Bocs, mégsem jöhet bölcsibe a gyerekük augusztusban

Az értesítő kézhez vételekor azonnal felhívtam a bölcsit, egyfelől megerősíteni a szándékainkat, másfelől pedig megkérni őket: lehetőleg augusztus utolsó hetében kezdjük a beszoktatást. Azt mondták, semmi akadálya, van rá lehetőség, példának okáért a pedagógus anyukák gyerekeit is ekkor fogadják. Miután megegyeztünk, összeszerveztem a családot: augusztus első hetén anyunál, két hetet Apával és velem, a negyedik és egyben beszoktatós hetet apósommal együtt tölti a gyerek. Szeptember első hetétől pedig visszaáll a régi, megszokott napirend. A munkahelyemen kivettem a szabit (meg a többiek is), és megbeszéltem a kollégámmal, hogy a beszoktatós héten már jövök, csak nem reggel 8-ra. Ebbe belement, szóval minden rendben lett.

Júliusban ismét felhívtam a bölcsit, és ismét rákérdeztem a beszoktatás hetére, és ismét az augusztus 25-tel kezdődő hétben maradtunk.

Elmentünk nyaralni hármasban: Laura, Apa és én, és megbíztam édesanyámat, hogy menjen el a szülőire, ugyanis azt az információt kaptam, hogy ha valaki nem képviseli a gyereket személyesen az első szülőin, akkor törlik a nevét a felvettek listájáról.

Anyu ledöbbent, amikor megtudta, hogy szeptember 2-re osztották be Laura beszoktatását, és ennek hangot adva, illetve hivatkozva az előző két telefonos egyeztetésre kérte az augusztus 25-öt. Azt mondták rendben, a nevünket átették a kért időpontra, helyünkre pedig egy másik gyerek neve került.

Az is kiderült, hogy a 6 fős csoportban Laura a legidősebb (12-22 hónapos a csoport), egy nevelő van csak, de az nagyon ügyes nevelő, elbír ennyi pelenkással addig, amíg jön valaki.

Augusztus 21-én kellett felhívnom a bölcsődét az első nappal kapcsolatos tudnivalók miatt. Jeleztem, hogy 25-én megyünk. 15 perccel azután, hogy letettük a telefont, hívott a bölcsi vezetője, hogy hát, nem fog menni, mert nincs kiiratkozó gyerek. Kértem, oldják meg, mert nekem sem fán terem se a szabadnap, se a segítség (minden nagyszülő aktív korú, főállásban). Másnap visszahív.

A visszahívásban nem volt köszönetem, utána órákig csak hápogni tudtam. Elmondta nekem, hogy sajnálja, de nincs továbbra se kiiratkozó, a szeptember 2-i időpont már foglalt, így csak szeptember 8-án tudják fogadni a gyereket. Mivel csak egy nevelő van, így egy héten legfeljebb csak egy gyerek szokhat be, de tekintettel a kéthetes beszoktatási időre, a mi csoportunkban széthúzták a dátumokat az új nevelő érkezéséig, és nagy dolog, hogy 8-ra bevállalják Laurát. És ugyebár megoldható-e az rövidített beszoktatás. Az a rövidített beszoktatás, ami ellen eddig kézzel-lábbal tiltakoztak, felelőtlennek és érzéketlennek beállítva.

Úgy gondolom, hogy nagyon rosszul indult a kapcsolatunk a bölcsivel, nekem tele is lett a hócsukám velük. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy talán mégse kéne államiba adni, talán meg kéne próbálni anyu által a Montessori-oviba beadni protekciósan (= olcsóbban) 2 és fél évesen. Talán. Ez a talán sok mindennek a függvénye: fogadják-e a Montessoriben a gyereket (=van-e, lesz-e hely), illetve hogyan teremtjük addig is elő a havi 70 ezret.

Vagy nyeljek egy nagyot, és adjam be az államiba a fentiek ellenére is, azzal a nehézséggel, hogy fogalmam sincs, hogyan oldjam meg a beszoktatást. Szabadságot nem tudok kivenni, Apa sem (nekem nincs annyi, Apának meg olyan a munkája, hogy nem fogják elengedni, mert akkor nincs meg a normális munkamenethez szükséges minimum létszám mások szabadságolása miatt). Anyu pedagógus, ő aligha tud segíteni, anyós meg após pedig pont előtte vigyáz már Laurára, és nekik is itt korlátozódott be az eszköztáruk.

Tényleg nem tudom, mi legyen. A magánbölcsivel felmondtam a szerződést, de fizettem ún. „helyfenntartást”, azaz talán még visszamehet a gyerek.

Egy hetem van dönteni.

Lhunara

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?