166. oldal - Bezzeganya

Nincs új a  nap alatt, nyugtáztam a híreket a legújabb iskolai menzareformról, ha jól emlékszem egy vagy két éve szedtük ízekre (na nem az ételek ízére kell gondolni) épp Farkasokkal Táncolóval a legutóbbi kísérletet.  Akkor is hadbavonultak mindenféle egészségtelennek kikiáltott dolog ellen, talán azóta ritkább  a grízes tészta vagy a tejbegríz. A lányom beszámolója alapján továbbra sem olyasmi a menü, amit szívesen ennék évekig, vagy amit megtapsolna egy hozzáértő dietetikus, viszont a színhús vagy a csirkecomb kikopni látszik a menüből, hja, az élelmiszerek árán mintha kevésbé látszana a befékezett infláció.

Elmesélem nektek annak a történetét, hogy hogyan is veszett el a harmadik szülésemnél a hálóing, amiben minden gyerekemet szültem.  Ne gondoljatok valami csodás göncre, egy rettentően bő, csúnya virágmintás darab, amit a nagymamámtól kértem kölcsön az első gyerek előtt, mert felül gombolós, könnyen lehetett benne szoptatni. Csak aztán eléggé a szívemhez nőtt, így nem akaródzott visszaadni...

A múltkor a szingli nőket pakoltam kategóriákba, most – az egyenjogúság nevében – jöjjenek a férfiak az agglegénytől a mama kedvencén át a Casanováig. Nem véletlen, hogy egyedül vannak...

A kék kolibri valamikor lány volt. Mesebeli királykisasszony. Aki egy csöppet sem szeretett mesebeli lenni. Mert milyen unalmas dolog minden reggel ugyanabban a mesében ébredni. Kibújni a csipkés ágyból. Rózsavízben megmosakodni. Aranycipellőt húzni. És várni a kérőket egész álló nap.

Amikor kisgyerekként a szüleim elküldtek egy nomád táborba, ahol rengeteget esett az eső és minden tiszta sár volt, még nem tudtam, hogy megváltozik az életem... azóta nem múlt el úgy nyár, hogy táborozóként, majd szervezőként, később táborvezetőként ne legyen része a Süni tábor. Hiába végeztem közben egyetemet és élek külföldön, ez nem maradhat el.

Megmondom őszintén, ez kicsit nehéz nekem, mert a családom nagy része nem leveses. Egyedül a lányom az, aki nagyon szívesen kanalazza a levest, ezért a kedvéért szoktam főzni, általában húslevest, sok zöldséggel. Ezt rendszerint tésztával, cérnametélttel vagy lúdgégével kéri, így nagy alkotásról nem beszélhetek a levesbetét tekintetében, de azért néha készítek daragaluskát, zöldségleveshez vajas galuskát, és persze csipetkét is. A krémleveseknél általában vagy pirított kenyérkocka a belevaló, vagy nem teszek bele semmit, viszont vajas-sajtos melegszendvicset, fokhagymás kenyeret eszünk melléjük. A gyümölcslevesekben a betét maga a gyümölcs, de a gyerekek kedvéért házilag felvert, cukrozatlan tejszínhabot is szoktam tenni a tetejére.

Bár az előrejelzések szerint nem kedvez az időjárás ezen a hétvégén a szabadtéri programoknak, azért összegyűjtöttünk néhány érdekesnek ígérkező programot:

A kisgyermekes szülők egyik legrettegettebb „betegsége” a hasmenés, (ami Murphy szerint általában a nyaralás kellős közepén kezdődik). Bármikor is jönnek elő a tünetek, egy biztos: az aggódó édesanyák gyomra összeugrik, és azonnal elkezdik a folyadékpótlást, hogy a kiszáradás miatti kórházi felvételt elkerüljék. Mindenféle praktikát bevetnek, hogy megállítsák a hasmenést, és sokszor egymásnak ellentmondó tanácsokat kapnak arra vonatkozóan, hogy milyen diétát alkalmazzanak. A dietetikust kérdeztük: mi a táplálási javaslat hasmenéses tünetek esetén.

Olyan jó lenne beszélni valakivel, valakikkel, aki/akik átesett/tek, hasonlón, mint én! Beszéltem pszichológussal, láttam, hogy van segélyvonal, de amit hívtam, nem működött, nehéz nekem bármi lépést tenni ez ügyben. Pár napja volt az abortuszom hároméves évfordulója. Nem kellett volna most, pont „aznap” megjönnie, a naptár szerint még lett volna négy napja, hogy elöntsön a véres folyam, mégis pont akkor, pont azon a napon, amikor a legkevésbé szeretnék emlékezni, eszembe juttatja a természet, vagy a Jóisten, vagy az Univerzum, vagy akárki, hogy ez a nap volt az, amikor dönthettem volna másképp is, és akkor minden egész máshogyan lenne. De nincs máshogy, így van, ahogy van, az idő kerekét nem lehet visszafordítani, ami aznap megtörtént, az visszavonhatatlan. Számomra akkor sem volt könnyű, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez évekkel később is ilyen... ilyen... nehéz lesz, és gondot okoz.

27. hét

Az iskolás gyereknek van üzenője, onnét értesülök általában, hogy jövő pénteken fényképezés ünneplővel, kedden fogászat, és technika órára kérünk fél pár zoknit ragasztóval. Az ovisnak viszont nincs üzenője, a csoportmailezést vagy FB-csoportba üzenést még nem tette a legtöbb óvó néni magáévá, de ismert körülmények miatt ugye nem osztogatnak kis gépelt lapocskákat sem (ismert körülmények=nincs papír és a nyomtatót fél éve nem javították meg, tonert venni bele meg külön műsor lenne, talán jövő húsvétra hozná a nyuszi). Mit csinálnak hát? Kiírják a falra, hátha beleütközik a szülő tekintete, még időben. Nálatok mit, hogyan kérnek?

A múlt héten taglalni kezdett felkerekedős lista 3. és 4. elemét − pelus, ruha − érdemes elválaszthatatlan egységként hurcibálni az ún. rohamcsomagban (© anyósom), hogy minden kéznél legyen azon tankönyvi esetek fennforgása esetén, amikor (1) a gyerek eleve átpisilte a ruháját, s azt a pelenkával együtt ki kell cserélni; (2) csak a pisis pelenkát akartuk kicserélni, ám a kicsomagolt apróság szobaszökőkút-üzemmódba kapcsolt, elárasztva a ruháját is; (3) csak a kakis pelenkát akartuk kicserélni, ám hanyatt fekvő sarjunk hirtelen ötlettől vezérelve belemarkolt az alatta elterülő használt pelusba, és a megragadott matériát legott el is dolgozta a bodyján. (Meg a haján. De azért kiskádat, sampont, hajszárítót és kézi aggregátort ne hordjunk magunknál – végtére a kalandoknak és önnön kreativitásunknak is elegendő teret kell hagynunk.)

A ház már szinte teljesen üres, még itt az ágy, néhány alapvető holmi, és az első ultrahang képe a falon. Azt hinné az ember, hogy a sokadik költözés már meg se kottyan. Végülis most csak tíz perccel odébb leszünk, nem egy másik kontinensen. De azt hiszem, a legtöbb ember így van ezzel. A változás, bármennyire pozitív, rendszerint kellemetlen. A megszokások rabjai vagyunk.

Vége az iskolai hulladékgyűjtésnek, de az alapítványok se tehetnek közzé felhívást, amiben papír- vagy esetleg kupakgyűjtésre hívják fel támogatóikat, így a nol.hu cikke, mert innentől ezt csak „közszolgáltató” végezheti, úgymond ingyen.

Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjéről szinte minden cikk úgy számol be, hogy a „szakállas nő” nyerte a versenyt. Bár szokatlan a látvány, mindazonáltal helyesnek tartom, hogy Európa a tolerancia mellett tette le a voksát.

Különleges nap ez a mai. OriasCJ, korábbi terhesnaplónk szerzője, akinek tragédiáját a Bezzeganyán olvashattátok, most megtörte a csendet, és újra írt. Ezúttal örömhírről számol be: elmeséli, mikor döntöttek úgy, hogy a múltat maguk mögött hagyva újra belekezdenek a gyerekvállalásba, hogyan érezte magát a várandóssága alatt, és hogyan hozta világra makkegészséges kislányát. A Bezzeganya szerkesztősége (akik szintén semmit nem tudtak az egészről) nagyon sok szeretettel gratulál és jó egészséget kíván.

A múltkori posztomban azt feszegettem, létezik-e az, hogy egy gyerek eleve gonosznak születik. Már a kérdésfelvetésben is benne volt, de a kommentekből is erősen lejött, hogy a kérdésnek van egy másik oldala is: mi van akkor, ha a gyerek azért lesz olyan, amilyen, mert a szülője alkalmatlan vagy egyenesen kártékony? A hajdani Pocsék Áruk Fóruma mintájára vajon megalkothatjuk-e a Pocsék Anyák Fórumát?

Zireg-zörög

Anyák, készítsétek a papírzsebkendőt, a videó megtekintése után szem nem marad szárazon! A felvételen egy nyolcéves kislány látható, akinek életében először vetítik le a saját születését.

Nehéz a feladat, amikor arról beszélünk, miért lehet „jobb” egy élelmiszeripari termék valamilyen természetes anyagnál. Még akkor is, ha azt a természetes anyagot a természet egész másra fejlesztette ki, mint amire mi használjuk, de ez az „unortodox” felhasználás évszázadok óta bevett és népszerű szokás.  Ne cicózzunk, a tehéntej-fogyasztásról van szó, amely laktózérzékeny embertársainkon és tejundoros kollégákon (incl. a cikk szerzőjét) kívül mindenkiben mindenféle pozitív gasztronómiai élményt hoz fel, osztrák natúrtejtől a kézműves sajtokig vagy a túrós rétesekig - utóbbi hármat én se vetem meg egyébként. Idősebbek emlékeznek a nyolcvanas évek víg reklámjaira is, ahol tejbajuszos kisdedekkel is népszerűsítették a mindennapi tejfogyasztást.

A fenti felirat a Facebookon jött szembe pár hete, eléggé ismerem a feladóját ahhoz,hogy tudjam, nem szokott rossz viccekkel tréfálkozni, ráadásul a mondat mellé fénykép és szabályos személyleírás társult, ennyi és ennyi éves, magas vérnyomás, középsúlyos Alzheimer,  némi cukorbajjal, miegymással társítva, soha nem volt távol otthonról éjszaka, órák óta keresik.

26. hét

Mesélj az együttműködésről! Kik vesznek benne részt és mi lesz a végeredmény? A Hét határon nemzetközi meseprojekt ötlete tavaly decemberben született meg bennem. Arra gondoltam, mi lenne, ha külföldi illusztrátorokat kérnék fel, hogy rajzoljanak számunkra, Író Cimborák (tagjai írók, költők, a kortárs magyar gyermekirodalom alkotói) számára, és mi majd ezekhez a rajzokhoz meséket írunk. Januárban megkérdeztem az Író Cimborákat, hogy lenne-e kedvük egy ilyesféle kezdeményezéshez. Lelkesedésükön felbuzdulva február elején listát írtam, kik azok a külföldi illusztrátorok, akiket szeretnék bevonni a projektbe, és el is kezdtem a megkeresésüket. Összesen 15 országból 37 művész mondott igent a felkérésemre. Mivel a 37 beérkező illusztrációhoz nem volt elegendő író cimbora, így az Író Cimborák csapatán kívül több, számomra nagyon kedves gyerekirodalmi alkotót is bevontam a kezdeményezésbe.

Átéljük, megéljük vagy túléljük a szülést? Elfeledett szülés címmel rendezett a Születésház Egyesület kerekasztal-beszélgetést kedden, melyen női jogvédő, dúla, bába és az MTA tudományos főmunkatársa beszélgettek a szülés és a feminizmus kapcsolatáról, a szülészeti erőszakról, az orvosok hozzáállásáról és a háborítatlan szülésről.

Jópár éve valami tehetség-csillagállás lehetett, kirajzottak nagyjából egyszerre, és azóta van Palya Beánk, Herczku Ágink, Bognár Szilvink és  Szalóki Ágink, ez utóbbi adott lemezbemutató koncertet a zsúfolt Trafóban, egy rakás ugrándozó kisgyerek és időnként egzotikusan öltözött szülő közt.  Ez a gyerekzene nem az a gyerekzene - ezt pofámleszakad érzés és kapcsoldmárki inger nélkül hallgathatja felnőtt is, rácsodálkozva pár ezeréves, amúgy agyonrágott vagy vadiúj versre, József Attilától Erdős Virágig. Ja, a nézőtéren ülnek részben a költők is, akinek módja volt eljönni.

Mint egy korábbi cikkben már utaltam rá, gyerekkel kiszabadulni a négy fal közül maga a megváltás. (Aki nem érti, honnan forrásozik e kijelentés mámora, próbáljon csak egy hétig szobafogságban élni egy, két stb. sétáltathatatlan gyerekkel. Legkésőbb a harmadik nap délutánján garantáltan úgy fogja érezni, hogy a déditől örökölt vekkeróra talán maga is egy másik időzónába igazolt át, mert az egész egyszerűen lehetetlen, hogy még mindig csak fél három, azaz öt kerek óra van hátra fektetésig.)

Majoros Nóra: Csodanagy tavasz

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom, de úgy érzem, angyalok igenis léteznek, akik figyelnek minket és vigyáznak ránk. Férjemmel négy éve házasodtunk össze, soha nem volt kérdés, hogy ha elérkezik az idő, gyermeket is szeretnénk. Frissen kikerülve a főiskoláról, elkezdett mesterképzéssel azonban inkább az álláskeresés volt a fontosabb, hiszen gyereket a nagyvilágba egy fizetéssel elég merész dolog vállalni. Az esküvő után abbahagytam a fogamzásgátlót nőgyógyászom javaslatára, hiszen meg nem határozható pecsételő vérzésem volt egész hónapban és nagyon fájdalmas menstruációm a gyógyszer mellett is. Többször kértem, hogy teszteljen le endometriózisra, mivel a nővéremet is azzal műtötte, de véleménye az enyémtől különbözött. Két éve kezelt mindenféle hormonokkal, mire a hasam már nem csak menstruációkor fájt. Szerencsére egy időpontkérésemre azt válaszolta – a legnagyobb fájdalmaim közepette –, hogy csak három hét múlva van időpontja. Gyors körtelefon és orvost váltottam. Városunkban elég neves orvos, de nem ez volt a döntő, rokonságban van egészségügyi dolgozó, aki őt ajánlotta, főleg úgy, hogy akkor már elhatároztuk, hogy eljött az idő, jöhet a baba.

Anyák napja.