Túlgondoskodás, fárasztó védelmezés, tolakodó segítségnyújtás? Ez a lúdmama-effektus!

Habár sztereotípiának tűnhet, a túlgondoskodás jelensége többnyire azért idősebb korban jelenik meg, mert ez az az életszakasz, amikor bizonyos szinten újra kell építeni az identitást. Amíg együtt élnek a szülők a gyerekekkel, addig az értékesség érzését részben azáltal élheti meg az anyuka, hogy megállás nélkül gondoskodik utódairól. Ám miután ők kirepülnek, és főleg, amikor beköszöntenek a nyugdíjas évek, a nő azt veheti észre, hogy egyre kevésbé van rá szükség.

Álarc mögé bújtatott érzések és a túlgondoskodás

Ennek az élethelyzetnek a nyomán válnak sokan újra, vagy éppen életükben először szélsőséges anyaszemélyiséggé, mindezzel általában azt ellensúlyozzák, hogy nem találják a helyüket a világban. 

– A pszichológiai jelenség megvizsgálásakor hamar kiderülhet, hogy a lúdmama személyiség valójában az istápolás köntösébe bújtatja a saját szorongásait és aggodalmát, továbbá az elutasítástól és magára hagyatottságtól való félelmét. A túlzott törődés így válik álarccá, a nehéz érzelmek pedig automatikusan felerősítik a kéretlen viselkedést, ami egyfajta kapcsolódási vágy a környezet felé – foglalja össze dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Ezek a személyek a mértéktelen szeretet és gondoskodás által próbálnak meg közel kerülni a gyermekükhöz, unokájukhoz, vejükhöz, menyükhöz, munkatársukhoz, méghozzá mindenáron, hiszen ez az attitűd segít nekik megélni a saját hasznosságukat, értékességüket. Nem árt tudni, hogy annak ellenére, hogy a lúdanyó alkatok jó szándékból cselekednek, károkat is okozhatnak, a túlzottságot például fojtogató érzésben érhetjük tetten.

Túlgondoskodás - Inkább öncélú lelki kárpótlás, mint egészséges reakció

Arra a kérdésre, hogy miért és hogyan válik valaki rendkívül óvó jellemmé, az említett életszakaszból logikusan következtethető állapoton kívül további belső feszültségek szolgálhatnak válaszul. 

– Mindig érdemes a dolgok mögé nézni, illetve látni, így kiderülhet, hogy a beállítottság hátterében valamilyen kompenzáció, leggyakrabban az illető saját bizonytalanságának ellensúlyozása áll – emeli ki a szakértő. – Azzal ugyanis, hogy valaki másokat „pátyolgat” és a környezetét kérés nélkül is segíti, megtapasztalhatja az elismertséget, a fontosságot, a szerethetőséget, és azt, hogy szükség van rá, ami valójában mindannyiunk legfőbb motivációja. A kompenzáló extra odafigyelés oldhatja a „kevés vagyok” és „nem vagyok szerethető” érzések bizonytalanságát, ezért önnyugtató viselkedésként is felfogható. A lúdmama hozzáállás tehát korántsem rólunk, sokkal inkább az anyáskodó jellemű emberről szól.

A pszichoterapeuta azt is hozzáteszi, a belső üresség érzése, vagy egy esetleges depresszió még inkább fokozhatja a túlgondoskodást, amit a magányosság félelme vezérelhet. Ez az, ami miatt sokan tudattalanul kezdik el mozgósítani magukat. Minél nagyobb a szorongás, annál intenzívebbé válik a törődő dinamika, és annál inkább egy valóságtól elrugaszkodott megélés alakulhat ki. Ilyen módon jön létre szépen lassan a rátelepedés, ami távolról sem a támogatás és segítségnyújtás kategóriájába tartozik.

A belső feszültség idővel utat törhet - A túlgondoskodás árnyoldala a kapcsolatokban

Nehéz lehet eldönteni, hogy a lúdmama habitus mennyire zavaró a környezet számára, éppen ezért tanácsos monitorozni magunkat a találkozások és a közös időtöltés során. Így könnyebben felismerhetjük a túlgondoskodás jeleit.

– Ha azt vesszük észre, hogy kényelmetlenség, harag, düh és feszültség keletkezik bennünk, vagy akár elutasítást, verbális agressziót alkalmazunk, akkor minden bizonnyal a határsértés következményei törtek a felszínre – hívja fel a figyelmet a szakpszichológus. – Ezek ugyanis mind hangsúlyos visszajelzések, főleg, hogy a tudattalan megnyilvánulások még nyilvánvalóbb jelei a belső feszültségnek. Ezeknek a reakcióknak a felismerése és tudatosítása, valamint a mérték nélküli gondoskodás tényének azonosítása lehet az első lépés a felsorolt emóciók enyhülésében. A következő, hogy az elfojtás helyett az őszinteséget és a nyílt kommunikációt választjuk. A megoldás nem az lesz a problémára, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a másikat, hanem az, hogy segítünk neki, mindenekelőtt belátással. 

Lényeges aspektus a téma kapcsán a bűntudat is, ami természetesen jelenik meg, ha elutasítunk valakit vagy nemet mondunk. Nem szabad hagyni viszont, hogy a lelkiismeret-furdalás elárasszon minket, helyette célszerű beszélni a bennünk keletkezett érzésekről, amivel megelőzhetjük, hogy hosszú távon megromoljon a kapcsolat. Ha a bűntudat miatt folyton csendben maradunk, idővel felgyülemlik bennünk a feszültség, ami előbb vagy utóbb kirobban valamilyen formában, ezért jobb kompromisszumot kötni.

Előfordul, hogy a szüleink irányítanak, ha kíváncsi vagy, miről ismerhető fel ez a jelenség, nézd meg az alábbi videót is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek a szakértőtől: