168. oldal - Bezzeganya

A múlt héten taglalni kezdett felkerekedős lista 3. és 4. elemét − pelus, ruha − érdemes elválaszthatatlan egységként hurcibálni az ún. rohamcsomagban (© anyósom), hogy minden kéznél legyen azon tankönyvi esetek fennforgása esetén, amikor (1) a gyerek eleve átpisilte a ruháját, s azt a pelenkával együtt ki kell cserélni; (2) csak a pisis pelenkát akartuk kicserélni, ám a kicsomagolt apróság szobaszökőkút-üzemmódba kapcsolt, elárasztva a ruháját is; (3) csak a kakis pelenkát akartuk kicserélni, ám hanyatt fekvő sarjunk hirtelen ötlettől vezérelve belemarkolt az alatta elterülő használt pelusba, és a megragadott matériát legott el is dolgozta a bodyján. (Meg a haján. De azért kiskádat, sampont, hajszárítót és kézi aggregátort ne hordjunk magunknál – végtére a kalandoknak és önnön kreativitásunknak is elegendő teret kell hagynunk.)

A ház már szinte teljesen üres, még itt az ágy, néhány alapvető holmi, és az első ultrahang képe a falon. Azt hinné az ember, hogy a sokadik költözés már meg se kottyan. Végülis most csak tíz perccel odébb leszünk, nem egy másik kontinensen. De azt hiszem, a legtöbb ember így van ezzel. A változás, bármennyire pozitív, rendszerint kellemetlen. A megszokások rabjai vagyunk.

Vége az iskolai hulladékgyűjtésnek, de az alapítványok se tehetnek közzé felhívást, amiben papír- vagy esetleg kupakgyűjtésre hívják fel támogatóikat, így a nol.hu cikke, mert innentől ezt csak „közszolgáltató” végezheti, úgymond ingyen.

Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjéről szinte minden cikk úgy számol be, hogy a „szakállas nő” nyerte a versenyt. Bár szokatlan a látvány, mindazonáltal helyesnek tartom, hogy Európa a tolerancia mellett tette le a voksát.

Különleges nap ez a mai. OriasCJ, korábbi terhesnaplónk szerzője, akinek tragédiáját a Bezzeganyán olvashattátok, most megtörte a csendet, és újra írt. Ezúttal örömhírről számol be: elmeséli, mikor döntöttek úgy, hogy a múltat maguk mögött hagyva újra belekezdenek a gyerekvállalásba, hogyan érezte magát a várandóssága alatt, és hogyan hozta világra makkegészséges kislányát. A Bezzeganya szerkesztősége (akik szintén semmit nem tudtak az egészről) nagyon sok szeretettel gratulál és jó egészséget kíván.

A múltkori posztomban azt feszegettem, létezik-e az, hogy egy gyerek eleve gonosznak születik. Már a kérdésfelvetésben is benne volt, de a kommentekből is erősen lejött, hogy a kérdésnek van egy másik oldala is: mi van akkor, ha a gyerek azért lesz olyan, amilyen, mert a szülője alkalmatlan vagy egyenesen kártékony? A hajdani Pocsék Áruk Fóruma mintájára vajon megalkothatjuk-e a Pocsék Anyák Fórumát?

Zireg-zörög

Anyák, készítsétek a papírzsebkendőt, a videó megtekintése után szem nem marad szárazon! A felvételen egy nyolcéves kislány látható, akinek életében először vetítik le a saját születését.

Nehéz a feladat, amikor arról beszélünk, miért lehet „jobb” egy élelmiszeripari termék valamilyen természetes anyagnál. Még akkor is, ha azt a természetes anyagot a természet egész másra fejlesztette ki, mint amire mi használjuk, de ez az „unortodox” felhasználás évszázadok óta bevett és népszerű szokás.  Ne cicózzunk, a tehéntej-fogyasztásról van szó, amely laktózérzékeny embertársainkon és tejundoros kollégákon (incl. a cikk szerzőjét) kívül mindenkiben mindenféle pozitív gasztronómiai élményt hoz fel, osztrák natúrtejtől a kézműves sajtokig vagy a túrós rétesekig - utóbbi hármat én se vetem meg egyébként. Idősebbek emlékeznek a nyolcvanas évek víg reklámjaira is, ahol tejbajuszos kisdedekkel is népszerűsítették a mindennapi tejfogyasztást.

A fenti felirat a Facebookon jött szembe pár hete, eléggé ismerem a feladóját ahhoz,hogy tudjam, nem szokott rossz viccekkel tréfálkozni, ráadásul a mondat mellé fénykép és szabályos személyleírás társult, ennyi és ennyi éves, magas vérnyomás, középsúlyos Alzheimer,  némi cukorbajjal, miegymással társítva, soha nem volt távol otthonról éjszaka, órák óta keresik.

26. hét

Mesélj az együttműködésről! Kik vesznek benne részt és mi lesz a végeredmény? A Hét határon nemzetközi meseprojekt ötlete tavaly decemberben született meg bennem. Arra gondoltam, mi lenne, ha külföldi illusztrátorokat kérnék fel, hogy rajzoljanak számunkra, Író Cimborák (tagjai írók, költők, a kortárs magyar gyermekirodalom alkotói) számára, és mi majd ezekhez a rajzokhoz meséket írunk. Januárban megkérdeztem az Író Cimborákat, hogy lenne-e kedvük egy ilyesféle kezdeményezéshez. Lelkesedésükön felbuzdulva február elején listát írtam, kik azok a külföldi illusztrátorok, akiket szeretnék bevonni a projektbe, és el is kezdtem a megkeresésüket. Összesen 15 országból 37 művész mondott igent a felkérésemre. Mivel a 37 beérkező illusztrációhoz nem volt elegendő író cimbora, így az Író Cimborák csapatán kívül több, számomra nagyon kedves gyerekirodalmi alkotót is bevontam a kezdeményezésbe.

Átéljük, megéljük vagy túléljük a szülést? Elfeledett szülés címmel rendezett a Születésház Egyesület kerekasztal-beszélgetést kedden, melyen női jogvédő, dúla, bába és az MTA tudományos főmunkatársa beszélgettek a szülés és a feminizmus kapcsolatáról, a szülészeti erőszakról, az orvosok hozzáállásáról és a háborítatlan szülésről.

Jópár éve valami tehetség-csillagállás lehetett, kirajzottak nagyjából egyszerre, és azóta van Palya Beánk, Herczku Ágink, Bognár Szilvink és  Szalóki Ágink, ez utóbbi adott lemezbemutató koncertet a zsúfolt Trafóban, egy rakás ugrándozó kisgyerek és időnként egzotikusan öltözött szülő közt.  Ez a gyerekzene nem az a gyerekzene - ezt pofámleszakad érzés és kapcsoldmárki inger nélkül hallgathatja felnőtt is, rácsodálkozva pár ezeréves, amúgy agyonrágott vagy vadiúj versre, József Attilától Erdős Virágig. Ja, a nézőtéren ülnek részben a költők is, akinek módja volt eljönni.

Mint egy korábbi cikkben már utaltam rá, gyerekkel kiszabadulni a négy fal közül maga a megváltás. (Aki nem érti, honnan forrásozik e kijelentés mámora, próbáljon csak egy hétig szobafogságban élni egy, két stb. sétáltathatatlan gyerekkel. Legkésőbb a harmadik nap délutánján garantáltan úgy fogja érezni, hogy a déditől örökölt vekkeróra talán maga is egy másik időzónába igazolt át, mert az egész egyszerűen lehetetlen, hogy még mindig csak fél három, azaz öt kerek óra van hátra fektetésig.)

Majoros Nóra: Csodanagy tavasz

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom, de úgy érzem, angyalok igenis léteznek, akik figyelnek minket és vigyáznak ránk. Férjemmel négy éve házasodtunk össze, soha nem volt kérdés, hogy ha elérkezik az idő, gyermeket is szeretnénk. Frissen kikerülve a főiskoláról, elkezdett mesterképzéssel azonban inkább az álláskeresés volt a fontosabb, hiszen gyereket a nagyvilágba egy fizetéssel elég merész dolog vállalni. Az esküvő után abbahagytam a fogamzásgátlót nőgyógyászom javaslatára, hiszen meg nem határozható pecsételő vérzésem volt egész hónapban és nagyon fájdalmas menstruációm a gyógyszer mellett is. Többször kértem, hogy teszteljen le endometriózisra, mivel a nővéremet is azzal műtötte, de véleménye az enyémtől különbözött. Két éve kezelt mindenféle hormonokkal, mire a hasam már nem csak menstruációkor fájt. Szerencsére egy időpontkérésemre azt válaszolta – a legnagyobb fájdalmaim közepette –, hogy csak három hét múlva van időpontja. Gyors körtelefon és orvost váltottam. Városunkban elég neves orvos, de nem ez volt a döntő, rokonságban van egészségügyi dolgozó, aki őt ajánlotta, főleg úgy, hogy akkor már elhatároztuk, hogy eljött az idő, jöhet a baba.

Anyák napja.

Erre a hétvégére igyekeztem egy igazi tavaszi ebédet összeállítani. Van benne újhagyma, spárga, eper, minden, amit ilyenkor a leginkább szeretek. Vegetáriánusoknak is ideális fogások ezek, a főételben a húst nyugodtan lehet valamilyen (pl.: laska) gombával helyettesíteni, jó kis ragu lesz belőle. Természetesen a desszertnél bármilyen bogyós gyümölcs használható, sőt, ha nem jutunk hozzá, meggybefőttből, vagy akár fagyasztott gyümölcsből is elkészülhet.Ezekhez a fogásokhoz nem kell órákig rostokolni a konyhában, ha jó az idő, nyugodtan lehet menni a természetbe, mert a menü jó szervezéssel egy óra alatt lazán előállítható (persze a desszertet azért ne forrón együk meg).

A Bezzeganya egy korábbi felméréséből kiderült, hogy az anyák 27,8 százaléka ad tehéntejet gyermekének egyéves kora után, holott a szakmai ajánlások szerint ezzel kétéves korig várni kellene. A kérdőív eredménye azt mutatja, hogy minden második édesanya tápszert vagy junior gyerekitalt kínál az első életévét betöltött csemetéjének.

Süt a nap, a tegnapi zuhék után szóltam anyámnak, intézze el, ne ázzunk már – mondja a lánya –, úszik velünk a Rapszódia felfele a Dunán, enyhe szellő fújdogál, a Margitszigeten futók köröznek, idelátszanak, a másik oldalon majd kajakos gyerekcsapat edzését nézhetjük, pedig nem, nem budapesti városnéző sétahajózás ez, hanem bizony temetés.Csak most már lassan megengedhetjük magunknak, a világ pár szabadabb sarkában, hogy utolsó utunk olyan legyen, mint mi magunk, és nem olyan, amilyennek akár párszáz éve kitalálták-előírták.

A négynapos hosszú hétvége összes programját lehetetlen felsorolni, az alábbiakban néhány érdekesebb eseményre hívjuk fel a figyelmet. Ezúttal nem csak fővárosi programokat ajánlunk.

25. hét

A mesék nemcsak arra jók, hogy segítségükkel hamarabb és békésebben szenderüljön álomba a gyerekünk, esetleg feldolgozzon valami nagyn jó vagy nagyon rossz élményt, ami napközben történt vele. A mesékből kinőni sem lehet: eredetileg felnőttek mesélték felnőtteknek még a mozi és a vaskos regények előtti korban, és a mesék az akkori és a mai életre vonatkozó szimbólumokat, jelképrendszereket tartalmaznak, amik a mai embernek is segíthetnek, ha valaki meg tudja fejteni őket.

Az anyai szeretet lényege, hogy feltétel nélkül szeretjük gyerekünket. A gyász és a kilátástalanság okozta körülmények azonban ezt az alapvető köteléket is meg tudják változtatni: erről a szokatlan helyzetről szól a venezuelai rendezőnő, Mariana Randón érzékeny filmje.

A legfeleslegesebb babás-mamás cuccok témája számtalan vitriolos cikket és fórum-vitát ihletett már. Legfőbb tanulságuk számomra mégsem az, hogy „de jó, megspóroltam az elektromos popsitörlő-melegítő árát, hiszen a létezéséről sem tudtam” – sokkal inkább az, hogy előbb-utóbb majd’ minden használhatatlannak/pénzkidobásnak/rongyrázásnak kikiáltott tárgyról kiderül: valakinek épp a kiátkozott objektum nélkül volnának elképzelhetetlenek a mindennapjai. (Talán a kézi orrszívó az egyetlen kivétel, de ha valakinek a gyereke mondjuk csak azzal hajlandó aludni a klasszik brumimaci helyett, kérem, jelezze!) Ebből is látszik, hogy az anyaság-babaság nagyjából bármely témájával kapcsolatban kinyilatkoztatni az egyetlen üdvözítő tutit pont annyira értelmes törekvés, mint kéthónapos házi vinnyogónknak az alvás és a szinapszisok kialakulásának összefüggéseit elemző póverpojntos prezentációval csinálni kedvet az éjszakai ágynyugalomhoz.

Aki már végképp nem tudja visszatartani a dühét, itt kiadhatja. Olvasás csak saját felelősségre.

Ezúttal egy olvasmányélményemet, helyesebben kettőt osztanék meg Veletek – de a kettő számomra összefügg, ezért írok róluk egy füst alatt. Mindkét könyv azt feszegeti, vajon mennyi hatása, befolyása van egy szülőnek a gyermekére; vajon létezik-e olyan, hogy egy gyermek eredendően rossznak, gonosznak születik; vajon lehet-e ugyanaz az ember jó szülője az egyik gyerekének, de rossz szülője a másiknak.

Kezdjük azzal, hogy nagyon féltem a szüléstől. Nálunk minden nő a családban rekord hosszan vajúdik, fájásküszöbről ne is beszéljünk… A gondolat, hogy mennyire fájhat a szülés, ha nem érzem az érzéstelenítőt, a gátmetszés. Végül mindig azzal nyugtattam magam, hogy gyerek nem maradt még senkiben és a szülés előbb-utóbb véget ér. Szóval december 24-re voltam kiírva, így mindenki hangosan sajnálhatta a gyereket, hogy egybekarácsonyszülinap, ejj, de szar!