A védőnő nem mumus!

A bölcsődei nyomtatvány kitöltéssel kapcsolatos kellemetlen tapasztalatot megosztó szülői bejegyzésüket olvasva arra gondoltam, én is közzétenném a saját védőnőmmel kapcsolatos benyomásaimat.

A harmadik gyermekem és a nagyobbak között 9 és 12 év korkülönbség van. Amikor a legkisebbel voltam állapotos (18 éve) - már nem fiatalon - nagyon sok bátorítást, és pozitív gondolatokat kaptam a védőnőtől az aggodalmaimra és szorongásaimra. Aztán amikor megszületett a kicsi, mindig nagy várakozás előzte meg részemről a védőnő jövetelét. Esemény volt a napomban, hónapomban.

Nemcsak hellyel, de kávéval, üdítővel kínáltam, hogy tovább maradjon. Jó volt vele beszélgetni. Ha csak beszélgettünk is. De a szakmai tanácsai, különösen a táplálással kapcsolatosan - melyek ugye nagy változásokon mentek keresztül 12 ill. 9 év alatt - fontosak voltak számomra. Betartva őket jó érzés volt, hogy működnek.

Kilenc éve (ismét) védőnő vagyok. A késői anyai életkor természetesen okozott az én esetemben is aggodalmakat, mivel akkor még nem volt Down-szűrés, és fejlett kromoszóma-vizsgálati eljárások. A társadalmi elfogadottság sem a mostani volt a késő(bb)i életkorban gyermeket váró anyákkal kapcsolatosan... A saját tapasztalatom - az anyukák hozzámállása alapján - két szóban jellemezhető: elfogadás és empátia. Részemről ez a két alapvető attitűd. Minden szakmaiság csak ezután következik. És működik.

Éva

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?