Minap olvastam egy nagyon megható posztot, a feleség írta a férjének. Meg is jelöltelek a poszt alatt, de szeretném elmondani a saját szavaimmal is neked, hogy köszönöm és nagyon szeretlek!
Köszönöm, hogy velem vagy immár 12 éve, és tudom, ez így lesz örökké.
Köszönöm, hogy a nehéz időkben is kitartottál.
Habár sosem értetted meg, mi az a depresszió, de támogattál és fogtad a kezem.
Amióta megszületett a kislányunk, csak még jobban szeretlek, és hálás vagyok, amiért ilyen férfit szánt nekem a sors!
Sok mindenen átmentünk már együtt, pedig nem vagyunk még olyan idősek, mégis olyan életünk van, ami eseményekkel teli. Sajnos nem csupa jó dolog, de mindig azt mondjuk, ezek csak erősítik a kapcsolatunkat. És ez így is van!
Már nem azzal a kislányos szerelemmel szeretlek, ez annál sokkal több és mélyebb!
Köszönöm azt a tekintetet, amit soha nem felejtek el, mikor megláttál menyasszonyként! Azt láttam a szemedben, hogy én vagyok a világon a legszebb.
Köszönöm, hogy amikor kiderült, talán nem lesz könnyű teherbe esnem, csak megöleltél, és azt mondtad, „sírj csak”.
Köszönöm neked, hogy ott voltál velem a szülőszobán és fogtad a kezem. Soha nem felejtem el azt a tekintetet sem. Azt, hogy mennyire tehetetlennek érezted magad, hogy nem tudsz segíteni a fájdalmamon.
Nem is tudod, mennyire tudtál!
Köszönöm a gyermekágyas időszakban velünk töltött napokat. Hogy akkor is szépnek láttál.
Köszönöm, hogy elviseled, ha rossz napom van, és a semmi miatt is felhúzom az orrom.
Köszönöm, hogy megérted, ha nincs vacsora, ha hazaérsz, mert csak a gyereknek főztem.
Köszönöm, hogy nem zavar, ha rumli van itthon, pedig itthon vagyunk egész nap.
Köszönöm, hogy munkából hazaérve még elmegyünk együtt ide-oda, pedig biztosan fáradt vagy.
Köszönöm, hogy mindig sietsz haza hozzánk.
Köszönöm, hogy olyan házasságom lehet, mint a szüleimnek.
Köszönöm, hogy a gyermekem apja vagy, jó apja vagy!
Köszönöm, hogy úgy gondolod, jó anya vagyok, a legjobb!
Persze nem vagy tökéletes, senkinek sem az, de mégis mi így együtt hárman egymásnak mégis azok vagyunk!
„You are fucking perfect to me.”
E.
Megszületett a baba, oda a párkapcsolat. Vagy mégsem?
Én írtam az „Elkerülhetetlen a párkapcsolat válsága a baba születése után?” című bejegyzést. Azóta eltelt három hónap, gondoltam, elmesélem, hogy mennyire elfajultak a dolgok, hogy elváltunk... Vagy sem! Majdnem bedőltetek, szóval nem, nem váltunk el, sőt, újra jól érezzük magunkat.
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
