Soha ne add fel!

Naponta volt két foglalkozás a gyerekeknek. Reggel egy kis történetet dolgoztak fel közösen, három korcsoportban, este pedig egy újabb kis történet erősítette meg őket a reggel hallottakban. Segíts, ahol tudsz, volt a mottó, ami köré épültek a történetek. A közös foglalkozások mellett naponta készültek a szép és divatos frizurák, csillámtetkók, lakkozott körmök, színes hajfonatok, a kézműves sarokban rengeteg gumikarkötő, vasalós gyöngykép, gobelin, barátságkarkötő, nyaklánc, festmény. Volt rajzverseny, foci, sakk és ping-pong bajnokság, rengeteg fürdés, vízibicikli, evezés a szörfdeszkán, kalandpark, motorozás, hajózás kalóz műsorral, fagyi, nem-születésnapi parti több száz tortaszelettel, annyi dinnye, amit alig bírtunk megenni, és naponta sok-sok ajándék, turi, ahol jobbnál jobb ruhákat és cipőket kereshettek maguknak a gyerekek, felnőttek. A foglalkozásokon és a foglalkozások közben pedig minden gyerek gyűjtötte a tálentumokat, amiket utolsó este levásárolhattak. Kozmetikumok, ruhák, játékok, írószerek, füzetek, ékszerek, sportszerek találtak gazdára. Volt, aki egy plusz sporttáskányi holmit vitt haza.

Mivel ezen a fórumon már volt szó erről a táborról, sőt több családtól csodálatos ajándékokat is kaptunk, amit kiosztottunk, és felhasználtunk, néhány történetet is leírok a gyerekekről, név nélkül.

Jöttek családsegítők jóvoltából gyermekek. Sokan nagyon nehéz körülmények közül. Az egyik gyermek különösen sokszor jött hozzánk, segítőkhöz „ingyen ölelésre”. Eleinte azt gondoltuk, hogy hiányzik a mamija, és pótolná a szeretgetést velünk. Ám utolsó este megtudtuk az okát. Több mint egy éve elváltak a szülők, és a vagyonon éppúgy, mint a két gyereken megosztoztak a szülők. Azóta ez a gyermek se az édesanyját, se a testvérét nem látta.

Egy másik gyermekről mikor kiderült, hogy rákos beteg, anyukával bevonult a kórházba. A másik két testvér nagymama és édesapa felügyeletére lett hagyva. Alig kezdődött meg a kezelés, mikor az édesapa tragikus baleset áldozata lett.

Volt rákból gyógyuló család, ahol az apuka elhagyta a családot, mert képtelen volt a gondokkal szembenézni. Egyébként mindegyik család, ahol rákból gyógyuló gyereket nevelnek, egykeresős, mert az édesanyát a gyerek problémái miatt nem vették vissza, sőt sehova nem veszik föl dolgozni.

Volt egy tini szuperhősünk, aki az állami gondoskodásban növekszik már évek óta. Ezekre a gyerekekre jellemző a korai, akár 10 éves kor előtti dohányzás és kábítószerezés. Mivel kevés a zsebpénzük, maguknak sodorják a cigit. Első este a szobában történt a „gyártás”, aminek egyenes következménye volt a kérdőre vonás. (Az üdülő területén tilos a dohányzás) Ez a tini ezután az eset után többet rá se gyújtott. Azt mondta, még soha senki nem bánt vele ilyen határozott, ám segítő szándékkal. Úgy érezte, hogy a szeretet és a féltés vezérelte a segítőket ebben.

Egy értelmi fogyatékos kisgyermek reggeltől estig hol ezen, hol azon a segítőn, nevelőn lógott. Akkora hiánya van szeretgetésből, hogy ezen a héten is csak egy csepp töredékét tudtuk neki így megadni. A szülei sohasem látogatják, holott az otthon utcájában laknak.

Nagy- nagy köszönet és hála a Norvég fiataloknak, az ADRA Adventista szeretetszolgálat munkatársainak, a motoros barátainknak és a Bezzeganyáknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a tábor. A Forrás Média egy riportot készített vasárnap a táborban, amit a Pax tévé fog sugározni. Amint tudom, mikor kerül adásba, értesítelek benneteket.

nagycsaládos

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?