193. oldal - Bezzeganya

28. hét

A nagyméretű, keménytáblás spirálfüzetszerű képződmény az orvosi szakmát járja körül. Apró ismeretterjesztő jegyzetblokkokból lehet megtudni, hogyan működnek a szervek, vagy miként működik a védőoltás. Az egyes témákhoz kapcsolódó érdekességek is egy-egy kis keretben kaptak helyet. A kötet karton kellékeket is tartalmaz.  Kitöltésre váró előjegyzési napló, betegkartonok és oltási füzetek, diagnosztizáláshoz használható kártyák, sztetoszkóp és sok más kartonpapír eszközök bújnak meg a könyvben, és összeállítható dobozokat is találunk az orvosságok és kötszerek tárolására. Aki szereti a MiMicsoda köteteit, ezt is kedvelni fogja, főleg ha nem ódzkodik a mindent beterítő papír vicik-vacakok jelenlététől.

Olvasgatva azt a blogot, sok hasonló eset történt meg sok nővel előttem.

Ahogy a terhességi cukorbetegségről szóló sorozat első részében szóba került, ha valakinél terhességi cukorbetegséget diagnosztizálnak, elsőként alacsony szénhidráttartalmú diétát írnak neki elő. Egy nap jellemzően 160 vagy 180 gramm szénhidrátot (ch) szabad elfogyasztani, de ezt majd az orvosod megmondja, ahogy azt is, hogy milyen eloszlásban, azaz melyik étkezésre mennyi ch jut.

A kisgyermekes anyák munkavállalásával kapcsolatban kormányprogramokkal, rémtörténetekkel és éles vitákkal találkoztam eddig.

Terhességi cukorbetegség miatt- a kórházi protokoll szerint- a terminus előtt két héttel meghívást kaptam a nőgyógyászomtól kórházi befekvésre. Mivel nagyfiam még kicsi volt, és nemigen tudtuk volna kire bízni ilyen hosszú időn keresztül, megbeszéltem az orvossal, hogy egy héttel később megyek a pakkommal. Ezután egy keddi napon az NST eredményét nem találták kielégítőnek, ezért ultrahangon megfigyelték a flowmetriát. Épp határérték, ajánlották az azonnali kórházi befekvést, és még aznap esti újabb ellenőrző ultrahangot.

Terhesnaplopó

A papír-és írószerárusok minden évben megjegyzik, hogy iskolakezdés előtt feltűnően népszerűek a lóval díszített füzetek, táskák, ceruzák, kiegészítők, de népszerűek a lovas könyvek, filmek is (főleg a lányoknál, érdekes módon) tehát a legtöbb gyerek vonzódik a lóhoz - üres hátú pónit is ritkán látni a gyereknapokon. Akkor miért ne nézne nagyobb és gyorsabb négylábúakat is? Még akkor is, ha felülni ezekre amatőrnek életveszélyes, de e hétvégén a lóverseny otthonában simogatnivaló, kezes minipacik is várják a szélvészgyors angol telivérek mellett a felnőtteket és a gyerekeket. A város egyik legnagyobb (és a többivel ellentétben kutyakakimentes) zöldfelületén, egy köpésre metrótól-busztól-parkolótól. Gyertek lóversenyre vasárnap délután, ha már uncsi a strand vagy a játszó!

Három kisgyerekem van: októberben lesz 4 éves a nagy, a középső 2 éves, és 6 hónapos a legkisebb. Tudom, sokakat ez nem tart vissza a nyaralástól, de én mindig félve gondoltam rá.

Az előző posztomban írtam róla, hogy milyen nehéz időszakon voltam túl az előző egy évben, hogy milyen nehéz volt nekem/nekünk a tavalyi borzalom. De most eljött egy új kezdet. Eljött az, amire nagyon vártunk, amit úgy reméltünk. Május végén pozitív lett a teszt. Valamiért éreztem rögtön, hogy most minden rendben, jó helyen van. Gyors időpontkérés a dokinál, egy hét múlva már ő is megnyugtatott, hogy igen, ott van, jó helyen van a nagyon-nagyon mini babánk. Jó, jó, tudom, akkor még mindennek lehet nevezni, csak babának nem, de a lényeg, hogy ott volt, vert a pici szíve és jó helyen volt. Két hét múlvára rendelt vissza. Aznap délután egyetlen egy embernek mondtuk el, az is a Nagymamám, hiszen Ő mindig mindent tud, mindenbe be van avatva és tudtuk, hogy ezt a hírt is Vele kell megosztanunk először. Természetesen volt sírás és minden öröm, ami ilyenkor szokott lenni. A Férjjel megbeszéltük, hogy a 12. hét végéig senki másnak nem mondjuk el. Babonából igaz, de addig csak a mi féltve őrzött titkunknak szerettük volna megtartani.

Úgy szoktál fogalmazni, hogy nem voltál jó anya. Talán mégse kellett volna minket az öcsémmel megszülni, Rémálmod volt sokáig, hogy újra terhes vagy. Hol egyedülállóként, hol férjezetten neveltél minket, felénk a viselkedésed mindig ugyanolyan maradt. Következetlenség kizárva. Jelszavaid itt csengenek a jellegzetes hangodon: "szigorú vagyok, de igazságos" vagy "embert nevelek belőled".

Az én történetem, jobban mondva problémám nem mindennapi, legalábbis bármennyit keresgéltem a neten, nem találtam egy sorstársat sem. 34 éves anyuka vagyok, 6 éve vagyok itthon a 6 és a 2 éves lányommal. Borzasztó hosszú ez az idő, így utólag végig gondolva sokkal jobb lett volna mindenki érdekében megpróbálni a bölcsit. Szerettem a munkámat, de jó volt eleinte a pörgés után az otthon csendje és a nyugalom. Mára azonban csak árnyéka vagyok önmagamnak, teljesen belesüppedtem a mackóalsós játszótéri életbe.

Tudom, hogy ez az oldal arról szól, hogy a gyereknevelés nem habostorta, de a múltkori cikk a gyermekes életről annyira ledöbbentett, hogy muszáj erősítenem a pozitív oldalt.

Micsoda öröm és büszkeség! Hatéves lett, kijárta az óvodát és szeptembertől iskolás lesz. Már mindent megvettünk, ami a sulihoz kell. Az iskolatáska ergonómikus és jó drága, a tolltartó emeletes és van benne minden, a füzetek, könyvek is be vannak már kötve szépen – ugyan nem indigókék papírba, mint régen, de ezzel is legalább annyit kell dolgozni. Van tornazsák, uzsonnás doboz, tisztasági csomag. Felkészültünk! De vajon Ő is felkészült?

A hétvégén egy május közepén szült barátnőmet látogattuk. Életemben először volt a kezemben kilenc hónaposnál kisebb csecsemő, és ez – hogy ne legyen olyan egyszerű és gyönyörű az élet – eléggé felkavarta a terhességem állóvizét. Bevallom, egy kicsit megijedtem. Először is: fogalmam sem volt, hogyan kell megfogni. Ott nyekergett, kapadozott, tekergőzött a kezeim között egy négykilós kis puha csomag (hihetetlen, milyen erő van egy ekkora testben), és rettegtem, hogy leejtem. Olyan hülyén éreztem magam, nem egészen három hónap múlva én is szülök egy ilyet, de azt sem tudom, hogy nyúljak hozzá. Gyorsan vissza is adtam az anyjának, nehogy nálam romoljon el.

Szülés régen és még régebben” című sorozatunkban ma három generáció szüléstörténete olvasható. Éki édesanyját, nagymamáját és dédnagymamáját is megkérte, meséljék el várandósságuk körülményet és a szüléseik történetét. Kérdezd meg te is édesanyádat, nagymamádat, mire emlékszik a terhességéből, szüléséből, és írd meg nekünk a [email protected] mailcímre.

Utazási ajánlatokat lapozgatva, az internet bugyraiba leásva úgy tűnik, minden hiába. Különlegesebb célpontokra csak vagyonokért lehet eljutni. Legalábbis sokan azt hiszik. Szerencsére a valóság nem ez. Legyen szó bármilyen célpontról (aki még nem töltötte ki, töltse ki gyorsan utazási kérdőívünket), a fapados légitársaságok flottái segítségével ma már se nem drága, se nem elérhetetlen az álomnyaralás.

Először „csak” elhoztam otthonról a rég nem használt – még az állatvédő törvény előtti – akváriumomat. Addig is másra gondolok. Egy hét után már kigyulladt a fejem fölött a villanykörte, hogy kevés lesz. Férjemmel kézen fogva bemasíroztunk egy kisállat-kereskedésbe, ahol épp kifogtunk egy hiperszuper akciót, komplett cuki akváriumot kaptunk felszereléssel, törvénynek megfelelően. Igaz, több hétbe került, mire teljesen be tudtam rendezni, de végre kész lett…

Heim Pál kórház, fül-orr-gége osztály

Körülbelül félidős terhes voltam, mikor elkezdtem olvasni a Bezzeganyát, és most így a 40. hétre megérett bennem a vágy, hogy a saját élményeimet-érzéseimet is megosszam veletek.

Kisfiammal 2010. április 19-ére voltam kiírva. A fogantatásának körülményei nem voltak éppen ideálisak, az apukája ugyanis nem vállalta, és lelépett. Szerencsére a családom támogatott, bár a környezet, amelyben felnőttem, erősen konzervatív, és erősen ott volt bennem, hogy mit fognak majd szólni, ha kiderül a terhességem, stb. Így valamennyire érthető, hogy amikor megláttam a két csíkot a teszten, nem voltam épp felhőtlenül boldog, annak ellenére, hogy természetesen szerettem volna gyereket. A családi „trend” a szülést illetően a következő volt: nagymamám viszonylag könnyen szülte mindhárom gyermekét, anyu viszont megszenvedett velem. Bíztam benne, hogy nagymamámhoz hasonlóan én is viszonylag könnyen szülök majd.

Mozaikcsaládban vagyok nevelőanyukája (mostohaanyukája) egy 10 éves lánynak és egy 7 éves fiúnak. Ők a férjem előző házasságában születtek, és van egy 4 éves közös fiunk is. Még mielőtt a köveket dobálnák/ dobálnátok rám, a volt feleség ment külön útra, míg a férj külszolgálaton volt.

A paprika és a paradicsom a magyaros lecsó alapja. Most mégsem hazai vizeken evezünk, úgy gondoltam, érdemes megnézni, hogy más népek mit kezdenek ezekkel a zöldségekkel.

2010. október végén kezdődött. Összetalálkoztunk, eleinte csak párszor randiztunk, aztán szerelmesek lettünk, összeköltöztünk. Tervezgettünk, hogy milyen jó lesz, lesz 3 gyerekünk, és ha megtehetjük, utazgatni fogunk. Elmeséltem neki a filozófiám, hogy aki nem lát világot, nem is él igazán. Mikor terhes lettem (2011 júliusában) már tervezgettük az esküvőt, amit decemberben tartottunk meg. Az volt a terv, hogy márciusban szülés, utána hazaköltözünk egy kicsit a szüleimhez, hogy tudjanak segíteni, és ne kelljen 200 km-t ingázniuk hétvégente, és mikor ő júniusban végez az egyetemen, utána hazaköltözünk.

Mostantól nem csak a már megszokott, (főleg olvasók által írt) posztok szórakoztatják a nagyérdeműt, és nem csak azok találják meg számításukat a Bezzeganyán, akik a kommentek miatt olvasnak és/vagy vitáznak, eszmét cserélnek, vagy a kialakult közösség ereje vonzza őket. Örömmel tudatjuk, hogy elindult a Bezzeganyabolt.hu, ahol baba-mama holmikat és gyerekeknek való termékeket lehet vásárolni.

A Gyerek Sziget idén utolsó alkalommal vár – ingyenes programjaival – kicsiket és nagyokat a Hajógyári-szigetre, a búcsút pedig igazi sztárokkal és kulturális csemegékkel teszi még emlékezetesebbé: fellép Palya Bea, várja a lurkókat majd Balu kapitány, a TéVé Maci, de lesz Höcögtető és Lovasudvar, és felépül itt egy egész mesebeli falu, úgyhogy  mindenki jöhet Kukutyinba zabot hegyezni.

Újabb posztot nyitunk a kötetlen beszélgetéshez, a reggeli és délutáni virtuális kávézáshoz, teázáshoz, miután az Offolda 11-hez már közel négyezer komment született. További kellemes csevegést!

Mint két tojás!

Bár egész életemben egy szép, boldog családra vágytam, egy szerető társra, két kis gyerekre, egy teljesen átlagos, kedvesen unalmas kisvárosi-boldog életre, a Sors közbeszólt, és egyedülálló anyuka lettem. Mindent egybevetve az tűnt a legjobb (pontosabban szólva: az egyetlen jó) megoldásnak, ha átmenetileg a szülői házban lakom a gyerekkel. Bár a szülőkkel együttélésnek – meg úgy egyébként a magánynak – rengeteg fájdalmas hátulütője van, én igyekszem meglátni a jó dolgokat is, és kihozni ebből a helyzetből, amit lehet. Úgy döntöttem, amolyan terápiás jelleggel is beszámolok arról, eddig mit sikerült elérnem, hogyan rendezkedtünk be erre az alternatív családi életre.