Családommal Afrikában - Anya, a hiéna elől fára kell mászni?

A történet 2006-ban kezdődött. Ekkor Svédországban tartózkodott családunk, két kiskorú gyermekünkkel, akik hét- és ötévesek voltak.

Ott tartózkodásunk alatt is látni- és éreznivaló volt a változás gyermekeinken, mert szemük csillogása és a világot befogadni vágyó tudásuk útmutató volt számunkra, a szülőknek is.

Már Svédországban is hamar elsajátították a nyelvet, úgyhogy kommunikációs zavar sosem volt az új kapcsolatuk kialakításában. Játszva tanultak és kibontakozva fejlődtek.

És ekkor jött a hír a lehetőségről, miszerint mama munkája északról délre röpítheti a családot.

A munka Afrikában, a nyugati parton folytatódna, de a rengeteg előkészületi kérdést közösen értelmeztük.

Sok nagy és még több kis, részletekbe vágó kérdés zúdult ránk:

– Milyen lesz az élet minden nap Afrikában?

– Hogyan készüljünk fel a lehető legjobban a változásra?

– Mit vigyünk? Mire lesz szükségünk?

– Milyen lépéseket kell megtenni az egészség terén és milyen ételeket tudunk majd ott enni?

– Milyen állatok lesznek ott, amiket megsimogathatunk? És ha hiénát látunk, mit csináljunk: fussunk vagy fára másszunk? - kérdezték a gyerekek.

A gyerekeket persze az iskolai rendszer érdekelte a legkevésbé, de szülőként mindenre kiterjedő információgyűjtésbe kezdtem.

A hírek elég vegyesek voltak. Főleg ijesztőek és elterelők.

De a lehetőség csillaga még mindig ragyogott ránk esténként, és nappal visszacsillant gyermekeink szeméből. Utazni jó. A lehetőség, ha felismered, nem várat sokáig magára.

Hamar kellett dönteni és jól, a legkevesebb kockázat és a legnagyobb hit kíséretében. Amikor átbeszéltük, begyűjtöttük az infókat, elhatároztuk, hogy utazunk Afrikába! A repülőjegy nagyon drága volt és egy évre szólt, gondolva, hogy addig úgyis kiderül, hogy sikerült-e valóra váltani napsütötte álmunkat.

Decemberben, a turistaidény legjavában érkeztünk minden reményünkkel Gambiába. Ez a kis afrikai ország benne található Szenegálban. Békés és szereti a távoli látogatókat.

De itt élni nap mint nap? – ez volt a legfontosabb kérdés.

Meg tudjuk csinálni? Be tudunk-e illeszkedni és elfogadnak-e a helyi lakosok minket?

Az események gyorsan történtek, mert Afrikában a mindennapi élet ritmusa igen felfokozott. Más afrikai országokról nem sokat tudok, de Gambiában tapasztaltakat szívesen megosztom a magyar olvasókkal.

Csilla