80. oldal - Bezzeganya

Instagram | @sachandcha

Most már pár hete jó látványosan alienkedik bennem a baba. Imádom nézni, amikor kidudorodik valahol, mint egy dundi Jerry a szőnyeg alatt, és annak is nagyon örülök, hogy így már más is tud benne gyönyörködni, aki szeretne hozzá kapcsolódni. Egyik nap, mikor hazamentem, a férjem üvöltős metált hallgatott bazi hangosan. Én csak elhevertem a kimerítő szaunában való hazautazás után a kanapén, és figyeltem, ahogy a számomra meglehetősen idegesítő zenére szaladgál bennem a babánk. Konkrétan éreztem, ahogy a végtagjai egyre följebb mozdulnak bennem baromi gyors egymásutánban. Ilyet még nem csinált sose. Nagyon szeretem ezt a külső babamozit! Az azért nem volt egyértelmű, hogy örömében táncra perdült-e a zenére, vagy pedig ki akart menekülni a világból, azért mozgott ilyen hevesen. Ebben nem értettünk egyet a férjemmel…

Rendhagyó ajánlóval kezdjük az idei Sziget Fesztivált. Nem konkrét koncerteket és programokat mutatunk, hanem különböző nézőpontokat és témákat hoztunk, amelyeket szülőként érdekesek lehetnek - a fesztiválon pedig kiderítjük a válaszokat.

Egy szép nyári napon felkerekedtünk a négyéves Sárikával és hatéves Anna unokáimmal, és elmentünk Újpestre a Tarzan parkba. Rajtunk kívül is elég sokan felkeresték aznap ezt az óriási játszóparkot, aminek a tematikus játékai a játszva fejlődést segítik – hivatalosan. Nem hivatalosan pedig rettentően élvezik ezeket a szabadtéri játékokat a gyerekek. Mivel nem a parkról írok ismertetőt, aki ennél bővebben kíváncsi rá, hogy milyen játékok vannak ott, és azoknak milyen fejlesztő hatásaik vannak, el tudja olvasni a Tarzan park honlapján.

Azon gondolkoztam, hogy sokunk a születendő vagy már megszületett gyerkőceiről ír történeteket, de arról igen ritkán olvasni, hogy mi, anyák is valakinek a gyerekei vagyunk – nekünk is van (volt) anyukánk! Az én anyukám nagyon igényelne egy kis csavargást, pláne mióta Papa elment, és egyedül maradt. Tavaly nyáron sikerült összehozni pár nap „szabadságot”, ami persze némi rákészüléssel járt, de így el tudtunk menni anyukámmal kettesben kikapcsolódni = Mamalevegőztetés.

Anyablogokban, -fórumokon és -csoportokban sajnos gyakori jelenség, hogy beszólnak egymásnak a tagok, ítélnek, bírálnak, kioktatnak, olykor vérre menő csatákat folytatnak – ez alól a Bezzeganya sem kivétel. (És tulajdonképpen egyik olyan online tér sem, ahol a hozzászólás engedélyezett.) Ahol ilyen „mennyiségű” ember kommentel, ott előfordulnak harcok. Ám szerencsére számtalan pozitív oldala is van egy nagy közösségnek. Például az, hogy önzetlenül segítenek a másiknak. Segítünk egymáson.

2018 októberében szültem a Jósa András Oktatókórházban, Nyíregyházán. Negyvenöt kilométerre lakunk, de a fogadott orvosom ott dolgozik, így egyértelmű volt, hogy ott fogok szülni. Előző reggel ctg-n voltunk, ahol is az orvos megnézte a méhszájat, és közölte, hogy egy ujjnyira van nyitva. Három nappal későbbre voltam kiírva. Szerintem a piszkálástól (lehetséges, hogy szándékosan – olvastam már erről, hogy az orvos kicsit kézzel rásegít, de nem szól róla) napközben távozott a nyákdugó. Este nyolc körül jósló fájásokat éreztem, mint máskor is. Lezuhanyoztam, utána el is múltak. De lefeküdni sehogy sem sikerült. Ekkor már tízpercenként éreztem fájásokat, mert közben rájöttem, hogy szabályos időközönként jönnek, és mértem. Járkáltam, ültem, guggoltam.

Amikor idős párokat látok kézen fogva sétálni, mindig hálás vagyok, hogy ilyen pillanatokat sikerül elkapnom. Mindig elképzelem, hogy vajon ha öreg leszek, mellettem is lesz-e egy ilyen szerető társ, akivel a piacra megyek majd friss répáért, akivel sétálunk nagyokat a tóparton, és aki vén napjaimon is szeretettel tölti be mindennapjaimat… Jó arra gondolni, hogy igen.

Magánrendelésre vagy állami rendelésre viszed a beteg gyermekedet? – bocsátottuk szavazásra a kérdést a Bezzeganya Facebook oldalán. Több mint 1100 voks érkezett: a válaszadók több mint kétharmada viszi magán gyermekorvoshoz, egyharmada pedig állami rendelésre a gyermeket. Mi ennek az oka?

Amikor engem vártak, még csak a népi hagyományok alapján lehetett jósolni arról, hogy vajon majd apukám keresztnevét öröklöm-e, vagy egy hangzatos lánynevet kapok majd – amúgy a mai napig nem jutottak dűlőre a szüleim, hogy anyukám tündéri kozmetikusa vagy az apukám kedves és csinos kézilabdás ismerőse után kaptam a nevemet. A család árgus szemekkel nézte anyukám étvágyát, a pocakja állását és persze a viselkedését is, hogy tudják, milyen színű takarót horgoljanak számomra. De bizonyosságot csak a születés után nyertek.

Bár az anyatejes táplálás a világ legtermészetesebb dolga, és az anyák nagy része képes az ajánlott 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásra, azért sok anyuka van, akiknek nehézségekbe ütközik a szoptatás. Ma van az anyatejes táplálás világnapja, beszéljünk az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról!

Amikor elképzeljük, hogy milyen lesz az első terhesség, gyakran rózsaszín álomvilágban gondolkodunk. Aztán amikor eljön a várandósság ideje, meglepve tapasztaljuk, hogy mégsem olyan az egész, mint elterveztük. Elképzelés vs. valóság, íme, 9 dolog, ami nem is úgy van…

Szeretem, amikor hosszú ideig nem kell vizsgálatokra menni, de most kicsit megint összetorlódtak. Végre rászántam magam a fogorvos meglátogatására, ahol nem volt semmi gond, aztán a háziorvosomhoz is elmentem egy leletért, ennek örömére megvizsgált, és szívzörej gyanújával beutalt kardiológiára. Két délelőttöt is ott tölthettem a kedvenc kórházamban vizsgálatra várva, de szerencsére nincs semmi gond a szívemmel sem.

Anna unokám nemrég betöltötte a hatodik évét. Nagyon sok minden érdekli őt, és határozott véleménye van a dolgokról, amit nem is rejt véka alá. Még abban a korban van, hogy „ami a szívén, az a száján”.

Nem titok, hogy én az a fajta anyuka vagyok, aki szeret fesztiválozni, akár gyerekekkel, akár gyerekek nélkül. Jó, persze ahogy telnek az évek, egyre kevésbé vágyom arra, hogy hajnalban érjek haza vert seregként egy-egy buliból. Míg a kisebbekkel a Volt Fesztiválon voltunk több ízben, addig tavaly a nagyot vittük ki a Szigetre, ahol szabadjára engedtük. Egy fesztivál van, amelyikkel szemben fenntartásaim voltak: a Balaton Sound.

A kórház neve: Szent István kórház - Dél-Pesti Centrumkórház

2018. február 20-án sajnos elvesztettem a kisbabámat. 2018. júniusában összeházasodtunk, majd július 11-én kiderült, hogy ismét kisbabánk lesz. Akkori orvosunk február 27-re írt ki. Én akkor is mondtam már mindenkinek, aki tudta, hogy elment az előző babám, hogy én 20-án fogok szülni.

Olvasom a minap a hírekben, hogy felháborodtak a gyermektelenek. Másodrendű állampolgárnak érzik magukat, mert most a kormány kiemelten támogatja a gyermeket vállalókat. Sérelmesnek tartják, hogy ők miért nem juthatnak kedvezményes lakásvásárlási hitelhez, hisz ők mennyi adót fizetnek, és ki se vesznek a költségvetésből családtámogatási ellátásokat.

Éjszaka görcsöltem, hívtam az orvosomat, aki a panaszaim alapján azt mondta, azonnal induljunk a kórházba. Még le sem tettem a telefont, de már szedtem is ki a „menetcsomagot” a szekrényből. Azaz csak szedtem volna, de abban a pillanatban eszméltem rá, hogy a csomag még sehol sincs. Rohantam a fürdőbe, és próbáltam felidézni, mi is volt azon a kórházi listán, amit hetekkel ezelőtt kinyomtattam - de most sehol sem találtam.

Az egyik barátnőm mesélte a következő történetet. Valamelyik este lefekvésnél a kisfiával (nemrég volt tízéves) beszélgetni kezdtek… Kezd kialakulni nála egy (szerinte) egészséges, igazi érdeklődés a lányok irányába. Minő hihetetlen, a cicis lányok a nyerők! Ez ugye az általános iskolában még elég kezdetleges formában van jelen (de jelen van, tudjuk), épp ezért izgalmas, ha valaki mesél valami ilyen dolgot, uram bocsá’ meg is tudja mutatni valami képen, újságban…

A kismama-kényeztetés szerencsére múlt héten is tovább folytatódott, ráadásul hatványozottan. Bár most kabrió és működő légkondi nélkül, de elautóztunk Montenegróba. Szerencsére nem vagyok kanyartól hányós típus, úgyhogy nagyon jól ki tudtam élvezni a hegyi szerpentinen keringést az elképesztően szép tájban gyönyörködve, egészen addig, amíg bele nem botlottunk a következő útépítés miatti dugóba. Akadt egy pár… Az ácsorgás közben viszont több regényt is kiolvastam, úgyhogy az anyósülésről nem volt ez olyan kellemetlen, ráadásul mire végre túljutottunk ezen a vánszorgós szakaszon, elérkeztünk a málnaparadicsomba, ahol két euróért hatalmas doboz málnát lehetett venni. Még sose volt részem ilyen málna habzsidőzsiben, nagyon jó volt.

A kórház neve: Bács-Kiskun Megyei Kórház Kecskemét

A nyári hónapokban gyakori vendégek a fülfájós gyermekek a fül-orr-gégésznél. Ilyenkor az esetek nagy részében a hallójáratba jutott medencevíz okoz gyulladást, amely nagy fájdalommal jár – a diagnosztizálás a fül-orr-gégész feladata. A nyári fülfájásokról, okairól és kezeléséről dr. Votisky Péter gyermek és felnőtt fül-orr-gégésszel beszélgettünk.

A 20. hét után már csak az itthoni választott orvosomhoz jártam. Kiderült, hogy két kisfiú édesanyja leszek. A 28. héten be kellett feküdjek a kórházba megfigyelésre. A betegségem mellé még jött a pajzsmirigy alulműködés és a vizesesés. A kórházban éppen akkor látogatási tilalom volt. Nagyon megterhelt lelkileg, hogy nem lehetek otthon a párommal. Egy hónap után már mindenki ismert az osztályon, nagyon kedvesek voltak a nővérek és az orvosok is végig.

A köldökzsinórt nem sűrűn szokták fényképezni – pedig gondoljunk bele, kilenc hónapig ezen keresztül tápláljuk a babánkat, azaz igen fontos szerepe van a várandósság során. (Jó, oké a méhlepényt sem feltétlenül nézegetjük a családi fotóalbumban…)

Lehűlt az idő, a szél is kissé feltámadt. Újra előkerült reggel a kardigán, és a munkahelyen sem kellett már a légkondihoz nyúlni. Mintha koranyár lenne, pedig már július közepe van.

Múltkor írtam, hogy mennyire parázok a kontrollvizsgálataimtól. Jelentem, azóta sikeresen abszolváltam az összes előírt ellenőrzést: vérvétel, hasi ultrahang, mell ultrahang, mellkas-has-kismedence CT, teljes test csontizotóp vizsgálat. Ééééés! Az összes leletem negatív, hurrá!

Miután egyszer elmentem a magzati kommunikációt megtanulni, azt gondoltam, hogy többet nem megyek a prenatális szaktanácsadóhoz, mert megy ez nekem egyedül is. Gyakran kérdeztem a babát, hogy mit szeretne enni, egyszer érdeklődtem, hogy szerinte hogyan viselkedjek olyan családtaggal, akivel nem jövök ki jól, de muszáj vele találkozni, meg az ő életében is benne lesz, vágyik-e valamilyen változásra, felismeri-e az apukája hangját. Ezekre mindig reagált, a komolyabb kérdésekre meglepően különleges képeket láttam válaszként.

A kórház neve: BAZ Megyei Kórház, Miskolc