248. oldal - Bezzeganya

Vannak gyerekek, akik később kezdenek beszélni. Nem nagy ügy – mondják, akiket nem érint a dolog – majd fog. Remek, de addig mit tehetünk?

Azt hiszem, talán akkor kezdődött a szüléstől való félelmem, amikor véglegesen bizonyossá vált, hogy nő vagyok. Amennyire boldog voltam ettől a jó hírtől, annyira rettegtem is: igen, el fog jönni az a nap, amikor gyermekem fog születni (most hangsúlyoznám, hogy nem arról volt szó, hogy gyereket nem akartam) és – akkor úgy gondoltam – ez lesz az utolsó is.

Mivel a Bezzeganya nagy látogatottságú oldallá nőtte ki magát, a következetesség érdekében itt olvashatóak a BA moderálási alapelvei.

Befutottak az első pályázatok a következő kismamanaplóra. Ezúton is köszönjük a bátor jelentkezőknek!

Tizenévesen milyen voltál? Kész káosz vagy pedáns? Rendetlen volt a szobád, vagy elvágólagos rendet tartottál benne?

Meni három gyerekkel készül Budapestre, és ahogy korábban ígérte, beszámol egyrészt az útról és az út előtti készülődés menetéről, aztán pedig a hazai élményekről. Íme az útinapló első része, talán más útra készülőknek is tanulságos lesz.

Sok éven keresztül dohányoztunk a férjemmel. Néhány évvel ezelőtt mindkettőnkben megérett az elhatározás, hogy leszokjunk. Akkor még nem a gyermekvállalás volt a döntő érv. Nekem jó ideje lelkiismeret-furdalásom volt, hiszen van elég bajom, miért csináljak még többet a cigarettával is.

Talán többen emlékeztek még a Poronty-korszakból Mother Mary-re, aki ott első kislányáról írt babanaplót, most pedig második gyermekének születését osztja meg velünk.

A napokban egy ismerősömtől kaptam egy üzenetet, nem túl közeli ismerősről van szó, eddig úgy 3-4 alkalommal találkoztunk. Az e-mail először meglepett (később durván sokkolt), mivel egy olyan kisbaba érkezéséről tájékoztatott, akinek jöveteléről sem volt fogalmam. A szövegezés nagyon kedves volt, a baba „üzente”, hogy megérkezett, a levél alján egy link, ahová rákattintva a baba fotói jelentek meg szépen sorban.

Erre a hétre leveles tészta felhasználásával készült recepteket hoztam. Ezt a tésztát elég macera elkészíteni, ezért boltban szoktam venni, a fagyasztóban mindig tartok egy-két csomaggal, mert gyorsan lehet belőle akár vacsorát, akár valami nassolnivalót készíteni, vendéglátáshoz is ideális. Nagyon sokoldalúan használható, készülhet belőle sós sütemény, túrós batyu, szerelmeslevél, vagy akár kakaós csiga is, ha nincs időnk kelt tésztát készíteni. Most lepényeket és kevésbé ismert desszerteket hoztam, ezeket szintén egyszerű megcsinálni, és eddig senki sem panaszkodott rájuk, aki kóstolta.

Mindennek ára van. Az anyák munkavállalása kapcsán ezt a közhelyet különösen igaznak érzem. Nagyon kevés esetben lehet ugyanis a kecskét és a káposztát is megtartani, azaz 3 (6? 10?) éven aluli gyereket úgy nevelni, hogy közben teljes értékű, a munkaerőpiacon keresett „áru” legyen az ember lánya. A kisgyerekes nőt csak valamiféle extra ráfordítással lehet a többiekkel nagyjából egyenértékűvé tenni, ha képzettség, tapasztalat, elkötelezettség terén nincs különbség – de még akkor is, ha valamely téren esetleg felülmúlja esetleges versenytársait. Az imádott gyermek a munkaerőpiac szempontjából ugyanis bizony kolonc, megoldani való probléma. Nem véletlenül változtatnának a szabályokon. De mielőtt rátérnénk erre tételesen, némi történelem.

Megdöbbentett, hogy néhány hozzászóló a régmúltat hozta fel példának. Azt, hogy akkor mennyi gyerek született, és a családok mindet békés belenyugvással fogadták. Él az emberekben egy idillikus kép a régmúltról, de a valóság teljesen más. Mivel nem volt fogamzásgátló – néhány kezdetleges és egyáltalán nem biztos módszertől eltekintve – a nők számos praktikát ismertek a magzat elhajtására. Írásomban erről adnék egy kis történeti áttekintést, természetesen a teljesség igénye nélkül. Nem az a célom, hogy népszerűsítsem az abortuszt, nem az, hogy bebizonyítsam: régen is volt, és része az emberiség történetének. Csak szeretném bemutatni, milyen veszélyes – gyakran gyomorforgató – eszközöket talál ki az emberi elme, nők és férfiak egyaránt. Nem lenne jó, ha a steril és biztonságos kórházi műtőt újra barbár és életveszélyes megoldások váltanák fel.

Boruska csak úgy „mellesleg” próbálkozott a baba összehozásával, ezért jól meg is lepődött, amikor a próbálkozás sikerrel járt.

Az anyák jóval hajlamosabbak utánozni a tinédzserkorú lányuk fogyasztói, például sminkelési és öltözködési szokásait, mint fordítva – állapították meg az amerikai szakemberek.

Aki a hétvégét a Balaton keleti medencéjénél tölti, és a nem túl nyárias idő miatt a strandolás helyett más programot keres, annak egy balatonaligai rendezvényre hívjuk fel a figyelmét.

Az élet nagy dolgai. Este, amikor eljön az alvás ideje, és a gyerekek már a szobájukban fekszenek ágyaikban, nagyon szeretek hallgatózni. Hol énekelnek, hogy az élet nagy kérdéseit beszélik meg egymással. Egy ötéves és egy hároméves. Többet tudok meg ilyenkor az óvodai eseményekről, mint bármikor máskor. És hallom, mit gondolnak sokkal komolyabb témákról.

J. nevű olvasónk a Margit kórházat választotta minden szülése alkalmával. Bevallása szerint minden szülése nagyon szép élményként maradt meg benne, azoknak ajánlja a kórházat, akik terveik szerint aktív résztvevőként mennek szülni, és fel vannak előre készülve a helyi körülményekből. Te is megírnád, hol, milyen körülmények közt születtek a gyerekeid? Írd meg a [email protected] címre!

A Gyermekorvosok Társasága szerint nincs egészségtelen étel, csak egészségtelen étrend.

38. hét

Az amerikai otthontalan tinik nagy hányada homoszexuális, leszbikus vagy biszexuális, olvasható egy új tanulmányban, melyből a ParentDish idézett. Az Amerikai Közegészségügy (American Journal of Public Health) szaklapban nemrégen megjelent tanulmány több, mint 6300 Massachussetts állambeli középiskolást helyzetét vizsgálta meg 2005-ben és 2007-ben. Az ugyancsak kiderült, hogy a homoszexuális tinik sokkal nagyobb százalékban élnek egyedül, szülők vagy nevelők nélkül.

Kicsit több mint kilenc hónappal a kissé döcögősre sikerült indulás után ez az ezredik megjelent és most is olvasható poszt a Bezzeganyán. A szerkesztőség szeretne köszönetet mondani mindenkinek, aki hozzájárult a sikerhez: köszönet azoknak, akik rendszeresen küldik jobbnál jobb cikkeiket, de azoknak is, akik csak egyszer publikáltak a blogban. És legfőképp az egyre nagyobb számú olvasónak, aki minket választ a reggeli kávéja mellé, vagy a gyerek alvásidejében ugrik be egy kicsit, hogy kifejtse véleményét egy-egy témában.

Bevállalós vagy? Jól tudsz írni? Nemrég lett pozitív a terhességi teszted? Érdekesnek találod a terhességed, körülményeid? Úgy gondolod, másokat is érdekelne, mik történnek veled a várandósság hetei alatt?

Az esős idő után megérkezett hozzánk az idei első szúnyoginvázió. A tavalyi durvább volt, de ez a mostani is megkeseríti a gyerekeim életét. A kicsi arcán egyik reggel (egy átordított éjszaka után) tizenkét csípést számoltam meg. A nagyén négyet, de neki a karján is volt vagy hat féltenyérnyi elvakart vörös folt.

Vége az ovinak. Dolgozom én is, dolgozik apa is.

Újabb posztot nyitunk a kötetlen beszélgetéshez, a reggeli és délutáni virtuális kávézáshoz, teázáshoz, miután az Offolda 6-hoz már közel 3 ezer komment született. További kellemes csevegést!

Szétárad bennem az indulat. Erős hullámként érkezik, cselekvésre késztet. Ülök, nem mozdulok. Analizálom. Elfojtom. Elfojtom vagy leküzdöm? Nem tudom. Tanultam valamennyi pszichológiát a főiskolán, de nem eleget, hogy teljesen átlássam a mechanizmust. Szeretnék nyugodt, higgadt, harmonikus személyiség lenni. Szeretnék jó anya lenni. Arra már egy ideje rájöttem, hogy nem én leszek az, aki egy szikla tetején valahol Indiában meditál lótuszülésben, tökéletes nyugalomban. Ide-oda kapkodok, egyszerre akarok mindent, aztán néha mégsem teszek semmit. Tinikoromban bármit megtettem volna, hogy ne legyek olyan, mint az átlag. Aztán mindent megtettem volna azért, hogy igen. Most már megelégszem azzal, ha önmagam tudok lenni.

Amikor a fiam bölcsis lett és az első krikszkrakszot hazahozta, akkor könnybe lábadt a szemem. Foghatnám a hormonokra, éppen terhes voltam a kislányommal, de nem teszem. Egyszerűen megható volt, főleg mert láttam rajta, hogy másfel éve minden képességét belerakta, és várta a reakciót. Mindketten nagyon büszkék voltunk rá. Én is, és ő is. És a művek onnantól kezdve csak jöttek, megállíthatatlanul. Szorgalmasan gyűjtögettem a rajzokat, és havonta egyszer elővettem az összeset, átnéztem, és kiválogattam azt az egy-két darabot, amit félreraktam, a többi ment a szemetesbe.

Már megint rádiót hallgattam. Nem menekültök, elmesélem, mi volt a téma. A hallgatók tippeket adhattak arra, hogyan is lehet gyorsan, könnyen teherbe esni. Ok, a „szexelni kell” nyilván nem a legfantáziadúsabb válaszuk volt. Mint azt Mátyás király meséiből jól tudjuk, a világon orvosból van a legtöbb. Ez nyilvánvaló, főleg egy olyan témánál, ahol mindenki hajlamos azt hinni, hogy ha neki pikk-pakk gyereke lett pár kufircolás után, akkor mindenkinek meg tudja mondani a frankót. Volt a javaslatok között akupunktúra, önmegtartóztatás utáni akció, zellerfogyasztás, és csak a műsoridő szabott határt a további remek ötletek áradatának.

Glovimalna beszámolója alapján idegtépően hosszú várakozás után viharsebesen is világra jöhet egy baba - ott, ahol épp van. Te is megosztanád szülésed történetét? Küldd el a [email protected] címre!