2013. 02. 19.
Amikor összetörik a varázstükör
Mindig váratlan, erre nem lehet felkészülni. Nemcsak akkor nem, amikor vadidegen hang magyarázza dadogva-elfúlva a telefonban, hogy még az orvos sem tudta megállapítani, rosszul lett-e, mielőtt fékezés nélkül a kereszteződésbe hajtott, hanem akkor sem, ha a fáradt arcú főorvosnő az onkológián már két hónapja elmondta, tessék felkészülni, bármikor bekövetkezhet. Ugyanúgy hirtelen csap le, valamiféle automata mozgat bennünket, míg berohanunk a kórházba, az út mellé, a szanatóriumba, a szomszédba, ahol…aztán még valamiféle kétségbeesett reménnyel bámuljuk az üres ágyat, a műtő fölötti lámpácskát, a piszkos földet a folttal, ez nem lehet igaz, ez nem velünk történik, nem most, nem így.
Vakmacska