A matematikai képességek velünk születnek?

Ránézésre több sárga vagy több kék pötty van a képen?

A számérzék tehát nem azonos a tárgyak pontos „megszámolásával”. A számérzék nemcsak embereknél található meg, hanem pl. több emberszabású fajban is kimutatható valamilyen formája, csakúgy, mint csecsemőkben; megszerzéséhez tehát képzés nem szükséges, de a fejlődés során egyre pontosabbá válik. Korábbi kutatási adatok alapján tudjuk, hogy a számérzék korrelál az ember matematikai ismereteivel, de mivel az eddigi mérések általában felnőtteken történtek, sokévi matematikatanulás után, az nem volt világos, vajon ez az összefüggés igaz-e kisgyerekeknél is, ahol még nem beszélhetünk matematikai oktatásról.

A Melissa Libertus és kollégái által (Jonhs Hopkins University) publikált tanulmány (http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1467-7687.2011.01080.x/abstract) eredményei szerint az óvodáskorban mért számérzék összefügg a matematikai képességekkel alátámasztva, hogy ez a képességünk velünk született. A szerző szerint „a számérzék és a matematikai képességek közötti kapcsolat fontos és érdeklődésre tarthat számot, mert úgy gondoljuk, hogy a számérzék univerzális, míg a matematikai képességekről az a vélekedés, hogy erősen függnek a kultúrától és nyelvtől, továbbá évekig tart, amíg elfogadható szinten elsajátítjuk. A kettő közötti kapcsolat meglepő és fontos kérdéseket vet fel, köztük is a legfontosabb az, hogy vajon javíthatjuk-e a gyerek számérzékét azzal a céllal, hogy a későbbi matematikai képességei jobbak legyenek.”

A tanulmány célja annak felderítése volt, hogy mi az oka az egyének között mutatkozó matematikai képességbeli különbségeknek és hogy mennyire járulnak hozzá a tanulástól független faktorok. Például egy korábbi kutatás összefüggést mutatott ki a gyerekek matematikai képessége és a család jövedelmi viszonya között, de aközött is, hogy milyen gyakran végzett kifejezetten számolással kapcsolatos tevékenységet a gondozó személy együtt a kisgyerekkel. A matematikai tehetség függ még ezenkívül az általános kognitív képességekhez tartozó rövid és hosszútávú memóriától is.

A tanulmányban 200 2–5 év közötti gyereket vizsgáltak. A szerzők a számérzék méréséhez egyszerű feladatsort kreáltak, ami mindenféle bonyolultabb szimbolikát nélkülöz: megtekinthető, sőt le is tölthető az alábbi honlapról: http://www.panamath.org/testyourself.php. A feladatsorban a képernyő két mezőre van osztva, az egyik sárga, a másik kék pöttyöket tartalmaz. A feladat az, hogy 0,6 másodpercnyi nézegetés után egyszerűen el kell dönteni, melyikből van több. A szerzők egyidejűleg mérték azt, hogyan használják a gyerekek a matematikát (mint a számolási készség, számok felimerése nagyobb-kisebb reláció eldöntése, az alapműveletek ismerete és a számkoncepció), valamint a gyerekek szókincsét is. Ez utóbbiakra azért volt szükség, hogy függetleníteni tudják a nem közvetlenül matematikai tudással kapcsolatos faktoroktól a számérzék mérését, például hogy ne azért teljesítsen jobban egy kisgyerek, mert jobban élvezi a tesztelést, vagy mert jobban beszél.

Libertus és kollégái legfontosabb következtése az volt, hogy ugyanazok a gyerekek, akik jobban teljesíttek a számértékbecslési feladatban, többet tudtak a számokról és jobban használták az alapműveleteket is, azaz a velünk született számérzékünk szoros kapcsolatban van az iskolai matematikai teljeítményünkkel.

Természetesen ezek az eredmények számos kérdést vetnek fel, mivel annak pontos oka nem ismert, hogy miért függ össze a számérzék és a matematika használatának hatékonysága. Az egyik iskola azt állítja, hogy a számérzék fontos a szimbolikus matematika megtanulásához, más vélemények szerint azonban csak később integrálódik a matematikatudásba. További kutatások szükségesek annak eldöntésére, hogy azok a gyerekek, akik jobb számérzékkel rendelkeznek, jobban megértik-e a számolással kapcsolatos absztrakt gondolkodást. Hasonlóan nem válaszolható meg az az ok-okozati összefüggés sem, hogy vajon azért nem jó-e valaki az iskolai matematika feladatokban, mert rossz számérzékkel rendelkezik és ezért inkább elkerüli az ilyen feladatokat, vagy azok a gyerekek, akik jobb számérzékkel rendelkeznek hamarabb megértik a matematikai problémákat. Az eredményeket például azoknak a gyerekeknek az oktatásánál alkalmazhatják különösen, akiknél várható a gyengébb teljesítmény matematikából például diszkalkulia vagy egyéb, az általános kognitív képességekre ható veleszületett okok miatt.

Összefoglalva, a tanulmány szerzői készítettek egy viszonylag egyszerűen, kisgyerekek által is végrehajtható feladatsort, amelynek az eredménye korrelál a matematikai képességekkel. Mivel ez az összefüggés fennáll mindenféle formális matematikatanulás előtt, levonható az a következtetés, hogy a matematikai érzékünk velünk született. További tanulmányok szükségesek azonban annak megállapítására, mennyire építhető be a számérzék javítása a gyerekek korai fejlesztésébe.

Veronika

A szerző forrásként felhasználta a Johns Hopkins University saját híranyagát a témáról.