Egy pohárral a mámort, egy üveggel a Nagy Fehér Vécéistent idézheted meg

Próbálom elképzelni, hogy is kezdődhetett. Ha az ősember, sőt inkább az ősasszony hasonlított rám, akkor nyilván kinyomta a bogyók nedvét valami fogatlan családtagnak, aztán elrohant kergetni az őskecskét, ami aznap harmadjára lógott meg. De előbb a barlang félreeső helyére tette a lét, nehogy valami vagy valaki kiborítsa. Aztán elfelejtette az egészet, ejnyemán, ott felejtettem, konstatálta az ősasszony hetek múlva, meg se kóstolta, elvégre akkoriban a tartósítószer még semmire nem volt feltalálva. Nem úgy az ősember, már megint elfelejtettetek vizet hozni, bömbölte, ahogy belépett a barlangba, naná, már ő is lusta volt a folyóig menni, jobb híján megitta hát az edény fura szagú tartalmát, amitől olyan virágos jókedve kerekedett félórán belül, hogy még azt is elfelejtette, hogy a vízhordásért aznap felelőst akarta jól elgyepálni még az imént. Te zasszony, ez mi, hogy csináltad? Hát kinyomtam, oszt’ ott hagytam, az ősember post-it híján ezt fel is véste a barlang falára, később nemzeti hőssé avatták, mert az ellenséges törzs ártó szándékkal közeledő előőrsét is megkínálta a nedűvel, amitől egy óra múlva már nagyokat röhögtek, egymás hátát lapogatták és még valami bivalyokat is ajánlgattak, igaz, azt másnapra már elfelejtették, de mégis jobban sült el a dolog, mintha a szekercék és bunkósbotok kerültek volna elő. Hát, valahogy így… vagy egészen máshogyan.

A magyar borvidékek legjobb formájukban csodákat képesek teremni. Mézízű, tűzízű, mindenízű szárazat és édeset, kár, hogy a termőterület kicsi, a minőség meg a cseppet sem kiszámítható időjárás miatt egyenetlen, ezért valószínűleg sohasem előzzük meg Dél-Amerikát, Franciaországot, Olaszországot a nemzetközi borpiacon. A tényleg világhíres tokaji pedig egy sokkal kisebb piacon, az édes borok piacán versenyez, miközben a világ nagyobbik borivó fele a szárazakra szavaz. Ezzel együtt én büszkén mutogatom a kölyköknek a Balaton-felvidék, Villány csodálatos termőterületeit – nem volt még négyéves a nagyobb, mikor megnézhette a villányi lejtőket, vagy a bazaltorgonás Szent-György hegyet szőlőstül. Egy gyerek jelenléte borkóstolónak is szánt túrán istenkísértésként hangzik, pedig ma is emlegetjük a szigligeti pincét-kertet, ahol a gyerekek egymást tologatták a háziak unokáival a kis taligában, miközben mi mindenféle rizlinget, hárslevelűt, szürkebarátot kóstoltunk. A gyerekek jelenléte visszafogó hatást gyakorolt a villányi főutcán is, talán a leány nélkül be se tévedünk abba az étterembe, ahol azt a világbajnok nyulat főzték, csúsztak mellé a Sauvignonok meg a Merlot-ok. És mivel nem feledtük az evést, a Nagy Fehér Vécéistent se szólongatta aznap éjjel senki.

Szóval részemről valahol a kultúra része a borkultúra is, a szőlőfajtákkal, a történelemmel együtt tálalva, a Badacsonyhoz hozzátartozik Kisfaludy, hozzátartoznak a szép színésznék, a lávakövön termett borok meg az ürmös, ahogy Rippl-Rónai is. Pohár borral a kezemben már számtalanszor láttak a kölykök, kiütve pedig egyetlenegyszer sem – talán ez is egy módja, hogy rávezessem őket idejében, a „binge drinking” (ivás a filmszakadásig, hányásos rosszullétig) messze nem az egyetlen módja az alkoholos italok élvezetének, sőt. Talán azt is sikerül sulykolnom, nem mindegy, mit iszol, mitől fájdulhat meg a fejed és a gyomrod, mit egyél hozzá, hogy valóban az élet élvezetéről szóljon a dolog. Mint ahogy a most divatba hozott pálinkát is félreértik sokan – eleink megitták esetleg kora hajnalban, tény – de utána ettek kenyeret, hagymát, szalonnát, majd kapára-kaszára kaptak és dolgoztak, keményen, egész nap. És a reggeli pálinkát legfeljebb vacsoraidőben, de inkább csak ünnepen követte második. A pálinkázás utáni bicskázás inkább bálok, lagzik, kocsmai esték szomorú kísérője volt.

Odáig persze nem merészkedem, mint a dél-francia gazdák, akik közül többen a gyerekek kezébe is különösebb fenntartások nélkül adnak meleg nyári napokon egy fröccsöt. Azon sem akadnék ki, ha a fiam vagy a lányom kategorikusan elutasítana minden alkoholos italt (az életet sokféleképpen élvezhetjük), de nem gondolom, hogy az első gyerekem születése után kategorikusan száműznöm kéne minden üveg Sauvignon Blanc-t a házból, sőt, akár egy jobb borfesztiválra is szívesen kiviszem őket. Persze nem éjfél után – amikor páran már a klasszikus módon értelmezik a „mértékkel és tartózkodással” felszólítást – mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt. Az már tényleg nem gyereknek való. Bár ami azt illeti, az már nekem sem.

Vakmacska

Utóirat: és ha már borfesztivál, akkor ajánló: Színes, látványos, táncos-zenés forgatag a szőlő- és bortermelő eleink tiszteletére, a Budai Várban, a huszadik budai Borfesztiválon szeptember 7 és 11 közt. Szeptember 10-én a Szüreti Felvonulás lesz, amely a régmúlt szüreti mulatságait idézi fel. A menetet a borrégiókból érkező, egyedi népviseletben pompázó, néptánc és hagyományőrző együttesek, Magyarország borvidékeinek elöljárói, borrendjeinek, borbarát egyesületeinek tagjai, valamint a Szarvasgomba Lovagrend képviselői alkotják.

A gyerekekre is gondoltak: játszóházas gyermekmegőrzőn kívül színvonalas, ingyenes szórakozás várja a gyermekeket az ajánló szerint. Klasszikus gyerek hobbytechnikák alkalmazásával hűtő mágnes és cserépfigura készítés, maszkkészítés, és rajzverseny várja a kicsiket szombaton és vasárnap a Kreatív Hobby jóvoltából.

A Jótékonysági Borárverés idén már 13. alkalommal mutat példát arra, hogy a társadalom sikeres tagjai, a szőlő- bor ágazat eredményes vállalkozói számára fontosak az elesettebbek, a segítségre szoruló embertársaik. A felajánlások és a borárverésen keletkező közel 3 millió forint felhasználója hagyományosan a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Teljes program: http://www.aborfesztival.hu/