248. oldal - Bezzeganya

Néhány könyv a nyár utolsó napjaira, akad köztük gyerekeknek szóló és gyerekekről szóló, majdnem vadonatúj (pár hónapja megjelent) és klasszikus is.

Ez a poszt nem az antropológiáról fog szólni, még ha úgy is tűnne. Ha esetleg felesleges agyzsibbasztásnak tartanál egy ilyen fontos és nélkülözhetetlen tudományt, mint a kulturális antropológia, azért csak olvass tovább…

Amikor a lányaim rossz álmoktól tartottak, és már az sem segített, hogy minden gonoszt határozott hangon kiparancsoltunk a sarkokból is, a férjem fogta magát, kijött a szobájukból, megállt az ajtóban és a kezét az ajtófélfa mellett mozgatva „pszssssssssssssssssz-pszssssssssssssssz” hangot adott ki.

Közeledik az iskolakezdés, s ha most egy nagy alapítvány lennénk, arra törekednék, hogy azoknak is jusson füzet, toll és ceruza, akiknek megterhelő ezeket előteremteni.

Megszüntetné a jelenleg működő több mint 700 szakképző iskola önállóságát a Nemzetgazdasági Minisztérium. A tárca szakképzési rendszer átalakítását célzó koncepciója szerint az iskolákat megyénként 2-3 központi intézménybe vonnák össze a térségi integrált szakképző intézmények (TISZK) mintájára, ám a jelenlegi 85 TISZK helyett 55 működne a jövőben és ezekbe olvasztanák be a szakképző iskolákat. Így valamennyi intézmény elvesztené önállóságát – írja a Magyar Nemzet alapján a Népszabadság. Sajnos a minisztérium honlapján hosszas kutakodás után is csak egy vicc szintű dokumentumot találtam „A NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM KONCEPCIÓJA A MAGYAR SZAKKÉPZÉS MEGÚJÍTÁSÁRA” címmel (5 oldal, némi előny-hátrányt felsoroló anyag, címszavakban mond ezt-azt, de egész biztos nem erről az anyagról beszélnek a lapok), így kénytelen vagyok a napilapokra támaszkodni forrás címen.

Az utóbbi időkben forró téma a kisgyerekek, főként óvodásnál fiatalabbak elhelyezése. A hely kevés, az anyák dolgozni, pihenni vagy akár tanulni vágynak, ilyen-olyan okból szabadidőre van szükségük. Felvázolok egy olyan megoldást, ami immár egy éve működik sikeresen.

41. hét Kedd este hét óra van, legszívesebben beülnék a sarokba és sírnék. Nincs kedvem semmit csinálni, pedig igazán ezer dolgom lenne. Például posztot írni. Nem akarok posztot írni. Például összepakolni a táskám. A fél háztartást, második gyereknél már nem fogok meglepődni, hogy nincs kés meg szappan. Nem akarom összepakolni a táskám. Például kiereszteni a nagyot a kezeim közül. Nem akarom kiereszteni a kezeim közül.

Ha cingár a gyerek, előbb-utóbb felmerül egy probléma. Minden leesik róla. A nadrágtartó jó megoldás, egész addig, míg nem vesz fölé a gyerek más réteget, például kardigánt vagy kabátot. Mert ha a nadrágtartó alul van, egy pisilési manőver bizony bősz vetkőzéssel kezdődik. Macera.

Évek óta ígérgetem a lányaimnak, hogy egyszer kiviszem őket a Szigetre Tankcsapda koncertre. A Sziget Fesztiválon jártak már, de csak nappal, amikor kifejezetten gyerekeknek való programokon vettünk részt. A körülmények úgy alakultak idén, hogy minden adott volt a koncertlátogatásra. Bő két órát töltöttünk csak kint, mégis úgy tűnt, mintha egy egész éjszakát átbuliztunk volna. Hangom sem volt reggelre.

Készíts egy képet egy régi képről egy régi helyszínen. Ma.

A tanévzáró után váltottam pár szót hőn szeretett „pótanyánkkal”, húgom alsós osztályfőnökével, aki úgy búcsúzott el a negyedik év végén, hogy „el kell járni énekkarba, és akkor nem lesz az új osztályfőnökkel (hívjuk Klárinak) semmi gond”.

Namámegintsziget, nemá, mondhatnád, kedves olvasó, de ne tedd, el ne lapozz, ha érdekelnek a civil szervezetek meg a velük készült interjúk, mivel a mai dolgozatnak épp ez a témája. Ráadásul 2011 Európában az Önkéntesség Éve, a civil szervezetekben pedig javarészt önkéntesek dolgoznak.

Sötétzöld vagy világoszöld csíkos, piros húsú. Görögdinnyeszezon van. Kongatjuk, kocogtatjuk, vizsgálgatjuk. Van, aki a szárát is megvágja, hogy lássa, éretten szedték-e le (ha igen, akkor fehér a vágásnál). Régen még meg is lékelték nekünk a zöldségesnél.

Szeretem az állatokat. Jelenleg nem tartunk, nem is tervezzük. Macskánk volt, nagyon szerettük, gondját viseltük, míg el nem tűnt. Az előző otthonunk kertjében élt kutya, úgy fogalmazok, elviseltük egymás jelenlétét. Sajnos a nemtörődöm gazdinak köszönhetően a kert csatatérre hasonlított. Az éjszakai koncertekről nem is beszélve.

Azt írja az újság, hogy Amerikában MRI-felvételek alapján meghatározták a hüvely/méhnyak, a csikló és a női mellbimbó izgatásával aktivált agyterületeket is. A szexológusok egy része azt állítja, hogy csak egyfajta női orgazmus van. Ők feltételezik azt is, hogy ennek alapján az agyban is csak egy, lokalizálható orgazmusközpont létezik. Nos, tévednek.

Négy éve vagyok anya, két lányom van, de ez volt az eddigi legszürreálisabb pillanat, amit átéltem. A Prodigy koncerten álltam, a tömeg szélén, az éjszakában. Ezerrel dübörgött a zene, több tízezer ember őrjöngött, a lábfejeim maguktól verték a ritmust. És előttem feküdt az egyéves gyerekem a babakocsiban édesen aludva, az egészről mit sem sejtve. Az arcán egy halvány mosoly volt, olyan, amilyenre csak az elégedetten és jóllakottan alvó kicsik képesek.

Nagyon szerethetnek engem fent az istenek, mert nemcsak a két terhességem volt egy sétagalopp (leszámítva, hogy az első trimeszterben kb. polár pulóverben aludtam, mert olyan sokszor fáztam), hanem a két szülés is leányálom lett. Sárával is szerencsés voltam, de Dani túltett a nővérén is.

Az előző napi kemény partizás, táncolás és hosszú éjszaka után egy nyugodtabb este következett, amit egy kedves ismerős párocska társaságában töltöttem el. A srácot jó tizenöt éve ismerem, a lányt pedig azóta, hogy együtt vannak, három és fél éve.

Idén nem próbálkozom a gyerekek Szigetre hurcolásával ezen a napon, mivel tudom, hogy aznap nem fogok már hazaérni, és tizenkilenc kiló élősúly alva meg nem hiányzik a sokadik koncert után. De azért tekergetem a nyakam, vannak-e gyerekek a Szigeten. Vannak.

Általában az ember szendvicset, gyümölcsöt visz magával, ha a szabadba megy, pedig ennél azért jóval többféle ételt is ehetünk. Szerintem a fő szabály az, hogy ne legyen nehezen szállítható vagy mindenáron hűtendő az élelmiszer, amit becsomagolunk, bár hűtőtáskával ez utóbbi probléma is könnyen áthidalható.

Pár hónapja már egyre kevésbé köt le a sport, pedig korábban az életem része volt. Régebben hegyet másztam, külföldi túrákra jártam, jelenleg rendszeresen futok, versenyekre járok, illetve sziklát mászom és barlangászom. Színes, sporttal teli életemet már egyre kevésbé élvezem, hisz úgy érzem: „már valami másra vágyom”.

Beérkeztek az írások a Bezzeganya pályázatára, ismét köszönjük azoknak, akik elküldték nekünk műveiket. Nem tudni, a közönség előtti lámpaláz, a nyári szabadságszezon vagy a hormonok volt-e az oka, de mindössze négy pályázat érkezett, amelyeket most közzéteszünk.

Az élő rockzenébe a nyolcvanas évek végén szerettem bele, zöldfülű középiskolásként, egy azóta réges-régen megszűnt és legendássá vált pesti szórakozóhelyen, a Fekete Lyukban.

Többszörösen telítetlen omega-3 zsírsav fogyasztása terhesség alatt azt eredményezte, hogy a megszületett csecsemők az első fél év során ritkábban mutatták megfázás tüneteit.

Nem folytatódott a pesti strandok tesztje, mivel a mi kedvenc helyeink inkább vidéken vannak, de mostanában a jó időben is hiány volt, vagy másfél hétig úgy éreztem, cseppet sem lepődnék meg, ha a kukáskocsi kezelői hirtelen angolul szólalnának meg. Aztán mégiscsak eljutottunk még egy pesti strandra, bánatunkra nem féláras strandszerdán, két nappal azelőtt pedig törzshelyünkön, a cserkeszőlői fürdőben jártunk. Nos, hát gyorsan ki fog derülni, hogy az ismertség meg a brand bizony kevés az üdvösséghez, mert Cserkeszőlő talán kevésbé ismert termálfürdője úgy leiskolázta a híres-neves margitszigeti Palatinust az elmúlt hétvégén, mint a pinty.

40. hét A péntek volt a legrosszabb. Reggel kilenckor már a fél családom lila szájú félelemben volt, miközben a férjem száguldva vezetett a kórházig. Úgy emlékeztem, talán hajnali négy körül éreztem utoljára mozogni, de az is lehet, hogy csak keverem és igazából csak lefekvésnél, aztán semmi. Süketség. Nem reagált rázásra, kávéra, csokira, simogatásra, beszédre, semmire. Légüres tér volt körülöttem, még akkor is, amikor a szülésznő meggyőződéssel a hangjában állította, hogy az a százhuszas pulzus nem az enyém, hanem az övé. Az én fiamnak sosincs százhuszas pulzusa, még akkor sem, amikor lemegy, a gép meg majdnem tíz percig annyit mért, mozgás még mindig nulla.

2007-ben történt, szép, meleg május volt. Előző év szentestéjén hagyott el a vőlegényem, így a következő év eleje mértéktelen pasizással telt (3-4 férfi is volt egyszerre), voltak rövid viszonyok és alkalmi kapcsolatok, volt egy szintén csalódott tíz évvel idősebb alkalmi partnerem, akivel eljártam bárokba, dumáltunk, cigiztünk eleget (néhány hónapig dohányoztam havi egy doboznyit). Aztán jött egy pár hetes szenvedős kapcsolat Csabával, akitől aztán szépen búcsút is vettem Gáborral való első randim után.

„Gratulálunk, Ön továbbjutott az első körből ezen az állásinterjún! Már csak egy aprócska kis teszt lenne hátra a következő forduló előtt. Kérem, fáradjon a mosdóba és szíveskedjék kitölteni ezt a terhességi tesztet.”

Pár napja röppent fel a hír, hogy egy budapesti kórházban egy tízhetes terhesen abortuszon átesett nő a beavatkozás ellenére várandós maradt. „Előfordul az ilyesmi” – summázta állítólag a nőgyógyász az esetet.