Szikora Róbert Fenyő Miki elvesztéséről: "Ez olyan seb marad, ami sosem forr be"

Az idő nem áll meg, könyörtelenül halad tovább, miközben azért jut idő csendes emlékezésre is. Ez a nyár azonban nem olyan lesz Szikora Róbert számára, mint a korábbiak, mert régi barátja, zenésztársa, a szintén futballszurkoló Fenyő Miklós idén január 31-én elhunyt.

„Az idő mindig rádob egy leplet az ember fájó sebére, de az olyan seb marad, ami sosem forr be. Ahányszor beszél róla az ember, egy kicsit lehántja magáról ezt a „szépségtapaszt”… Már-már összeforrna a seb, de aztán újra fáj. Nekem Miki zenei és lelki testvérem is volt egyszerre, senkivel nem tudtam olyan mély dolgokról beszélgetni, vagy épp annyit hülyéskedni, mint vele” – emlékezett szomorúan a hot! magazinnak Szikora Robi. 

Ők ketten már a Hungária együttes országos berobbanása előtt igaz barátok voltak, jóban-rosszban rengeteg turnét végigcsináltak együtt, külföldön is, főképp a keleti blokk országaiban.  

„1980-ban futottunk be, addig itthon valamiért nem nagyon kellett a Hungária, úgyhogy nagyon sokat utaztunk és muzsikáltunk olyan országokban, mint az NDK, a Szovjetunió vagy Lengyelország. Valahogy pénzt kellett keresni! Hotelekben szálltunk meg, két hónapos turnékon vettünk részt, sokszor összezárva. Néha idegesítettük egymást, de megszerettük a másikat. Ha váratlanul elveszítesz egy ilyen barátot, azt nehéz feldolgozni” – jegyezte meg az R-GO frontembere.

Két új dalnak örülhetnek a rajongók 

Tavaly decemberben jelent meg Szikora Róbert lemeze, Verhetetlen 11 címmel, amelyen tizenegy duettet énekel olyan előadókkal, mint Charlie, Rúzsa Magdi vagy Demjén Ferenc. 

„Mikit is felkértem. Attól tartottam, hogy nem akarja majd, de belement egyből; a dalt én írtam, a szöveget pedig ő. Másnap felhívott, és elmondta, az a terve, hogy megírja az életünket: az lett a dal címe, hogy Egy furcsa pár. Játsszuk a turnén is, miközben megy, a régi képeket, videókat vetítünk le. Nagy sikere van a szerzeménynek, mindig hatalmas tapsot kap, érezhető, hogy ez egy elismerés a közönség részéről, tisztelgés Miki munkássága előtt. Augusztus 29-én lépünk fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon; a szervező kérte, hogy legyen több megemlékezés Mikről, én pedig erre csakis igent tudtam mondani. Bemutatok majd például egy olyan számot, amit 1975-ben szereztünk. A szövegét Szenes Iván írta, és anno a Tessék választani! fesztiválra szerettünk volna vele bejutni. Klip is lesz hozzá” – ígérte a dalszerző-énekes.

A zene és a futball nyara lesz 

Fenyő Miklóst és Szikora Róbertet nemcsak a zene, a sok-sok zenekari év kötötte össze, hanem a foci szeretete is. Órákig tudtak beszélgetni a labdarúgásról, ugyanolyan szenvedéllyel, mint a rock and rollról. A Vasas feljutásának Robi különösen örül.

„Az egyik gidám párja a Vasasban futballista, úgyhogy többszörösen érintett vagyok a feljutásban. Óriási relikviagyűjteményem van, hosszú évtizedek óta szeretem a csapatot. Tinédzserkoromban tanultam meg felvállalni ezt, az NB I-es csapatok közül ugyanis a Vasas szurkolótábora volt a legkisebb Budapesten. Ha a kettős rangadók után ment haza az ember a Népstadionból, vállalnia kellett, hogy piros-kékben van, és ügyelnie arra, hogy ne verjék meg. Szerencsére a Fradi-tábor valahogy befogadott minket, és nem kellett soha verekednem, de néha azért kalandos volt a hazaút Rákospalotára…” – emlékezett.

Nem sokan tudják róla, hogy futballistaként kezdte, tinédzserkorában bajnokságot is nyertek, ennek köszönhetően elhívták a Sportiskolába próbajátékra. Megnézték, dicsérték, mégis a tenisz felé irányították, amit máig nem bánt meg. 

„Akkor persze szomorú voltam, de azóta is teniszezem. Egy darabig versenyszerűen űztem, a Budapest másodosztályban is játszottam. Most már lazábban vesszük, párosban ütögetünk, rengeteget viccelődve egymással. Jól érezzük magunkat, hiszen a játék a lényeg, nem a győzelem! Isten is azt az embert szereti, aki játszik… Játék közben mindig megmutatkozik, ki milyen ember. Akkor kiderül, mennyire tiszteled a másikat, és mennyire vagy képes legyőzni önmagad. Ez az erő a pályán és a színpadon szintén kamatozik: az önbizalom nagyon fontos, ha az nincs, nem fog menni. Ha pedig nem tudod megszeretni a játékot, akkor nem kell erőltetni a sportot vagy a zenélést…” – vélekedett.

Szikora Róbert a vébét nézi, de nagyon sok koncertje is lesz

A magyar futballválogatott gyakorlatilag az utolsó percekben bukta el a pótselejtezőt Írország ellen, így már negyven éve nem jutott ki a világbajnokságra. Ez nagyon lelombozta az énekest.

„Vagy átok ül rajtunk, vagy valamilyen sportpszichológiai probléma ez, hiszen nem először bukunk el a végén. Lehetetlen kikapni az utolsó pillanatokban! Van az a mondás, hogy a futball az, amit huszonketten játszanak, és mindig a németek nyernek… ez sem véletlen. Egyszerűen bele kell injektálni a játékosokba, hogy higgyenek magukban és a társaikban. De igazából nem tudom, hogy mi a megoldás. A vébét természetesen nézem, az olaszoknak drukkoltam volna, ha mi már kiestünk volna. Ez most szerintem Dél-Amerika és Európa csatája lesz. Anglia is szóba jöhet, a klubcsapataiknak jól megy, a németeket soha nem lehet leírni, de Spanyolország az esélyes, és én inkább nekik drukkolnék, mint az angoloknak. Az argentinok, a brazilok, a portugálok játékát nem lehet nem szeretni, ellenük például soha nem szurkolnék” – elemezte az esélyeket.

Nyáron a nagy fociesemény mellett persze a zene lesz a másik főszereplő az életében: az R-GO eljut minden nagyobb magyar városba, főképp hétvégente.

„Egy koncert két és fél óra, ahhoz pedig kell a jó erőnlét. Vagyis a tenisz számomra nem csak egy lehetőség arra, hogy mozogjak, a megfelelő kondit is ez adja.” 

„Régen a színpadi lámpák úgy fűtöttek, hogy ötven fok volt a színpadon. Most jobb a technika, nincs akkora hőség, de két-három óra mozgást azért én is megérzek” – mosolygott a zenész.