaszokból szemezgetünk.

2018 április 18-ára voltam ki írva, de sajnos bármennyire is szerettem volna, hogy beinduljon a szülés, túlhordtam a kisfiamat. Április 23-án este hét órára voltam hivatalos a kórházba szülésindításra. Időben elkezdődtek a kötelező vizsgálatok, átöltözés, papírmunkák... Sajnos egyáltalán nem kezdtem még el tágulni, így közölte az ügyeletes orvos, hogy ebből legkorábban másnap délelőtt lehet baba, az apa nyugodtan mehet haza, de én ragaszkodtam hozzá, hogy a férjem végig velem maradjon. Jól döntöttünk.

A 30. heti szervezkedések, beszerzések ezen a héten is folytatódnak, ráadásul végre rengeteg olyan program volt, amely lehetővé tette, hogy ne kelljen gondolkodnom: orvos, barátnőzés, interjú, csokoládézás, wellness, halazás, fotókönyvezés.

Mától indul a 39. terhességi hét. Várhatóan már csak hat napunk van egy testben a kisbabámmal. Egyelőre még elképzelni sem tudom, hogy kevesebb, mint egy hét múlva nem lesz rajtam ez a hatalmas pocak... Helyette végre a kezeimben tarthatom majd a fiam.

A kórház neve: Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa

Itt a farsang! Nem tudom, ki hogy van vele, de ez sem egy egyszerű dolog! Adott ugye 3 jómadár – a 10 éves Nagyfiú, a 8 éves Petya és a 7 éves Hercegnő, valamint a nagy kérdés, mi is legyek farsangkor. Ha szerencsém van, lesz esetleg adott téma, ami szűkíti a lehetőségek tárházát, de ha nem…?

39. hét

Az én történetem egy középidős vetélésről szól. Nagyon friss az élmény, nincs egynapos, amikor írom.

2019 február vége, Budapest. A saját bőrömön tapasztaltam meg, amit már innen-onnan lehet hallani: baj van, nincs elég szakember, kivándorolt, aki csak tehette.

Szóval megint babát várunk. Mindig több gyerkőcöt szerettünk volna. Minimum kettőt, a többit meglátjuk alapon. De bevallom, amikor rájöttem, hogy úton van ketteske, először nem örültem. Konkrétan megrémülve ültem, kezemben a pozitív teszttel. Egyeske akkor még csak 5 hónapos volt, egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy ilyen kis korkülönbség lesz közöttük, nem így terveztem. Azon pánikoltam, hogy hogyan fogom tudni megadni mindkettőjüknek azt a törődést, amit megérdemelnek.

Az én történetem a 40. hét körül kezdődött még 2016-ban. Az hitték, hogy szivárog a vizem, de ezt nem támasztotta alá az ultrahang, így hazaengedtek. Sajnos pár nappal később a ctg-m sem volt jó. Bármit is jelent ez. Próbáltam őket faggatni erről, de nem igazán magyarázták el, mit is jelent ez.

Nyíregyháza, Jósa András Kórház, Nyíregyháza, 2019.02.20.

A 29. hetet követően végül tudatosult bennünk, hogy lassan itt lenne az ideje beszerezni mindenféle izgalmas dolgot, illetve egy-két családi programot és orvoslátogatást is elintézni. A feladatok – jelentjük – sikerrel abszolválásra kerültek, és kiborulni is alig sikerült szerencsére: