195. oldal - Bezzeganya

„Plázázunk” a Naggyal, vagyis nyelvóra után elkutyagolunk a kockás szoknyáért, amit múlt héten vettem, de csak úgy, ha bevesznek a derekából, mostanra lett kész. Utána megígérem, körülnézhet a Játékszigetben, azonban azt meg kéne előbb találni, mindketten úgy emlékszünk, a földszint egyik szélén van, csak épp sehogy se találjuk, elvitte a cica vagy valami felújítás-elköltözés áldozata. Kocogunk hát szorgosan a kirakatok előtt, hátha mégis meglelnénk, eközben óhatatlanul nézelődünk, van például jópár divatos fehérnemű-üzlet itt, a közelgő Valentin-nap tiszteletére jól meg is rakták őket csábítónak gondolt fehérneműcsodákkal, a nőknek leginkább a barbihercegnős vagy a dominakosztümre hajazó darabokat kínálják, megtoldva a pornófilmek gyakori kellékével, a harisnyakötővel is, míg a férfiaknak szánt darabok általában szívecskékkel vagy piros szájakkal dekorált alsógatyákból állnak.

Találkozót szerveztünk a barátnőimmel, e-mailen. Mikor végre sikerült megállapodni egy időpontban, valamelyikünknek eszébe jutott, hogy az pont Bálint-napra esik. Nem baj, válaszolták a többiek, mert a férjük bármikor máskor szívesen elmegy velük gyertyafényes vacsorára, de Bálint-napkor biztos, hogy nem. Már csak azért se. Úgyhogy ráérnek aznap.

Mindig is tetszett a Bálint név. A Zsebtévében a bűbájosan együgyű Takács, irodalomórán a balladázó bátor Balassi, no meg a margarétát nevelő gazda, mind-mind imponáltak. Megfogadtam magamban, ha egyszer apa leszek, a fiamat is Bálintnak fogom anyakönyvezni. Vagy inkább apakönyvezni. Húszegynéhány éve nem hittem, hogy ennek a napnak mégis lesz negatív kicsengése. Pedig lett.

Van, akinek a Valentin-nap hallatán görcsbe rándul a gyomra és dühöt érez. Van, akinek a könyökén jön ki az egész. Van, akit hidegen hagy. Van, aki lázasan kutat ajándékok után, mert nem elégszik meg a rózsával, csokoládéval vagy szívecskés holmikkal. Nekik válogattunk olyan könyveket, amelyek kapcsolódnak ehhez a naphoz. A kötetek mindegyikében felfedezhetők szeretettel, szerelemmel kapcsolatos életbölcsességek, tanítások különbözőképp: válogatások, szerelmi történetek vagy önismereti írások formájában. Van, aki ezekre ugrik. És van, akinek bejönnek.

A szófán töltöttem a múlt hetet, mert egy fals lépés miatt lesántultam. Egy hétre kivontam magam a háromdimenziós társasági jelenlétből felpolcolt lábbal, hogy felgyógyuljak. Egy anya nem engedheti meg a luxust, pláne nem 3500 kilométerre a hazájától, hogy csak úgy ágynak dőljön. Más se hiányzott ép most nekem, mint tétlenségre kárhoztatva feküdni.

A Bezzeganya aktív olvasójaként, de annál csendesebb résztvevőjeként most én is rászántam magam arra, hogy megosszam veletek lelki vívódásaimat és magammal folytatott harcomat a gyermeknevelés kevésbé rózsaszín oldaláról.

... és eltelt a tizenegyedik hónap is. Nincs öröm, nincs két csík, nincs baba, és kifogyott a görcsoldó. Azon tűnődöm, merre haladunk. A hallgatás felé. Már nem beszélgetünk a születendő gyerekről. Nem tervezgetünk húsvétot nagy hassal, karácsonyt hármasban.

Az élettársi kapcsolatnak lesznek családjogi hatásai, de csak akkor, ha a legalább egy évig fennálló életközösségből gyermek született. Így ez lesz a feltétele annak, hogy a kapcsolat megszűnésekor valaki tartást követeljen korábbi élettársától.

Közösségi programot kezdeményez az országban a Magyar Gyermekirodalmi Intézet: a Nemzetközi Könyvajándék Nap (International Bookgiving Day) keretében a szervezők arra kérik a felnőtteket, hogy február 14-én ajándékozzanak a környezetükben élő gyerekeknek egy-egy könyvet, így növelve az olvasás szeretetét a fiatalabb korosztály körében.

Szeretném elmesélni a történetemet. Húszéves vagyok, de már olyanon mentem keresztül, amire nem vagyok büszke. Az egész 2012 szeptemberében kezdődött, amikor kimaradt a ciklusom. A párommal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk nyaralni, és nekem már a fejemben motoszkált: mi van, ha terhes vagyok. A buszon ezt hamar megvitattuk. Ő azt mondta, más lehetőség nincs, mint az abortusz. Nekem ettől teljesen elment a kedvem. Négy napon keresztül lehangolt voltam, semmi kedvem nem volt semmihez, így úgy döntöttünk, hogy az utolsó előtti napon hazajövünk. Pont hétvége volt, és nem akartam ügyeletes patikába menni, megvártam vele a hétfő reggelt. A gyomrom görcsben volt: mi van, ha terhes vagyok? Csak ez motoszkált bennem, na meg persze a párom kijelentése. A teszt egyből kimutatta, hogy terhes vagyok.

De azért már érzem, hogy nem vagyok mai csirke. A testem jelez. Nyikorgok, fájok, ráncosodok, lassulok. Valahogy azt érzem, elkezdődött életem hátralévő része, innen már csak a szép, lassú öregedés jönne. Persze fejlődhetek még, és lehet nagyon tartalmas és főleg irgalmatlan hosszú ez az időszak, még rá is unnék.

Szövérfy Katit tizensok éve ismerem, igen jó barátság alakult ki köztünk. Akkoriban még dolgozott, ma már nyugdíjas, de talán aktívabb, mint valaha.

Mindig is állítottam, hogy én lányos anyuka vagyok, és lettem is, háromszorosan. Háromszor éreztem bizonyosan azt, hogy a pocakban lévő, még nagyon pici gyerekkezdemény puncis, egyre bátrabban ki is mertem jelenteni, és mindháromszor igazam lett. Jó is volt így, jobban mennek a lányos dolgok, női lelkek, női testecskék nevelgetése. Csodáltam azokat, akik fiúkkal képesek ugyanezt átélni, de különösebben nem vágytam rá.

A második ilyen hónapban történt, hogy egy reggel halálra rémülten felhívott egy barátnőm, aki még nagyon nem akart gyereket: épp most használt el egy terhességi tesztet, és azt látta, hogy nemcsak a kontrollcsík színeződött pirosra a használat során, hanem a ragasztócsík is. Kielemeztük a jelenséget, rájöttünk a nyitjára, de ettől sem nyugodott meg egészen. Mondtam neki, kipróbálok én is egy ugyanilyet, és meglátjuk, azon is pirosodik-e a ragasztó. Így is tettem, épp a peteérés utáni 14. napon. Hát mondanom sem kell, hogy nemcsak a ragasztó pirosodott… Valahogy mintha egy csapásra a helyére került volna az életem.

Gyakorló elvált apukaként, gyarapítva a szinglik egye népesebb táborát, megosztanék néhány gondolatot sorstársaimmal, a számkivetett hímekkel, a partra vetett cetekkel, a trágyadombra hajított kakasokkal. Remélem, hogy soraim értő fülekre találnak az “ellenséges” táborban is, ez a rövid eszmefuttatás talán ráébreszti társadalmunkat néhány alapvető anomáliára, már ami a párkapcsolatokat illeti.

Tündérkéz éppen nekikezdett a mosogatásnak, amikor egyszer csak abbahagyta és eltűnt. Ott állt a habzó, kellemesen meleg víz a mosogatótálcában. Csend volt az egész lakásban.

Múlt héten valamelyikőtök tortához kért citromkrém receptet. Ő adta az ötletet ehhez a poszthoz, ugyanis most citrusfélékkel készült ételek receptjeit hoztam.

A placenta röviddel a megtermékenyített petesejt beágyazódása után kezd kialakulni, nem csak táplálja a magzatot, hanem szűrőként is funkcionál.

Azt szokták mondani, hogy a sok rossz után már csak jó következhet az ember életében, mi azonban sajnos egyre mélyebbre süllyedünk a rosszban. És ez most egyáltalán nem túlzás, minden életterületünkön csak a rossz ér bennünket, és még mindig nem látni a fényt az alagút végén. A legtöbb ember a külső szemlélő számára olyan nyugodtan éli az életét, és van, akinek az a legnagyobb problémája, hogy éjszaka nem hagyja a kutyája aludni. Bár nálunk is ilyen egyszerű lenne minden!

Ez az anya, akiről itt szó lesz, állandóan a gyerekeivel van. Mikor mos, kakaót főz, adóbevallást készít, takarít, bevásárol, tankol, motort szerel, biciklit, cipőt rendel, akkor is. Mert hiába mennek bölcsibe a hároméves ikrek, máris rohanok gyógyszerért, intézem az új személyit, az utazást, egy telelést, dolgozom, biztosítást kötök, adományozok, elhozom a ruhát a tisztítóból.

Az Egyesült Államokban a terhességek fele nem tervezett, ami negatív hatással lehet az anya és a gyermek egészségügyi állapotára.Közben a világ különböző tájain anyák illetve terhes nők egy részének halálát okozza a fogamzásgátlás lehetőségének is a hiánya.

Amikor felszállsz a repülőre, olyan izgatott vagy, hogy a szíved kétszázzal ver. Arcodon lángoló rózsafoltok jelennek meg, és legszívesebben szólnál a kapitánynak, hogy fizeted a gyorshajtást, csak érjetek oda hamarabb. A gépről elsőnek szállsz ki a kézipoggyászoddal, és rohansz át a fapados reptéren. Mit rohansz, repülsz!

Tízévnyi küzdelem után a napokban az ír kormány hivatalosan elnézést kért a magdolnás nővérek mosodáiban szenvedő áldozatoktól. Hetvenéves fennállásuk alatt – 1922 és 1996 között – a magdolnások mosodáiban több mint tízezer fiatal nőt dolgoztattak apácák felügyelete alatt gyakorlatilag rabszolgaként.

Belehallgatok a játékba: házakat és autókat építettek, sorakoztattak fel, és most azt játsszák, hogy az egyik autós hazafelé araszol a dugóban. Messze a lakás, Apa soká ér haza. A mi hálószobánk a nagy Belváros, annak szélén lakik az autóban ülő, és most lassan halad. Még szerencse, hogy nem hallom ki a vezetéskor, dugóban oly megszokott káromkodós, anyázós vezetési stílust, úgy látszik, ma viszonylag úriember a kis játékApa. Mosolygok, és visszamegyek a konyhába.

Kezdetben

Úgy szeretnék macskát! Érdekes módon ezzel a mondattal nem a lányaim nyúznak, bennem fordul meg időnként a gondolat, hogy befogadjunk a családba egy szőrös házibarátot. Tulajdonképpen legalább harminc éve vágyom cicára.

2013 februárjától rendőr kísérheti az iskolaigazgató elé előzetes egyeztetés után a lógós diákot, ha az nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy engedéllyel hiányzik a tanításról és nincs vele nagykorú. Igazolást a szülő, orvos, vagy az iskola állíthat ki. Pintér Sándor belügyminiszter javaslatát tavaly fogadta el az országgyűlés.

"Ha kislány lenne, nem engedtem volna el." Ezt a mondatot a fogorvosomtól hallottam. Kezelés közben azt fejtette ki, hogy a 14 éves fia először ment el ottalvós buliba az előző hétvégén, és hogy képzeljem el, az egyik kislánynak is megengedték, hogy ott aludjon, aki szintén 14 éves. Lehet, hogy ez csak a szokásos egyoldalú csevej volt, amiben tapasztalataim szerint a fogorvosok értelemszerűen elég jók, de az éppen soron következő köpésnél mégis megkérdeztem tőle, hogy "Miért, egy kislány más?". Nekem is fiam van, igaz, hogy csak 7 éves, gondoltam, hátha most tanulok valamit. Döbbenten nézett rám, és azt mondta, hogy "Teljesen más! Egy kislány életre szóló sérülést szerezhet!". Erre aztán több okból sem válaszoltam, ő meg inkább az asszisztenssel folytatta a beszélgetést, aminek a vége az volt, hogy "És képzeljétek el, kiderült, hogy vodkáztak is!". Persze magamban azért továbbgondoltam a dolgot. Nem arról van szó, hogy a kislányt sem kell annyira félteni, hanem szerintem a kisfiút is. Mert most vegyük sorra, hogy milyen szituáció lehetséges. Szerintem az életre szóló sérülést úgy érthette, hogy valami szex-dolog, a többi, ami történhet, nem nemspecifikus (pl. alkoholmérgezés, droghasználat, nem neki való filmek megnézése, stb.). Akkor az "életre szóló sérülés" biztos valami nem konszenzusos szex-dolog, nem? Ha igen, akkor ugye megtörténhet a kislánnyal, a kisfiú pedig közben

Az 1799 novemberében született szabály értelmében elvileg eddig a francia fővárosban annak a nőnek, aki férfi ruházatot szeretett volna hordani, hivatalos engedélyt kell(ett volna) kérnie ehhez a városi hatóságoktól. Az eredeti 1799-es szigort persze közben komoly lazaság váltotta fel, hiszen olyan száz éve engedélyezték a soron kívüli nadrágviselést kerékpározáshoz, illtetve lovagláshoz.