80. oldal - Bezzeganya

Ha a gyermek szinte folyamatosan köhög, be van dugulva az orra és gyakran fáj a torka, elképzelhető, hogy a tünetek hátterében nem különféle kórokozók, hanem penészgomba allergia áll. A penészgomba allergiáról dr. Csáki Csilla gyermek allergológussal beszélgettünk.

Az utóbbi időszak annyira szociálisra sikeredett, hogy teljesen úgy érzem, mintha még mindenki búcsút venne tőlünk ideiglenesen, vagy pedig mi búcsúznánk a társasági élettől. Úgy alakult, hogy szinte minden barátunkkal találkoztunk az elmúlt héten, és amikor valamelyik anyuka barátnőmmel mászkálok, akkor meg természetesen elengedhetetlen, hogy rengeteg idegennel is szóba álljunk.

A mai nap az elmúlt kilenc évről szól. Ebben a posztban összegyűjtöttük az elmúlt 9 év legnépszerűbb posztjait, ezekre kattintottatok a legtöbben a kezdetek óta.

Kilencéves a Bezzeganya. Az elmúlt években rengeteg új olvasónk lett, de szép számmal akadnak olyanok is, akik a kezdetek óta velünk vannak, vagy évek óta követik az oldalt. Az ünnep alkalmából összeállítottunk egy vicces kvízt, amelyből kiderül, mennyire ismeritek a Bezzeganyát.

Ünnepi nap ez a mai számunkra. Kilenc évvel ezelőtt indult el a Bezzeganya blog, és mi azóta is töretlen lelkesedéssel szerkesztjük az oldalt – ti pedig egyre többen olvassátok rendszeresen a tartalmakat. De nem csak a blog élete élénk, a közösségi média felületeinken is intenzív a kommunikáció. Szuper csapat vagytok! Lássuk, mik történtek az elmúlt években a Bezzeganya háza táján.

Túlvagyunk Petyával egy gyógyászati segédeszközös - benti szandikészítési traumán. Ha tudnátok, hogy az milyen fájdalmas! Amikor rá kell lépni egy nagy papírlapra, és körberajzolják az ember gyerekének a talpát! És még centivel is megmérik itt-ott! Akkor nagyon kell ám óbégatni! Rudi csak annyit mondott, amikor befejezte, hogy

2014-ben egy csodálatos otthonszülésben volt részem, amely valójában egy nagyon sikeres, faros, négy császár utáni hüvelyi szülés volt. Ez év (2019) áprilisában született a babám a Róbert Károly Magánkórházban. A férjemmel a második VBAC szülésre készültünk. Azt az információt kaptam, hogy a választott orvosunk rendelkezik VBAC tapasztalattal, és gyöngéd természetes szülésre számítottam. Sajnos a férjem és én is nagyon nagyot csalódtunk.

Drága gyermekem! Köszönöm neked azt a csodás 12 hetet, amit veled tölthettem. Még nem is tudtam, hogy velem vagy, de az első perctől másként éreztem magam. Erősebb lettem, és olyan optimizmus szállt meg, amit nem tudok megmagyarázni. Úgy hittem, mindent elérhetek.

Hiába biológia tagozat meg természetismeret szak, még így is volt olyan állatos feladat, amit nem tudtam megfejteni. Viszont állati jól szórakoztunk. A Concept Kids Állatok nevű társasjátékot teszteltük.

Pénteki terhesnaplónk szerzőjétől, Bodzától kaptuk az alábbi üzenetet:

A kórház neve: Uzsoki utcai kórház, Budapest.

Mondd a magadét, ha divat, ha nem – Vekerdy Tamás halálára

Amikor az esküvőnket szerveztük és lefixáltuk a dátumot, szerződtünk a helyszínnel, kiosztottuk a meghívókat, akkor még nem tudtuk, hogy július elsején nem fog semmilyen anyakönyvvezető kijönni terepre, mert az a köztisztviselők napja. (Vagy csak brutálisan sok pénzért.) Szerencsére amikor ez kiderült, akkor anyukám megmentette a helyzetet, és ajánlott nekünk egy mobil papot, akit már látott szertartást vezetni, és nagyon szimpi volt neki. Le is csaptunk rá, és végül ő adott össze minket a násznép előtt, nem hivatalosan. Imádtuk, mert egyszerre volt szép és vicces a szövege, és nagyon megnyerő a személyisége. (Előző nap összeházasodtunk a legszűkebb család részvételével.)

Szeretnék megosztani veletek egy manapság már szokványosnak mondható történetet, ami azonban kissé abszurd fordulattal zárult. Szerintem mindenki a saját gyerekéért felel, de talán én gondolom rosszul, és a kisgyerekesek egy nagy közösség, azaz mindenki vigyázzon mindenki gyerekére, de van, aki kikéri magának, hogy más nevelje szeme fényét, ezért nehéz megítélni, mi a helyes. Ezt döntsék el a kedves olvasók.

Van egy álmom. Anya szeretnék lenni. Hatan vagyunk testvérek, azt hittem, jó a genetikám, hát nagyot tévedtem.

Július 27-én szültem, pont a kiírt időpontban, ami elég kacifántosra sikeredett. Férjemmel bementünk ctg-re délután két órakor. A gép 10 perces fájásokat mutatott, de nem éreztem még semmit. Hazaküldtek, mondták, ha fáj, és jobban jönnek a fájások, menjek vissza.

Ma van az Állatok világnapja, melyet azért ünnepelnek október 4-én, mert ez az állatok védőszentje, Assisi Szent Ferenc halálának napja és emléknapja. A legenda szerint Assisi Szent Ferenc nemcsak értett az állatok nyelvén, hanem beszélgetett is az állatokkal. Az ünnep célja, hogy az állatok és emberek közötti kapcsolatot erősítse, és felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára. Ebből az alkalomból olyan fotókat hoztunk, melyeknek főszereplői az állatanyák és  -gyerekek. Kattints a lenti képre!

Éééés azt hiszem, kijelenthetem, hogy ezennel elérkeztünk az utolsó terhesnapló posztomhoz. Ugyanis a következő esedékes megjelenéskor a harmadik kisfiam immár a pocakomon kívül fog rugdalózni, és valószínűleg éppen a táplálásával leszek elfoglalva.

A mai kórháztesztben a SOTE II. szülészeten szerzett tapasztalatairól mesél egy anyuka. Ha te is megosztanád véleményedet, élményeidet, benyomásaidat a kórházról, ahol szültél, a [email protected] emailcímre várjuk írásod. A teszt megírásához itt találsz segítséget­­­­­­­>>>.

Mióta nem dolgozom a keresztcsonti fájdalom miatt, felváltva érzem magam nyugdíjasnak és kisgyereknek. Gyereknek, mert csomószor leejtek valamit, de nagyon ritkán tudom csak felvenni, úgyhogy ha nem törékeny, akkor elrugdalom a férjemig, és ő felveszi nekem. Néha ugyanazt leejtem többször egymás után. Tisztára mint amikor a babakocsiból kidobálja a játékát valaki újra és újra. Vagy néha annyira bemerevedik a deréktájékom, hogy nem tudom felvenni a cipőmet egyedül. Szerencsére ezek egyáltalán nem zavarják a férjemet.

Kora reggel van, félálomban hallom, hogy zörög odakint, még sötét van és hideg, ránézek az órára, fél hatot mutat. Ne már, vasárnap van! - gondolom törődötten. Alig akaródzik kibújnom a takaró alól, de tudom, hogy kelnem kell, mert már türelmetlen. Reggelit követel. Felveszem a meleg köntöst, kávét töltök, neki reggelit teszek az asztalra. Türelmetlenül falatozza, mintha már napok óta nem evett volna, szürcsöli a tejet, hátam borsódzik a hangtól. Csevegéshez még nincs kedvem, kávé előtt biztos nem, csak hallgatom, ahogy magyaráz. Közben magamnak is kenek egy szelet kenyeret. Amikor befejezi, ott marad a morzsa, bögre és a tányér az asztalon, hát persze, ez is az én dolgom, mint mindig.

Ma van a népmese világnapja. Én az ördögös-vidámakon túl nem sokat meséltem tündérmesét a két gyerekemnek, bár ezt bőséggel bepótolta helyettem Szabó Gyula és a Magyar Népmesék filmsorozat, amit különösen a Kicsi imádott, és még mindig bele-belenéz.

Majdnem elütöttek egy gyereket Kőbányán busszal, a zebrán. Ahogy ezt leírom, nagyjából rá se kattint a többség a cikkre, meg se nézi a videót, máris kész a fejében az ítélet: a csapnivaló magyar közlekedési morál, hülye buszos, egy kisebb csoportnak meg átsuhanhat a fején: ezek a mai hüle gyerekek, biztos telefonozott meg füles volt a fején.

Kislányom 2019. január elején született a budapesti Szent István Kórházban. Nem vagyok egy blogolós/naplóírós fajta, de annyira fontos élmény volt a születése számomra (és valószínűleg mindenki így van a saját szülésével), hogy mindenképp le szeretném írni, hogyan is történtek a dolgok. Nekem a terhesség során a pozitív szüléstörténetek adtak erőt, hogy alakulhatnak a dolgok nagyon jól is, milyen szép is lenne, ha nekünk is így lenne. Hátha az én történetem is erőt ad valakinek…

Amikor egy nő babát tervez, rengeteg dolog végigfut a fejében. Vajon jó anya leszek? Mindent meg tudok adni majd a gyermekemnek? Ezer és ezer kérdés merül fel. Nem is hinné az ember, hogy nem ez lesz a legnagyobb gond a terhesség alatt, hanem a család, a rokonok és az ismerősök átgondolatlan beszólásai, megnyilvánulásai, amit meg kell tanulni a hormonokkal túlbuzgó testünkkel mosolyogva elviselni. Korábban a legjobb barátnőm felkészített mindenre, én pedig elkönyveltem, hogy ő idiótákkal van körülvéve. Nem! Ahogy a környezetünkben valaki terhes lesz, az ember automatikusan átvedlik... Minden kedves rokonnak, ismerősnek ajánlom, az alábbi pontokat próbálják meg kerülni, mert a cuki kismama belül egy feldühödött sárkány tud lenni.

Kedves Férjem!

És már a 37. hétbe léptünk, amit egy ctg vizsgálattal ünnepeltünk meg a kórházban. A fiaimmal már a 33-34. hét körül kezdtük és emlékszem, hogy éppen 37. hetet töltöttem be, amikor a ctg eredmények alapján indokolttá vált az aznapi császár. Éppen ezért nagy izgalommal vártam a mai napot, ellentétben a pocakomban lakó gyerekkel, aki annyira érdektelen volt a téma iránt, hogy inkább fel sem kelt – dacára a gyerekek nasis fiókjából elcsent csokikáknak, a víznek, egy kis sétának és végül már másik vizsgálógépnek is… Ennek eredményeképpen másfél óra hosszat tartott a vizsgálat, a tervezett 20-30 perc helyett. A dokim lejött néhányszor, majd értékelhető eredmények hiányában egy óra után közölte, hogy addig elvégez egy műtétet, addig hátha történik valami.

A kórház neve: Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, Székesfehérvár

Mit tesz meg egy nő azért, hogy anya lehessen? Meddig képes elmenni akkor is, ha az orvosok már lemondtak róla? Egy regény az anyává válás rögös útjáról, melyben a főhős versenyt fut az idővel az endometriózis árnyékában. Egy évtizedes küzdelem és fájdalom csupán azért, hogy egyszer valaki őt is Anyának szólítsa… Könyvajánló.