191. oldal - Bezzeganya

Az Alkotmánybíróság februári határozata szerint a kötelező óvodáztatás nem ellentétes az Alaptörvénnyel, így 2014-től minden háromévesnél idősebb kicsi előtt meg kell, hogy nyíljon az óvoda ajtaja, illetve azon muszáj lesz belépniük a kicsiknek. Az óvoda tehát kötelező lesz minden háromévesnek. Ha beférnek, ha nem.

Igyekszem röviden leírni azt, amit talán hetekig is mesélnék. Sokszor úgy áradna belőlem a szó, ahogyan néha a könnyeim áradnak. Két év hosszú idő. Elviselhetetlenül hosszú.

Ingyenessé vált a fogamzásgátló tabletta a 15 és 18 év közötti kiskorú lányoknak hétfőn Franciaországban.

A legutóbbi mosható pelenkáról szóló poszt után kedvet kaptam én is ahhoz, hogy megpróbálkozzak vele. A kisebb fiam kétéves múlt, eddig hetente vettünk neki eldobható pelenkát 1500 Ft-ért kb. 30 darabot, havonta az összesen 6000 Ft-ba került. Ez egy hipermarket saját márkája, közepes minőségű, túl sokat nem bír magába szívni. Naponta általában négy darab kellett a fiamra, plusz ha bekakál két peluscsere között.

Volt egy blogom, mert azt hittem, az majd segít feldolgozni a történteket. Ha kiírom magamból. Eddig tartott rájönnöm, hogy ezen soha nem fog segíteni semmi sem. Nagyon sok mindent megéltem az elmúlt 3-4 hónap alatt, olyanokat, amit nem kívánok senkinek sem. Ebbe beletartozik az öngyilkossági kísérlet is – amit csak gondolatban léptem meg –, mert a gyógyszeres dobozunkban itthon nem volt csak vitamin és vitamin. Meg fosás ellen hatóanyag. Szinte röhögve legyintettem a sorstársakra, akik azt mondták, hogy különböző fázisokat fogok megélni a gyász alatt. Mit tudják ők? A kötelező 6 hét után én már újra bele fogok vágni. Idióták…

Kivándorlási napló, első rész

Elmentem pisilni, aztán lefeküdtem. Két darab jött még tízpercenként, aztán az egész átment öt percen belüliekbe. Tusoltam, közben a férjem a nagylánynak csomagolt cuccot, meg betett pár dolgot az én csomagomba is. Kb. 23 órakor indultunk el. A leányzót átadta anyósnak, én már akkor stabil hárompercesekkel ücsörögtem a kocsiban. Kb. negyed 12 volt, mikor felvettek az Uzsoki szülészetén. Ügyeletes doktornő megvizsgált, aztán jött egy szülésznő, ctg, beöntés, borotválás történt.

27.hét Ez a hét baromi gyorsan telt. Kezdve a hét eleji dokihoz, védőnőhöz való járkálással, majd a cukorterheléssel. Mire felfogtam, hogy pitymallik, húzhattam is a pizsit. Valahogy itthon, párnák közt, Csipkerózsika-álomban el is felejtem, hogy van külvilág. Fura volt megint sok ember közt lenni, de elkezdett viszketni a tenyerem, bizseregni a lábam, a vérem mozgásért kiáltott, az alapból egészséges fiatal hamvasságom, (mert vallom most is hogy harmincon túl kezdődik az élet, meg az aranyér, meg a demencia...) bölcselkedtem az épphogy betöltött harminc évemmel. Tehát naponta muszáj volt járkálnom, hét napból kettőt töltöttem ágyban, meg is lett a következménye, mert megint jöttek a szokásos nyavalyáim.

Az anonim szülés bevezetésével csökkenthető a csecsemőgyilkosságok és abortuszok száma áll Szél Bernadett független országgyűlési képviselő pénteken kiadott közleményében.

Szombat reggel. Hanga szeme valami rejtélyes okból kifolyólag nyolc után nem sokkal kipattan (egyébként kilencig simán alszik, ha hagyom), és követelni kezdi a Minimaxot. Bekapcsolom neki, félálomban bámulom én is a mesét, közben szoptatom a kicsit. Lassan bontakozik a történet, mikor az apja is felébred, csak azt látja, hogy potyogó könnyekkel ölelgetem a gyerekeket, Hanga pedig kérdésére, hogy mi történt, elmeséli, hogy a kutyus orvosságot vitt a beteg kislánynak. Aha, bólint, anyád már megint mesét néz, tiszta ovis… kutya is van benne, annál jobb…

Általában a poszt témáját találom ki először és utána írok, most viszont egy fénykép adta az ötletet a mai bejegyzéshez. A gnocchiról fogok írni, ami egy nagyon egyszerűen elkészíthető olasz tésztaféle, általában tejszínes vagy zöldséges szószokkal tálalják, sajttal megszórva fogyasztják.

Egy anyuka vagyok, négy gyerkőccel (mind kislány) a hátam mögött. A sok apró-cseprő gond mellett van egy nagy, amin nem tudunk túllendülni, ehhez kérem a segítségeteket. A második lányom Lili, 15 elmúlt és gimibe jár. Jó képességű gyerek, de átlagosnak mondhatom. Amit tudni kell róla, hogy nem védi meg magát, nem áll ki magáért, amiben valószínűleg nekem is nagy szerepem van, sajnos. Igyekeztem helyrehozni, de kevés vagyok hozzá.

Ha azt vesszük alapul, hogy Magyarországon minden második gyerek D-vitamin-hiányban szenved, akkor a statisztika szerint a három lányom valamelyike nagy eséllyel érintett a témában. Ha logikusan végiggondolom, akkor – mivel ugyanazt eszik és nagyjából ugyanannyit vannak napfényen is – vagy javítva a statisztikát egyikük sem hiányos, vagy mind a háromra ráfér a D-vitamin-pótlás.

Teresa átlagos, középkorú osztrák nő. Közepesen (vagy nagyon – ízlés kérdése) elhízott, közepesen tisztaságmániás, egyedül neveli átlagos, nemtörődöm tizenéves lányát. Magányos. Ingerszegényen, szeretet nélkül él.

Pontosan egy esztendeje a születésnapomon készülődtünk, kicsit kapkodva, kicsit hezitálva, kicsit máshogy, mint máskor. Akkor éltem át életem legnagyszerűbb szakaszát, a kisbabámmal otthon lehettünk már egy kicsit több mint két hete. A párommal nagyon boldogok voltunk, és folyamatosan a kicsi körül forgott a világ. Nagyon aranyos volt. Mindent kis apróságot megfigyeltünk rajta, mindig vele voltunk, mert nem is szeretett egyedül lenni igazán. Sokszor vettük ölbe, volt, hogy az ölünkben aludt el. Nagyon okos volt, imádott zenét hallgatni, és szerette a szemüvegeket piszkálni az emberek fején, valamint mindig úgy mutogatott a kis mutatóujjával, mint egy kis professzor. Szőke és hatalmas fiúcska volt, aki tizenhárom és fél órás, az anyuka állandó tudományos magyarázkodásával vegyített, indított szüléssel jött világra, miután tíz napot ráhúzott odabent. Négy kiló tíz dekával született, ötvennyolc centiméteres hosszal.

Észak-Dakota állam kormányzója kedden aláírta az Egyesült Államok legszigorúbb abortusztörvényét, amely az esetek túlnyomó többségében a magzat szívverésének kezdetétől, vagyis a terhesség körülbelül hatodik hetétől megtiltja a művi vetélés végrehajtását.

12. hét

Köszönöm a megjegyzéseket, kérdéseket, hozzászólásokat, nem gondoltam, hogy ekkora hozzászólásszámot generál az előző posztom. Nem volt szándékomban vidék-Pest ellentétet szítani - ahogy írtam, én is vidéken nőttem fel, már akkor is utáltam ezt a megkülönböztetést, és azóta is. Azt is megerősíthetem, hogy gyerekkoromban többet jártunk színházba-múzeumba, mint a Budapesten élő ismerősök, szüleim kollégái. Az egyik legfontosabb témával folytatom most: munka. Szívfájdalom, és szerencse.

Bár a népi hiedelmek (rendkívüli módon pirosló galagonya november elején, nehezen lehulló sárga falevelek, kövérre hízott mezei nyulak) szerint várható volt a tél – és be is jött – kemény fagyokkal és sok hóval, a márciusi csodálatos tavasz ígérete hamisnak bizonyult.

Panna már régi ismerősünk, végigkövehettünk pár kudarcot itt, meg itt, meg itt. Lehetséges-e, hogy az ember lánya a tavaszi napéjegyenlőség idején felül az egyszarvúra, csillámport szórva maga körül?

Orvosok és védőnők írták alá azt a szándéknyilatkozatot, melyben vállalják, hogy közösen lépnek fel a D-vitamin-hiány egészségügyi következményeinek felszámolásáért.  A legfrissebb adatok szerint ugyanis Magyarországon minden második gyermek szenved D-vitamin-hiányban. Ha nincs elég D-vitamin a szervezetben, a gyerek immunrendszere nem működik tökéletesen, és kevésbé ellenálló a fertőzésekkel szemben.

Mi az, ami beleáll a talpadba, mikor éjjel a sötétben settenkedve közlekedsz a lakásban? A LEGO. Mi az, ami nap, mint nap leköti a gyerekeidet és szebbnél szebb műveket eredményez? A LEGO.

Lassan öt éve költöztem ki élettársammal Oslóba. Ő itt kapott munkát, én pedig pár héttel később szintén már munkába jártam. Szerencsénk volt, a válság előtt jöttünk, viszonylag könnyű volt a kinti életet elkezdenünk. Pár évvel később már a saját lakásunkba költöztünk (bankkal közösen saját), direkt olyan lakást néztünk, ahol van gyerekszoba, terveztünk előre. A következőkben megpróbálom összeszedni, hogy milyen itt gyereket vállalni – a célom, hogy megmutassam nektek, hogy mennyiben más ez a rendszer, az eltérések talán érdekesek lesznek nektek is. Persze mindezt úgy, hogy csak az itteni rendszert jobban ismerem, mint a magyart.

Kedves kommentelők, mielőtt megint beírjátok - a cím nem blaszfémia és nem sértés. Viviane Villamont Kisdarázs c. könyvéből való, ahol egy hétéves kislány ezért a félrehallásért (táblára íratják vele a korábban sose hallott szöveget) kap élete első katekizmus-óráján meglehetősen durva büntetést a számára idegen felekezeti iskolában, ahol humortalan apácák tanítanak. Igen, azt szeretném, ha a gyerekeink a Bibliával nem félreértés, félrehallás vagy számára érthetetlen szigorkodás kapcsán találkoznának először. Ezt számtalan jó és kevésbé jó könyv, sőt film is igyekszik támogatni -a kínálat végtelen.

Hirtelen nagyon idegesek lettünk, lezuhanyoztam, gyorsan felhívtuk a szülésznőt, aki mondta, hogy menjünk a kórházba, neki majd onnan szólnak, ha mennie kell. Gyorsan betettem a hiányzó dolgokat is a kórházi pakkba, és már rohantunk is. Becsöngettünk a szülészet ajtaján, kijött egy hölgy, gyorsan elhadartam, hogy mi a helyzet, mire mondta, hogy ő a takarítónő (épp jött kifelé), ezt magamtól is észrevehettem volna, de túl ideges voltam.

A tanácsotokat szeretném kérni. Öt hónapos terhes vagyok (ez az első terhességem), egy magánklinikára járok terhesgondozásra. A nőgyógyászommal elégedett vagyok, és egészen mostanáig úgy terveztem, hogy nála szülök.  Mivel eddig csak minimális kapcsolatom volt az egészségügyi rendszerrel, ezért a paraszolvencia problémája csak mostanában kezdett el foglalkoztatni, mióta barátaimat és ismerőseimet egyre többet kérdezgetem az ő szülési tapasztalataikról.

Marie egy átszeretkezett éjszaka után arra ébred, hogy átaludt tizenöt évet. Az előző éjjel még a születésnapján megismert vonzó srác karjaiban feküdt, ma reggel meg már ugyanez a srác világűrnyi távolságba került tőle. Marie először semmit sem ért. Ki ez a kisfiú, aki egyedül reggelizik a konyhában? És egyáltalán, hogy kerül ebbe a pazar luxuslakásba, aminek az ablaka az Eiffel-toronyra néz?

Pár hete valamelyikőtök jelezte, hogy tetemes aszalt gyümölcs készlete maradt az ünnepek után, ezért szívesen olvasna ezek felhasználásával kapcsolatos recepteket.

26. hét Megint eltelt egy hét...még mindig ágyban, egyre szarabb már mindenhogy, itt nyom, ott szúr, de viszonylag gyorsan telik az idő, valahogy mikor betegség miatt voltam szobafogságon, jobban nyűglődtem, mint most, nyilván a cél miatt. Már hetek óta nem éreztem olyan tüneteket, amik megelőzték a 9-én történt görcseimet, amik aztán ágyba parancsoltak. Azt mondják, a terhesség alatt bármi lehet normális szinte, és van, mikor semmi nem az. Nagyon egyéni, kinek mi a gyanús kategória. Mindkét lánnyal keményedtem, görcsöltem, a kicsivel többet, de olyan durva, rendszeres keményedéseket, görcsöket, mint amik az ominózus napon jöttek, csak a 36.héttől éreztem a csajokkal, és onnan tudtam, hogy ezt még nem kéne. Előtte való napokban fokozódó, hüvely-méhszájszurka és enyhe menstruációs görcseim voltak, amik napról-napra erősödtek és már gyanús lett, mert ilyet tényleg már csak vajúdáskor éreztem. Mint kiderült, ezek nekem nem voltak normálisak, de van, akit végigkísér a menstruációs görcs és a méhszájszurka, és neki ez természetes. Szóval nem igazán tudok mit mondani erre, ha valami szokatlant érzünk, vagy nem érezzük biztonságban magunkat, doki. Tudom, pont én mondom... Jogos, de később estek le ezek a tünetek, összefüggések, csupán a szerencsén múlott, hogy elmúltak maguktól a görcsök. Közben akadt más füstölögnivalóm is. Léna nagylányom ovis, gyakorlatilag december eleje óta nem jár, mert folyton beteg. Februárig két antibiotikum kúrán estek át a húgával, mert persze Maja is megkapta. Férjemnek homloküreg-gyulladás, nekem arcüreg-gyulladás, amire nem szedhettem antibigyót, mert a hüvely baktériumflórájára terhesen nincs jó hatással, maximum ha rosszabbul leszek, vagy altesti bajaim vannak, akkor jöhet az ab. Szóval februárra mindenki egészséges, hurrá, mehetünk oviba, minden ok. Léna hétfőn megy is, ő az egyetlen a csoportban aki nem köhög...rosszat sejtek. Szerdán szülői, óvó nénik közlik a tisztelt szülőkkel, hogy ne hozzák a gyereket oviba, ha köhög vagy folyik az orra. Másnapra 5-en mennek a csoportból, az előző napi 15-ből. Nyilván egy éjszaka alatt dőlt ki mindenki. Péntekre Léna lázas, influenza. Következő hét, Maja hőemelkedéssel és köhögéssel küzd, Léna hörög és szintén köhög. Doki néni, csóválja a fejét, miközben hallgatja a tüdejüket. „Ez nagyon csúnya, honnan szedték ezt össze?!” - ez nem vírus, antibiotikumot, hörgőtágítót, köptetőt, immunerősítőt nekik! És ne mozogjanak! Majd' beröhögök, mondom magamban, mondja ezt egy 3 és fél és egy közel kétévesnek, akik egész nap pakolnak, ugrálnak, motoroznak még betegen is. Hát kösz! Valamelyik nap olvasgattam régebbi posztokat is, koraszülésekkel kapcsolatban, és közben hirtelen megnyugodtam, valami felismerés fejbe vágott. Nem fogom többet a koraszülöttek túlélési esélyeit olvasgatni, nem olvasok arról, milyen eséllyel hal meg a fiam, ha most születne, nem érdekel, mennyire lesz nyomorék, süket, vak, fogyatékos, nem fogom a félelmeimet kivetíteni rá, és nem fogom folyamatos rettegésben tölteni az utolsó terhességem. Nem fogom frusztrálni őt azzal a plusz aggódással, amit a testvére elvesztése után érzek, ez az én batyum, ő ne szülessen ilyen terhekkel. Akartuk őt, megérdemli a pozitív gondolatokat, a bizalmat benne és az életben és magunkban! Teszem a dolgom, figyelem magam, ha bármi furcsa van, utánajárok, de nem szövi át a gondolataim állandó jelleggel már az aggódás, és a félelem, hogy a doki megint közli, hogy... Saulom nagyon erős, mosolygott a 3d uh-n. Ilyet egyik csajom sem csinált, egyszerűen mint egy jóllakott óvódás, már amennyire az lehet a pár száz grammjával, majd' egy hónapja volt 440 gramm az uh-szerint,és boldognak látszott. Valahogy mintha mondta volna, hogy ne bomolj muter, ne rinyálj annyit, inkább szállj le most rólam, tedd a dolgod, és én is teszem az enyémet, szép nagyra és egészségesre növök, szóval dugulj már el! A hangulatom pozitív irányba történő elmozdulása közben sajnos fejbe kellett kólintania a valóságnak. Ma (hétfőn), voltam dokinál egy kis nyúlkapiszkára. Hát, nem estem pofára az örömhírektől! A korábban teljesen zárt méhszáj külső része egyujjnyira kinyílt. Igazából nem kaptam más instrukciókat, mint eddig, amit és ameddig tudok csináljak, de minél többet feküdni. Ezzel nem is lenne gond, ha ilyen egyszerű lenne, csak az van, hogy egyből keményedek, ha öt percnél többet házimunkázom, vagy sétálok. Ha több napig tényleg csak fekszem, akkor jobb sokkal, de vannak napok mikor egymás után menni kell, és hiába kocsival vitetem a fenekem, mire hazaérünk keményedek, mint ma is, egész nap derékhasogatás és keményedés a bünti a kimozdulásért. Erre dokikám mondta, hogy akkor feküdjön drága, 36. hétig dilibogyó, ha a görcs nem múlik, kórház. Fantasztikus! Tudom, hogy a harmadik gyereknél simán belefér a 3100-as érték, csak az a bibi, hogy pár hete 3000 volt, tehát romlik, és amint fizikailag aktívabb vagyok, mint egy nyugdíjas lajhár, már keményedek, görcsölök, és minden bajom van, Brokikám még csak most kezd hízni szépen, ami szintén nem segíti a méhszáj megtartását! Szóval kicsit ideges vagyok, mert ha nem görcsölnék, még oké is lehetne, de Dr. Google szerint ez nem túl fényes úgy összességében. Csemegeként lassan indulhatok cukrosnyál ivásra, cukorterhelés. Eddig hombár létemre sem volt bajom vele, remélem, most sem lesz, az ízlésemnek és az étvágyamnak nyilván ez egy merénylet, ilyenkor nyer értelmet, hogy mi is az a cukrostakony, és negédes kifejezés. Persze mind rózsaszínben, és egy vödör mézes- mázzal leöntve! Egyébként meg, nincs más hátra, mint előre, még akkor is, ha most a faszom kivan, és be vagyok fosva rendesen! 26.hét (25+2) február 27 Minakó