189. oldal - Bezzeganya

Erre a hétre paradicsommal készülő recepteket hoztam. Ezt a zöldséget – ami valójában gyümölcs – majdnem mindenki szereti. Most kell kihasználni az alkalmat, és sokat főzni vele, mert ilyenkor a legfinomabb. A nyersen történő fogyasztás mellett készíthető belőle mártás, leves, lehet tölteni, sütni, grillezni, aszalni, befőzni, a felhasználás módja gyakorlatilag határtalan.

Egy fiatalasszony egészséges fiúgyermeket hozott világra. 3 kiló 80 deka, szép nevet kapott, jól van. Az Édesanya is, nem egész 24 órával a szülés után úgy nézett ki (úgy kellett kinéznie?!?) amit mi a legjobb formánkat hozva is csak irigyelnénk.

Szabadnap

Férjemmel öt év házasság után, sok együtt átélt élmény után úgy döntöttünk, jöhet a baba. Sok átbeszélgetett este után hoztuk meg a döntést, nem kapkodtuk el, körülbelül még fél évig csak beszéltünk róla, de nem tettem le a fogamzásgátlót. Végül a 29. szülinapomon zöld utat kapott a babakérdés, úgy érzem, teljes szívvel és lélekkel vártam, hogy anya legyek. Elmentem a nőgyógyászatra kivizsgálásra, fogorvoshoz, urológushoz (veleszületett veseproblémáim vannak, amik mára aktív kezelést nem igénylenek), mind csupa szép és negatív lelet. A 7. védekezés nélküli hónapban fogant meg a baba, rögtön tudtam, éreztem, teszt se kellett hozzá. Nem kapkodtam el az orvoshoz rohanást, 6 hét+4 naposan mentem el, szép szabályos petezsák, benne élő embrió, szabályos szívhanggal. Kicsattanóan éreztem magam, egyedül kajaundorom volt, de minden más probléma elkerült. És mégis...Kezdettől fogva rossz érzésem volt.

Mi ez, női körülmetélés?

30. hét

Hogy fogjam meg? Tudod, én nem boldog vagyok. A boldog, az csak olyan izé. Valami szürreális akármi, amit nem tudsz megfogni. Hogy lehetnék boldog, gondolod te, ha egyszer annyi minden történt velem? Ami rossz, szörnyű, rettenetes? Igazad van, nem vagyok boldog. Én csak vagyok. Vagyok, és jó. Jó nekem.

A lányom most másfél éves, tele van energiával és huncutsággal.  Értelmes és okos kislány, csak egy a probléma: napról napra hisztisebb. Én nem vagyok olyan szülő, hogy ha hisztizik a gyerek, akkor odacsapok, ahogy azt ajánlották nekem. Nincs hozzá szívem, hogy megüssem, vagy csak "meglegyintsem". De ez a hiszti dolog egyre kezelhetetlenebb számomra. Hiába mondom neki szépen, hogy "nem szabad kicsim", "ne piszkáld", stb. És ha nem az van, amit ő akar, akkor jön a visítás, toporzékolás, hisztizés. Nem tudom, hogyan tudnám erről leszoktatni. Úgy gondolom, hogy az ütés nem a legmegfelelőbb módszer a hiszti kezelésére. Ezért is írok nektek, mert szeretném kikérni a véleményeteket, hogy ti ilyen helyzetben mit csináltok, hogyan reagáltok, esetleg sikerült-e már valamelyikőtöknek leszoktatni a fiát/lányát a hisztizésről? Szívesen fogadok minden tippet, ötletet, tapasztalatot.

Ha valaki azt mondja nekem korábban, hogy kempingezni fogok menni, ráadásul három gyerekkel, külföldre, minimum felnyerítek, de leginkább könnyesre röhögöm magam. Hogy én sátrat építsek, matracon aludjak, közös vécét és zuhanyzót használjak vadidegenekkel, mosogassak hideg vízben, forduljak fel a forró éjszakákon a sátorba zárva, hallgassam mások horkolását és viseljem el a szúnyogokat, koszt és egyéb kényelmetlenségeket?

Május 15.  Reggel felkelek, iszonyatosan rosszul vagyok, de elindulok dolgozni. Az egész délelőttöm émelygéssel és hányingerrel telik, aztán 11 körül ki is jön, aminek ki kell. Nem vagyok hányós. Mi a fene ez, gyomorrontás? Nem ettem semmi olyat. A kolléganőm megjegyzi nevetve, biztosan terhes vagy. Belém hasít a lehetőség, úristen… egy hete meg kellett volna jönnie! Lesápadok, bár már így is falfehér vagyok. Felajánlja, hogy menjünk el egy tesztért. Miért is ne? Elmegyünk. Vizeletsugaras teszt, azonnal két csík, nem halvány, nem bizonytalan, erős két csík. Megdöbbenve nézem, hihetetlen, hiszen 5 hónapos a kislányunk. Határtalan öröm! Jön a kistesó, Apa is kiugrik a bőréből. Nagyon örülünk neki, hiszen tudjuk, mások évekig próbálkoznak és nem jön össze, vagy nagyon nehezen.

Idén már 13 éve lesz, hogy Párommal együtt vagyunk. "Lassú víz partot mos" elven működött mindig is a kapcsolatunk. Három év után összeköltözés, majdnem négy év elteltével eljegyzés. A hetedik évfordulónkon költöztünk be a saját lakásunkba, majd rá másfél évre tartottuk meg az esküvőnket. A saját lakás örömére úgy gondoltuk, hogy már elkezdhetnénk próbálkozni a babával, hiszen fiatalabbak már nem leszünk és nincs mire várni...

A hang azt mondja: ennél sokkal jobban kéne szeretned őket. Sokkal jobban kéne vigyáznod rájuk. Sokkal jobb példát kellene mutatnod nekik, hogy mosolygós és laza felnőttek legyenek (ha léteznek ilyenek valóban). És miért nincs benned sokkal több abból a féktelen, kacagó életerőből, amivel egész nap nevetnek, sírnak, visítoznak, rohannak, ugrálnak, abból a csendes boldogságból, amivel magukban motyogva-dudorászva életet álmodnak a szőnyegen tologatott kis műanyagfiguráknak? Mi a faszt ér az életed, ha te már nem vagy ilyen?

Erre a hétvégére egy igazi, nyári ebéddel készültem. Az ételekben hús nincs is, mert ebben a melegben jobban esnek a zöldséges fogások, persze, aki nem tud meglenni nélküle, a főétel mellé süthet egy szelet halat, vagy csirkét, igazából ezek illenének hozzá.

Úgy gondolom, nem egyedi történet az enyém. Csak nem hallani hasonlókat, azért osztom meg veletek, talán más is jár hasonló cipőben. Szexualitással kapcsolatos probléma, szemérmesek az emberek, főleg, ha szokatlan a felállás.

Nem tudtam elengedni magam, annyi hét aggódás szinte belém nevelte, hogy résen kell lenni, mert biztos lesz valami, és lehetetlen, hogy már simán menjen minden, mert miért is menne PONT VELEM minden rendben?! Ha fájt, az volt  a baj, ha nem fájt, akkor meg az! Közben meg valóban terhesség lett az áldott állapotból, mert annak ellenére, hogy az utolsó két hétben jóslóim sem voltak és energikus lettem, azért a hasam nőtt rendesen, aludni, enni egyre kevésbé bírtam, az ágyból is inkább reumás bálnaként kászálódtam ki hangos uff-uff közepette, mint szökellő szarvasként. A hormonok tombolásáról nem is beszélve. Mindenkivel veszekedtem, belekötöttem az élő fába is, igazi nyervogós, hisztérikus picsa lettem.

A történet 2010 szeptemberében kezdődött. Egy hároméves kapcsolat után, fellélegezve vetettem bele magam a bulikba, szabadságba. Tetszett ez az életforma, fiatalként nem is vágytam másra, csak hogy végre kiélvezzem az életet egy "tiniszerelem" és a rengeteg tanulás, munka után. El is kezdtem hát ÉLNI, buli minden hétvégén, pörgés, másnap lazulás, aztán előről.

A munkámból adódóan rendszerint mindenféle újság, magazin megfordul a kezemben, s az egyik lap mellékletében kiszúrtam egy fotót. Dimbes-dombos tájon egy sor parasztház, előtte kéklő tóval. Mellette rövid leírás a faluról és a projectről, melynek keretében a helyiek büszkesége, a szabadidőtó megépült. Férjemmel szeretjük az ilyen kellemes környezetben fekvő kis lélekszámú településeket és tavaly Zalából hazafelé jövet beszéltük, hogy milyen jó lenne egyszer egy olyasmi tó partján lazulni, amiket az út mentén láttunk. Nosza, megguglizom a helyet. Nem kell sokáig keresgélnem, Bőszénfa honlapján minden szükséges infót megtalálok a faluról és a környék látnivalóiról. Szállást is ajánlanak, nem is akármilyet: egy Meseszállót. Szerencsére a srácaink (6 és 3 és félévesek) alapjáraton is lelkesek, ha kirándulásról van szó, de ezzel talán még izgalmasabbá tehetjük a programot.

29. hét

A Fekete-tenger homokja részben nagyon-nagyon finom kagylózúzalékból áll, csillog a víz alatt a napon. Vannak egész kagylók is, nagy bordázottak, amilyeneket a gyerekek rajzolnak, vastag héjú kúpcsigák, és fehér alapon lila csíkokkal tarkázott kicsi szélesek. Amikor meglátom az elsőt az utóbbiból, akkor tör rám az érzés: én ezeket már láttam.

Olyan „köztudott” tényeket szeretnék leírni, mely úgy tűnik, eddig mindenkinek nyilvánvaló volt, s mintha ezzel a tudással született volna. Én valahogy mégsem tudom- tudtam, s még csak nem is hallottam ezekről a dolgokról. Lehet, hogy nincs elég kismama ismerősöm, vagy csak nem olvasok éjjel-nappal kismama blogokat...Szeretnék egy-két dolgot leírni, hátha ezzel is tudok segíteni a leendő anyukáknak.

„A régi „mostoha” tabun nem tudunk túllépni! Összeismerkedik egy férfi és egy nő, szerelmi kapcsolatra lépnek. Ha egyiküknek gyereke van, beindul a kényszer, hogy a kapcsolatot a gyerek oldaláról is megfogalmazzák. „Hallom, új apukád van” – mondják a gyereknek. Pedig nincs neki új apukája, megvan mindkét szülője, esetleg csak az anyja férjhez ment. De mije is neki ez az új férfi? Nem tudni, majd idővel kialakul. Az a nehéz a mozaikcsaládoknál, hogy az elején nem világosak a szerepek: nem egyértelmű, ki milyen szerepet tölthet be a másik életében.

Emlékszem, hogy amikor még nem is játszottam a gondolattal, hogy egyszer majd én is életet adok valakinek, már akkor nagyon sokszor elgondolkoztam azon, hogy manapság miért kell ennyire hivalkodni azzal, hogy " ANYA vagyok"? Mintha ez egy rejtett üzenet lenne azon nők számára, akik bármilyen okból kifolyólag nem vállalnak, vagy vállalhatnak gyermeket.

Már legalább egy éve készülök leírni az én történetemet, nem is nyilvánosságra vágyom annyira, mint inkább arra, hogy a magamból kiírás majd terápiás jelleggel hat, és ez majd jó lesz nekem. Mindenképp jobb, mint ami most van.

Korán megtanultam olvasni, még egyáltalán nem jártam iskolába, de a könyvek hamar három kategóriába kerültek: volt az uncsi, amit csak jobb híján olvastam (ide sorolódott szinte kivétel nélkül minden Grimm-klasszikus, talán a Kacor királyt kivéve, a bávatagabb királylányos mesékkel együtt), az izgalmas-érdekes vagy nagyonmulatságos (ebben volt népmese, kortárs gyerekregény, vagy véletlenül kezembe került felnőttkönyv, a Tajtékos napoktól a Macskabölcsőig), és volt egy külön kategória, amit csak úgy lehetett jellemezni, dehát ezt valahogy én írtam, illetve ezt én születésemtől fogva ismerem. Ahol az első oldaltól ráismertem valahogy a figurákra, a történetet pedig úgy éreztem, már hónapok, évek óta írom a fejemben,csak épp azért írta meg mégis az író, mert írni akkoriban még nem tudtam olyan lendületesen, mint olvasni.

Végre érik a kertemben a cukkini, ezért most gyakran kerül az asztalra. Idén ültettem a hagyományos zöld változatból két fajtát – az egyik kör, a másik nyolcszög keresztmetszetű -, és sárga héjút is. Ez utóbbit kicsit zsengébbnek találom, mint a zöldet, nagyon finom, akár salátába is.

Észak-Németországban lakunk egy éve. Lányom 10 éves, biciklivel jár iskolába. Egy nap egy megrázó esemény történt az iskolában, zaklatottan, sírva indult haza. A ház előtt át akart jönni az úton, de rosszul mérte fel a közeledő autó sebességét, az pedig elkapta a bicikli hátsó kerekét. A balesetet nem láttam, de az autó betört szélvédőjét igen, egy bukósisak alakú mélyedéssel.

Soha nem gondoltam volna, hogy a bárányhimlős kisfiamat nézve fog eszembe jutni ez a klasszik reklámszöveg.

A következő kérdésre keresem az értelmes válaszokat. Amikor elválsz egy férfitől, akkor onnantól kezdve miért nem fontos neki az első gyereke?!

Amikor a harmadik gyerekemet vártam, anyukám, a hátországom hirtelen megbetegedett. Pontosabban nem hirtelen, hiszen a Hepatitis C fertőzés már 27 éve roncsolta a szervezetét, de akkor jutott el arra a pontra (nem véletlenül nevezik ezt a betegséget csendes gyilkosnak), amikor már ki sem tudott jönni a kórházból, annyira rosszul volt, és még mindig nem diagnosztizálták, mi az alapbetegsége! (Ez külön posztot érdemelne, mondjuk a Praxis blogban…) A végén egy orvos barátom segítségével diagnosztizálták, és el is kezdték Interferonnal kezelni, ami őt annyira legyengítette, hogy még felkelni is alig tudott.