Tan, év, zár - Ó!

Jó, hogy vége ennek a tanévnek. Jó, hogy nem kell tovább néznem, hogy szenved a gyerek a halálosan unt tananyagtól. Jó, hogy nem kell fájnia a szívemnek a kultúra azon szeletéért, amiről a gyerek hallani sem akar.

Itt van most ez a bizonyítvány, és arra gondolok, nem kellene balhézzak ezért a hármasért. Ki a francot fog érdekelni ez harminc év múlva?

És egyáltalán: mire való lesz ez az egész?

Vállon veregetem magam, végülis hatékonyan segítettem a gyereket. Mert ennyi év után is emlékszem edvárdkirályangolkirályra, fölföldobottkőre meg Károly Róbertre és a szögfelezésre. Pont, ahogy az anyám, aki ugyanezt tanulta.

Igen, az lesz az értelme, hogy a gyerek gyereke is ezt fogja tanulni, meg nyilván az ő gyereke is, szellemük egyre dicsőbb, pedig lesz közben legalább öt-hat oktatási reform, de mégis valahogy akkor is XIX. századi lesz a tananyag, és XIX. századiak az oktatási módszerek, XIX századi a számonkérés is.

Ha élet zengi be az iskolát, álmodozott a költő, az élet is derűs iskola lesz.

Több mint száz év telt el, az iskola egyre hullaszagúbb, az élet pedig...?

Ti mit tanítanátok, hogy az iskolát élet zengje be? Én szívfájdalom nélkül kihagynám Janus Pannoniust a hatodikból, és betennék helyette tízujjas vak gépelést. A fakopáncs anatómiája helyett elsősegélynyújtást. Vak Béla belpolitikája helyett kreszt. A határozószó fogalma helyett pénzügyeket.

Szkeptikus barátom úgy tartja: amit igazán fontosnak tartasz, hogy a gyerek megtanulja, azt nem bízhatod az iskolára.

Szerintetek?

Brumibaby

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?