247. oldal - Bezzeganya

Nem folytatódott a pesti strandok tesztje, mivel a mi kedvenc helyeink inkább vidéken vannak, de mostanában a jó időben is hiány volt, vagy másfél hétig úgy éreztem, cseppet sem lepődnék meg, ha a kukáskocsi kezelői hirtelen angolul szólalnának meg. Aztán mégiscsak eljutottunk még egy pesti strandra, bánatunkra nem féláras strandszerdán, két nappal azelőtt pedig törzshelyünkön, a cserkeszőlői fürdőben jártunk. Nos, hát gyorsan ki fog derülni, hogy az ismertség meg a brand bizony kevés az üdvösséghez, mert Cserkeszőlő talán kevésbé ismert termálfürdője úgy leiskolázta a híres-neves margitszigeti Palatinust az elmúlt hétvégén, mint a pinty.

40. hét A péntek volt a legrosszabb. Reggel kilenckor már a fél családom lila szájú félelemben volt, miközben a férjem száguldva vezetett a kórházig. Úgy emlékeztem, talán hajnali négy körül éreztem utoljára mozogni, de az is lehet, hogy csak keverem és igazából csak lefekvésnél, aztán semmi. Süketség. Nem reagált rázásra, kávéra, csokira, simogatásra, beszédre, semmire. Légüres tér volt körülöttem, még akkor is, amikor a szülésznő meggyőződéssel a hangjában állította, hogy az a százhuszas pulzus nem az enyém, hanem az övé. Az én fiamnak sosincs százhuszas pulzusa, még akkor sem, amikor lemegy, a gép meg majdnem tíz percig annyit mért, mozgás még mindig nulla.

2007-ben történt, szép, meleg május volt. Előző év szentestéjén hagyott el a vőlegényem, így a következő év eleje mértéktelen pasizással telt (3-4 férfi is volt egyszerre), voltak rövid viszonyok és alkalmi kapcsolatok, volt egy szintén csalódott tíz évvel idősebb alkalmi partnerem, akivel eljártam bárokba, dumáltunk, cigiztünk eleget (néhány hónapig dohányoztam havi egy doboznyit). Aztán jött egy pár hetes szenvedős kapcsolat Csabával, akitől aztán szépen búcsút is vettem Gáborral való első randim után.

„Gratulálunk, Ön továbbjutott az első körből ezen az állásinterjún! Már csak egy aprócska kis teszt lenne hátra a következő forduló előtt. Kérem, fáradjon a mosdóba és szíveskedjék kitölteni ezt a terhességi tesztet.”

Pár napja röppent fel a hír, hogy egy budapesti kórházban egy tízhetes terhesen abortuszon átesett nő a beavatkozás ellenére várandós maradt. „Előfordul az ilyesmi” – summázta állítólag a nőgyógyász az esetet.

Programajánlónkban ezúttal a Sziget fesztivál olyan programjaira hívjuk fel a figyelmet, amelyek gyerekeket, gyerekes családokat is érdekelhetnek. A napokban fényképes-videós beszámolót is olvashattok majd a Kelet-Európa Vurstliról és a Cirkusz Porondról is, de feltérképezzük a Játéktér helyszínt is, ahol a játékok nagy része ki is próbálható.

Nyár van, az idénygyümölcsök szezonja. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, mert a frissen szüretelt idénygyümölcs napi többszöri fogyasztásával feltölthetjük belső vitaminraktárainkat. Saját tapasztalatom alapján a gyerekek leginkább „legelni” szeretnek – az enyémek legalábbis minden reggel kiballagnak a kertbe, ahol a kerítés mentén málna, szeder érik folyamatosan. Korábban eper is volt, ha az ember gyereke sietett, előbb ért oda, mint a meztelen csigák. A jobb érzésű zöldségesek sem förmedtek a kis mohóra, amikor nemes egyszerűséggel kiemelt a Kicsi egy szép kövér nektarint a ládából, és azonmód (büdös kölök, meg kell mosni előtte!!!) falatozni kezdte.

Amikor a Filatorigátnál beépültünk a vonuló tömegbe, átfutott az agyamon, hogy basszus, már megint itt vagyok, pedig idén nem is terveztem kijönni. A bejáratnál – a Sziget történetében először – magázva köszönt a jegyellenőr, mire lelki szemeim előtt megjelent a reklámfilm, ahogy a középkorú hölgyre ráomlik a vakolat a lépcsőházban. Úgy látszik, ez a paróka öregít.

Segítség, rettegek a szüléstől! – írta Mapaki előző bejegyzésében. A mostani részből kiderül, hogy bár félelme nem múlt el egészen, mégis vállalkozott a babára.

Augusztus elsejétől majdnem recept nélkül kaphatóvá vált az esemény utáni tabletta. Majdnem. A döntés több éves egyeztetés után született, majd szinte másnap vissza is vonták. A 16 év felettieknek a tervek szerint ettől naptól nem kellett volna receptet íratniuk és gyógyszertárakban egy kérdőív kitöltése után megvásárolhatták volna a „bogyót”.

Magyarországon a szoptatási hajlandóság elég nagy, ennek ellenére elég sokan vannak közöttünk olyanok, akik nem találják a szoptatást kellemes élménynek. A szoptatás tanulási folyamat mind a baba, mind az anya számára, és különösen első gyermeküket szoptató anyákat érhetik váratlanul a mell szoptatásra való felkészülésével járó élettani változások.

A Bezzeganya elindult a Goldenblog versenyen, amelyben hazai blogok versenyeznek az év legjobb blogja címért.

Talán először próbáljuk megérteni a fiatal értelmiségiek helyzetét. Mióta a nők is dolgozhatnak és betölthetnek gyakorlatilag bármilyen munkakört, igenis fontossá vált számukra a karrierépítés, főleg a nyugati szellemiségű 21. században, mely az egyéni boldogulás elvét hirdeti. Értelmiségi körökben (is) már ezerszer megfontolja az ember, miként vágjon bele a családalapításba. A fiatal nők egyetemre mennek, szakmát tanulnak, majd munkát vállalnak, ahol lássuk be, ildomos eltölteni néhány évet, ha szeretnék jövőjüket megalapozni. Így a gyermekvállalás egyre későbbre tolódik. Az örökös egzisztenciális kérdés (hitel, lakás, autó stb.) nyomasztó teherként nehezedik a fiatalok vállára, és (ez ma már szinte természetes) a nők fizetésére is szükség van.

Nos, hát itt vagyunk, mögöttem az utazás és az első négy nap. Mérföldkőnek nem nevezhetem, még nyaralási félidőnek sem, mert több mint tíz nap van még a visszaútig. Mégis most van itt az ideje a következő beszámolónak, mert holnap este megérkezik utánunk a férjem (aki eredetileg nem is jött volna, aztán jött volna, de csak az utolsó pár napra, és végül majdnem az egész vakáció alatt velünk lesz), és ezzel a napi rutinunk változni fog. Természetesen pozitív irányba, hiszen hiába kaptam jókora ízelítőt évközben abból, hogy milyen „szuper” dolog három kicsivel egyedül maradni napokra, azért arra semmi nem készített fel, hogy milyen egyedül maradni egy számukra idegen környezetben. Mert ez egyfelől nagyon jó, másfelől meg kihívásokkal teli, de haladjunk sorban.

Ha ez 2015 után történt volna velünk, bizony jó nagy bajban lettünk volna. A Magyar Hírlap szerint az oktatási államtitkárság heteken belül a kormány elé kerülő új nyelvoktatási stratégiája alapján ugyanis akkortól csak középfokú nyelvvizsgával lehet főiskolára vagy egyetemre jelentkezni. Ennek érdekében minden középiskolában legalább két idegen nyelvet kell tanítani (ez nálunk is megvolt). Megszűnnek viszont a nyelvi előkészítő osztályok.

Gondtalan, azt hiszem kifejezetten könnyű terhességem volt, végig tele energiával, még az utolsó hónapban elefántnyira dagadt lábaim ellenére is. Még az első időkben jelentkező esti hányingereknek is kifejezetten örültem egy fél évvel korábbi vetélés miatt: ha van hányinger, kapaszkodik rendesen a baba – gondoltam.

Ha félrelépésről van szó, kevesen élik meg olyan lazán akár a gondolatot is, mint egy kedves ismerős házaspár. „Te Erzsi, mit szólnál, ha Péter téged megcsalna?” – kérdezte valaki évekkel azelőtt. „Hát én azt mondanám, Petikém, egészségedre” – hahotázott Erzsi, bár hozzátette, nemi baj vagy gyerek azért lehetőleg ne legyen belőle. Pár évvel később Péter új munkát kapott, gürizett is látástól Mikulásig, alig volt otthon. „Ha nem Erzsi lenne a feleségem, attól tartok, már csókolommal köszönne a gyerek, és hozzátenné, hogy jó, jó, de a másik bácsi csokit is hoz” – mondta Péter ebben a hajtós korszakban szemernyit sem kételkedve neje hűségében. Erzsinek és Péternek láthatóan nem volt szüksége külső kapcsolatra, de tartós párkapcsolatban élők ezrei döbbennek rá nap mint nap, hogy életük párja nem az, akinek eddig gondolták, és képes volt nemcsak másra gondolni, de a tettek mezején is mással vitézkedni.

Van Budapest az egyik bevásárlóközpontjában egy kis bolt, ami igazi különlegesség a szűkebb tárcájú könyvesbolt-látogatóknak. Olvasmányélmények pénztárcabarát módon. Jól hangzik, nem?

Erre a hétre tehéntúrós, juhtúrós recepteket hoztam. Ötletem nem volt, mi legyen a téma, így kapóra jött Vakmacska, akivel arról értekeztünk, mikorra küldjem a posztot. Megkérdeztem, nincs-e valami jó tippje, miről írjak. Ez a túrós téma volt az egyik, a másikat nem árulom el, mert az is sorra fog kerülni.

Melegben terhesen szenvedsz? Vedelj sert! Gyermeked tejet szeretne? Vedelj sert! Szeszmentest persze. Eme helyen mentessertesztet lelsz.

Eva van Dok Pinkley, színésznő és magazinkutató nem tudja szoptatni újszülöttjét. Az oka egyszerű: mellrák miatt egy évvel ezelőtt mindkét mellét amputálták. Ám mégsem kell feltétlenül tápszerhez nyúlnia: a londoni Daily Mail beszámolója alapján 25 nő fogott össze, akik mindennap anyatejet fejnek és adományoznak neki. „Elképesztő, micsoda erőfeszítést tesznek értem, amiért mindennap hálás vagyok nekik” – nyilatkozta a kismama a ParentDish cikkében.

Kedves Bezzeganya-csapat!

Amikor a gyereknek/családnak kutyát vásárolunk – főleg, ha az állat kölyökként kerül hozzánk –, talán eszünkbe sem jut, hogy egyszer az eb megöregszik, mégpedig igen hamar: hétéves kor felett a kutya az etológusok szerint időskorba lép.

Mi a férjemmel kb. másfél éve tervezgettük, hogy egyszer gyerkőcünk lesz, majd a tervezés átment cselekvésbe, mígnem egyszer azt tapasztaltam, hogy kissé kikerekedtek a melleim. Ültem fürdéshez készülődve az ágyon, majd férjem is észrevette vizsgálódásom tárgyát, és megkérdezte, miért ekkorák a melleim... Azt válaszoltam, majd kiderül. Másnap vettem egy tesztet, és 3 perc után dobtam a kukába. Nem láttam rajta második csíkot. Aztán a kisördög csak nem hagyott nyugton, kb. fél óra múlva kikukáztam, és ott volt a második csík, bár nagyon halványan. Aznap még nem is szóltam férjemnek. Másnap újabb teszt – erősebb csíkokkal. Férjemet nagy nehezen sikerül elrángatnom a fürdőszobába, hogy mutatok valamit, nézze meg, mit lát, és kezébe adtam a tesztet. Erre ő: mit kell ezen látnom, ezeket a csíkokat?

Számtalan szüléstörténetet olvastam már. Volt köztük kórházi, otthoni, alternatív meg sorolhatnám. Volt medencés meg csillárról lógós, kistesós meg lótuszszülés. Szülni sokféleképp lehet, most már otthon is, kórházban is, meg akárhol, ha a szükség úgy hozza. Most nem erről szeretnék írni, hanem a csoda egy keveset emlegetett résztvevőjéről. Egy olyan dologról, amelynek nálunk is hagyománya van, és szerencsére már a kórházak is pozitívan állnak a dologhoz: az apás szülésről.

Régen történt, már 11 éve.

39. hét Amikor időnként a nagy minden látható ok nélkül olyan, mint troll seggén a pattanás, és aztán sikerül rávenni, hogy mégis jó lenne visszatérni a humán létformához artikulált beszéddel, két lábon járással és szófogadással, akkor arra a kérdésre, hogy mégis mi a fene ütött bele, azt szokta mondani: viselkedtem.

A Margit kórházban szültem. Először úgy gondoltam, nevükön nevezném a történetben az orvosokat és ápolókat – azok után, amit velem történt. Végül csak a történteket írtam le, lehet így is többen felismerhetnek néhány szereplőt. Találkoztam pozitív példával is - kiemelném Betti szülésznő kimagaslóan tapasztalt és odaadó munkáját, aki semmiről nem tehetett, de mindent megtett értem és a kicsiért.

Béla, a szakács élő legenda volt a balatoni gyerektáborban. Bélánál az is repetát kért, aki otthon csak turkált az ételben, üresre-fényesre nyaltuk a tányért, és időnként versenyeztünk is, volt zsírosdeszka- meg melegszendvicsevő verseny is, palacsinta csak azért nem, mert annyit még Béla sem tudott sütni a több iskolányi gyerekseregnek. Bélának manapság nyilván útilaput kötne a talpára az országos tisztifőorvos, szerencsére már jól megérdemelt nyugdíjából fröccsözik nyilván valahol.