Az egyedüálló anya csokit eszik és az óráját nézi a moziban

Bár egész életemben egy szép, boldog családra vágytam, egy szerető társra, két kis gyerekre, egy teljesen átlagos, kedvesen unalmas kisvárosi-boldog életre, a Sors közbeszólt, és egyedülálló anyuka lettem. Mindent egybevetve az tűnt a legjobb (pontosabban szólva: az egyetlen jó) megoldásnak, ha átmenetileg a szülői házban lakom a gyerekkel. Bár a szülőkkel együttélésnek – meg úgy egyébként a magánynak – rengeteg fájdalmas hátulütője van, én igyekszem meglátni a jó dolgokat is, és kihozni ebből a helyzetből, amit lehet. Úgy döntöttem, amolyan terápiás jelleggel is beszámolok arról, eddig mit sikerült elérnem, hogyan rendezkedtünk be erre az alternatív családi életre.