Csak ünneplőt ne kelljen a gyerekre adnom!

Tudom, trehány vagyok megszokhattam volna már: március 15, május vége, fehér ing- sötét nadrág. Szerencsére jó pár van belőle, örököltünk eleget, csak az a baj, hogy soha nem jut eszembe, hogy időben kivegyem a szekrényből és megnézzem, van-e olyan ami jó a gyerek/ek/re és nem sárgult meg az állásban sem.

Így az idei anyák napja is kellően cikin indult. Gyerekeket ebéd után hazahoztam az óvodából, elő a ruha, ami ühümm… az egyikre való nadrág hossza jó volt, de széles, két gyerek is belefért volna (így jár az, aki jó nagy gyerekről örököl). A másikra meg olyat találtam, ami kicsit hosszú volt, és hogy nagyon ne nézzen ki hülyén, az ing alá tettem a nadrágtartót. Szerencse, hogy mindenki a saját gyerekével volt elfoglalva.

Iskolai anyák napja: gyerek haza délben, veszem elő négykor! az ünneplőst, az ötkor kezdődő ünnepségre. Van ing is, nadrág is, csak a nadrágot le kellene engedni, az még belefért, de az évek során a felhajtásnál keletkezett csíkot már nem tudtam levasalni. Szerencsére arra úgysem figyel senki. Erre a gyerek elkezd hisztériázni, hogy fekete cipő kell, tornacipő nem jó. (hiába, rám ütött, korábban nem szólt volna), szerencsére a cipője is komolyabb darab, bár nem fekete. Nehezen sikerült meggyőzni, hogy ne keressük elő a 32-es lábára a 26-os óvodás fekete cipőt, mert úgysem lesz jó, idő sincs rá.

Tanulva a fentiekből évzáróra kimostam a nadrágot, levasaltam, szépen az oldalát levarrtam. … És kimostam az ingeket, jó alaposan, mosószódás vízben előtte beáztattam, hogy szép fehér legyen és bedobtam a gépbe is, a mosógömb mellé, 700-as fordulatszámon pörgetve a centrifugát. Nem kellett volna, még háromszor mostam át és teregettem ki, hogy ki tudjam belőlük vasalni a gyűrődéseket, bár a férjem már célozgatott, hogy ez már inkább kuka.

Sikerült nagyjából kivasalni, de hogyan: be a video-ba a mesét és ahogy nagymamámtól láttam, a konyhapultra egy törölközőt tettem, és azon vasaltam. Tudom lustaság, de öt darab ingért csak nem fogom előszedni a vasalódeszkát, hosszabbítót? Igaz, kicsi volt a hely, de akkor is nyertem vele vagy öt percet.

Ez a sok macera talán abból ered, hogy nem szeretem az ünnepségeket. Ti hogy vagytok ezzel? Jópár ünnepség még előttem áll, remélem sikerül ránevelnem a fiaimat, hogy az ünneplős cuccukkal ne én törődjek, elég nekem a többi.

A biztonság kedvéért beszélek majd anyuval, hogy a nyolcadikos ballagás előtt egy héttel szóljon rám, hogy a gyerek fel tudjon valamit venni (már megérdeklődtem, nem kell öltöny, elég a fehér ing és nadrág), de a legjobb lesz, ha azzal lepi meg a gyereket ballagása alkalmából, hogy kimossa és kivasalja az ünneplős ruhákat. – még az is lehet, hogy szerez egy pár fekete zoknit -. Azért az már tényleg ciki lenne, hogy gyűrött ruhában megy, ha nem ő az ünnepelt, akkor jó lesz úgy is, ha én „teszem rendbe” a ruhát.

GI