2011. 06. 10.
Tesók – amikor minden nap gyereknap
– Tibikém, hozd ide a szandálodat! Imikém, indulj el az ajtóhoz! Megyünk az oviba! – Ma gyereknap van, nem csak jövünk-megyünk, hanem ott is maradunk Imivel, játszani. – Ne vedd el a cumiját, neked is ott a butykosod, ugyanaz van benne! – szólok Imire a pirosnál. – Mál-na – mondja Imi szépen, tisztán, de továbbra sem ereszti a cumisüveget. Napjában kismilliószor ismételgetek hasonló mondatokat: Ne vedd el tőle! Engedd el! Hagyjad őt is játszani vele! A Tibi is ügyes, ő is meg tudja csinálni, várd meg, ne vedd ki a kezéből! Ne ébreszd fel az Imit, hagyd aludni, elfáradt! Nézd, itt egy másik, ugyanolyan, hű, de érdekes, nézd csak! A nap végére már kísérőszöveggel nyomom, ú.m. gyerekek, ezerszer mondtam már, hogy a kádban nincs birkózás! De még reggel van, relatíve fitt vagyok és vigyorgok, ahogy rájuk nézek. Legújabb heppem, hogy egyformán öltöztetem őket, vagy legalábbis hasonló cuccot adok rájuk. Emlékszem, a bátyámmal nekünk is voltak szinte ugyanolyan szerkóink, csak neki zöld alma volt a pólóján, nekem meg piros. Meg volt csíkos kezeslábasunk is, a zippzárjával csomószor becsíptem a bőrömet… Rég volt. Az ízlésünk ma már messze nem ugyanaz, de még mindig összetartunk. Jó tesók vagyunk (kimondom na, még ha olyan nyálasan hangzik is).
MsPoppy