246. oldal - Bezzeganya

Extra szüléstörténet szombaton: augusztus 18-án, hajnali 3 óra 38 perckor megszületett Mirkó Márton, a Bezzeganya legutóbbi terhesnaplója írójának kisfia. Nyina már a kórházban megírta a történetet, olvassátok melegében. Gratulálunk a gyors szüléshez!

Drága apukám!

Melitta lefényképezte a terhességi tesztjét a mobiltelefonjával, és a képet a párja orra alá dugta. A férfinek fogalma sem volt arról, amit lát, de még a magyarázat után is alig akarta elhinni, hogy apa lesz.

Augusztus 20. az államalapítás, Szent István és az új kenyér ünnepe, ez a poszt a kenyérhez kapcsolódik. A kenyér az egyik legalapvetőbb élelmiszer, a világ minden táján megtalálható valamilyen formában.

Ha egy kismama listát írna a terhessége alatt legtöbbször hallott mondatokról, az Egybenvagymég? mellé biztosan oda kerülne a Fiú vagy lány lesz? is. (Sokan ezt még a gyermek megszületése után is kérdezik. Ami nem lenne csoda, ha a gyerek nem rózsaszín tüllszoknyában pukedlizne a játszótéren.)

Egyszerre öt gyermeke született két anyától egy rosztovi házaspárnak - jelentette csütörtökön a Moszkovszkij Komszomolec című újság, címoldalán hozva az öt egyforma csöppség és a boldog szülők fényképét.

Néhány könyv a nyár utolsó napjaira, akad köztük gyerekeknek szóló és gyerekekről szóló, majdnem vadonatúj (pár hónapja megjelent) és klasszikus is.

Ez a poszt nem az antropológiáról fog szólni, még ha úgy is tűnne. Ha esetleg felesleges agyzsibbasztásnak tartanál egy ilyen fontos és nélkülözhetetlen tudományt, mint a kulturális antropológia, azért csak olvass tovább…

Amikor a lányaim rossz álmoktól tartottak, és már az sem segített, hogy minden gonoszt határozott hangon kiparancsoltunk a sarkokból is, a férjem fogta magát, kijött a szobájukból, megállt az ajtóban és a kezét az ajtófélfa mellett mozgatva „pszssssssssssssssssz-pszssssssssssssssz” hangot adott ki.

Közeledik az iskolakezdés, s ha most egy nagy alapítvány lennénk, arra törekednék, hogy azoknak is jusson füzet, toll és ceruza, akiknek megterhelő ezeket előteremteni.

Megszüntetné a jelenleg működő több mint 700 szakképző iskola önállóságát a Nemzetgazdasági Minisztérium. A tárca szakképzési rendszer átalakítását célzó koncepciója szerint az iskolákat megyénként 2-3 központi intézménybe vonnák össze a térségi integrált szakképző intézmények (TISZK) mintájára, ám a jelenlegi 85 TISZK helyett 55 működne a jövőben és ezekbe olvasztanák be a szakképző iskolákat. Így valamennyi intézmény elvesztené önállóságát – írja a Magyar Nemzet alapján a Népszabadság. Sajnos a minisztérium honlapján hosszas kutakodás után is csak egy vicc szintű dokumentumot találtam „A NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM KONCEPCIÓJA A MAGYAR SZAKKÉPZÉS MEGÚJÍTÁSÁRA” címmel (5 oldal, némi előny-hátrányt felsoroló anyag, címszavakban mond ezt-azt, de egész biztos nem erről az anyagról beszélnek a lapok), így kénytelen vagyok a napilapokra támaszkodni forrás címen.

Az utóbbi időkben forró téma a kisgyerekek, főként óvodásnál fiatalabbak elhelyezése. A hely kevés, az anyák dolgozni, pihenni vagy akár tanulni vágynak, ilyen-olyan okból szabadidőre van szükségük. Felvázolok egy olyan megoldást, ami immár egy éve működik sikeresen.

41. hét Kedd este hét óra van, legszívesebben beülnék a sarokba és sírnék. Nincs kedvem semmit csinálni, pedig igazán ezer dolgom lenne. Például posztot írni. Nem akarok posztot írni. Például összepakolni a táskám. A fél háztartást, második gyereknél már nem fogok meglepődni, hogy nincs kés meg szappan. Nem akarom összepakolni a táskám. Például kiereszteni a nagyot a kezeim közül. Nem akarom kiereszteni a kezeim közül.

Ha cingár a gyerek, előbb-utóbb felmerül egy probléma. Minden leesik róla. A nadrágtartó jó megoldás, egész addig, míg nem vesz fölé a gyerek más réteget, például kardigánt vagy kabátot. Mert ha a nadrágtartó alul van, egy pisilési manőver bizony bősz vetkőzéssel kezdődik. Macera.

Évek óta ígérgetem a lányaimnak, hogy egyszer kiviszem őket a Szigetre Tankcsapda koncertre. A Sziget Fesztiválon jártak már, de csak nappal, amikor kifejezetten gyerekeknek való programokon vettünk részt. A körülmények úgy alakultak idén, hogy minden adott volt a koncertlátogatásra. Bő két órát töltöttünk csak kint, mégis úgy tűnt, mintha egy egész éjszakát átbuliztunk volna. Hangom sem volt reggelre.

Készíts egy képet egy régi képről egy régi helyszínen. Ma.

A tanévzáró után váltottam pár szót hőn szeretett „pótanyánkkal”, húgom alsós osztályfőnökével, aki úgy búcsúzott el a negyedik év végén, hogy „el kell járni énekkarba, és akkor nem lesz az új osztályfőnökkel (hívjuk Klárinak) semmi gond”.

Namámegintsziget, nemá, mondhatnád, kedves olvasó, de ne tedd, el ne lapozz, ha érdekelnek a civil szervezetek meg a velük készült interjúk, mivel a mai dolgozatnak épp ez a témája. Ráadásul 2011 Európában az Önkéntesség Éve, a civil szervezetekben pedig javarészt önkéntesek dolgoznak.

Sötétzöld vagy világoszöld csíkos, piros húsú. Görögdinnyeszezon van. Kongatjuk, kocogtatjuk, vizsgálgatjuk. Van, aki a szárát is megvágja, hogy lássa, éretten szedték-e le (ha igen, akkor fehér a vágásnál). Régen még meg is lékelték nekünk a zöldségesnél.

Szeretem az állatokat. Jelenleg nem tartunk, nem is tervezzük. Macskánk volt, nagyon szerettük, gondját viseltük, míg el nem tűnt. Az előző otthonunk kertjében élt kutya, úgy fogalmazok, elviseltük egymás jelenlétét. Sajnos a nemtörődöm gazdinak köszönhetően a kert csatatérre hasonlított. Az éjszakai koncertekről nem is beszélve.

Azt írja az újság, hogy Amerikában MRI-felvételek alapján meghatározták a hüvely/méhnyak, a csikló és a női mellbimbó izgatásával aktivált agyterületeket is. A szexológusok egy része azt állítja, hogy csak egyfajta női orgazmus van. Ők feltételezik azt is, hogy ennek alapján az agyban is csak egy, lokalizálható orgazmusközpont létezik. Nos, tévednek.

Négy éve vagyok anya, két lányom van, de ez volt az eddigi legszürreálisabb pillanat, amit átéltem. A Prodigy koncerten álltam, a tömeg szélén, az éjszakában. Ezerrel dübörgött a zene, több tízezer ember őrjöngött, a lábfejeim maguktól verték a ritmust. És előttem feküdt az egyéves gyerekem a babakocsiban édesen aludva, az egészről mit sem sejtve. Az arcán egy halvány mosoly volt, olyan, amilyenre csak az elégedetten és jóllakottan alvó kicsik képesek.

Nagyon szerethetnek engem fent az istenek, mert nemcsak a két terhességem volt egy sétagalopp (leszámítva, hogy az első trimeszterben kb. polár pulóverben aludtam, mert olyan sokszor fáztam), hanem a két szülés is leányálom lett. Sárával is szerencsés voltam, de Dani túltett a nővérén is.

Az előző napi kemény partizás, táncolás és hosszú éjszaka után egy nyugodtabb este következett, amit egy kedves ismerős párocska társaságában töltöttem el. A srácot jó tizenöt éve ismerem, a lányt pedig azóta, hogy együtt vannak, három és fél éve.

Idén nem próbálkozom a gyerekek Szigetre hurcolásával ezen a napon, mivel tudom, hogy aznap nem fogok már hazaérni, és tizenkilenc kiló élősúly alva meg nem hiányzik a sokadik koncert után. De azért tekergetem a nyakam, vannak-e gyerekek a Szigeten. Vannak.

Általában az ember szendvicset, gyümölcsöt visz magával, ha a szabadba megy, pedig ennél azért jóval többféle ételt is ehetünk. Szerintem a fő szabály az, hogy ne legyen nehezen szállítható vagy mindenáron hűtendő az élelmiszer, amit becsomagolunk, bár hűtőtáskával ez utóbbi probléma is könnyen áthidalható.

Pár hónapja már egyre kevésbé köt le a sport, pedig korábban az életem része volt. Régebben hegyet másztam, külföldi túrákra jártam, jelenleg rendszeresen futok, versenyekre járok, illetve sziklát mászom és barlangászom. Színes, sporttal teli életemet már egyre kevésbé élvezem, hisz úgy érzem: „már valami másra vágyom”.

Beérkeztek az írások a Bezzeganya pályázatára, ismét köszönjük azoknak, akik elküldték nekünk műveiket. Nem tudni, a közönség előtti lámpaláz, a nyári szabadságszezon vagy a hormonok volt-e az oka, de mindössze négy pályázat érkezett, amelyeket most közzéteszünk.

Az élő rockzenébe a nyolcvanas évek végén szerettem bele, zöldfülű középiskolásként, egy azóta réges-régen megszűnt és legendássá vált pesti szórakozóhelyen, a Fekete Lyukban.