96. oldal - Bezzeganya

Régóta böngészem a kismamáknak, anyukáknak szóló oldalakat, blogokat, hátha találok egy írást, ami hasonló témát boncolgat, mint ami az én problémám. Nos, idáig nem találtam. Ezek szerint más nem érzett még így? Velem van a baj? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést. Nem szeretem ezt az érzést, szeretnék ugyanúgy érezni, mint a legtöbb nő, mikor a gyermekvállalás kerül szóba. Nemrég múltam harminc, így aktuális lenne a dolog, legalábbis a környezetemből mindenki ezt gondolja. Férjem sosem sürgetett, de látom rajta, hogy már nagyon szeretne apuka lenni, mert gyakran szóba hozza az utóbbi hónapokban, hogy micsoda öröm és boldogság egy gyerek, anélkül nincs is igazán értelme az életnek. Értem persze a célzásokat, csak közben csendben rettegek... És hogy mitől félek? A csecsemőktől, de úgy rendesen. A legtöbb barátnőm már szült, így adódik a kérdés, hogy miért nem fordulok hozzájuk segítségért. Egyrészt szeretném, ha továbbra is a barátaim maradnának, márpedig az anyukák köztudottan rosszul viselik, ha a csemetéikre vagy általánosságban a bébikre rosszat mondanak. Másrészt nem sűrűn kerül szóba a lelkivilágom, ha találkozok is velük, hiszen Kati épp Pistikén tartja a szemét árgus szemekkel, Anna az álmatlan éjszakákat panaszolja, Juli pedig a férjét szidja, aki teljesen magára hagyja a tennivalókkal. Így az én problémám ilyenkor kicsinyesnek, említésre sem méltónak érződik annak ellenére, hogy sokszor tépelődök rajta. Szóval sosem voltam oda a csecsemőkért, inkább csak feszengtem a társaságukban, ha pedig az egyik barátnőm véletlenül a kezembe nyomta az övét pár percre, alig vártam, hogy visszavegye. Nem találom őket cukinak vagy aranyosnak, inkább miniatűr rabszolgatartóknak. Nem úgy a nagyobbak. Vannak ovis, kisiskolás gyerkőcök a környezetemben, akikkel viszont nagyon jól kijövök, sőt kijelenthetem, rajongok értük és ők is értem. Hű, de fura, nem? Nem tudom megmagyarázni, miért érzek így a picikkel kapcsolatban, de ez az, ami miatt félek belevágni a babaprojektbe. Tudom, tudom, saját gyerek az teljesen más, nem lehet nem szeretni és vannak egyéb közhelyek... De mi van, ha életet adok egy csöppségnek, aki abszolút semmiről sem tehet és képtelen leszek úgy bánni vele, ahogy megérdemelné – emiatt a furcsa fóbiám miatt?

illusztráció

Az első lányom szüléséről itt olvashatsz >>>

A farsangi fánkok után Cili most linzer recepteket hozott nektek.

Ősz elején eldöntöttük, jöhet a baba. Aztán eltelt két sikertelen ciklus, de a decembert valamiért a mi időnknek éreztem. Ezért is csalódtam, amikor a hónap végén megjött. Bár nem úgy, ahogy szokott, gyengébben és rövidebben, de mégiscsak véreztem. Eltelt két hét, amikor az egyik délután barnázás jelentkezett. A férjem első reakciója az volt, hogy biztos a sok idegeskedés nem tett jót, de nekem csak ott motoszkált a gondolat az agyamban, hogy először is így kezdődött. Gyorsan lőttem egy tesztet, aztán néztem sírva-nevetve, hogy ez bizony pozitív.

A Bezzeganya klub következő témája a mese lesz. Hányszor? Mikor? És a legfontosabbnak tartott kérdés: mit? Mikortól érdekli a gyereket a mese? Élő szóban, Mp3-ról, vagy tévén? Olvassunk-e lebutított mesét, vagy csak Benedek Eleket? Kép is legyen, vagy csak a szó? Hány éves korig kell mesélni?

27. hét

A gyermekvállalás napjainkra a harmincas évekre, vagy annál is későbbre tolódott, ám a nők biológiai órája ekkor már igencsak ketyeg. Meddig várhatunk a teherbe eséssel? Van még időnk a családalapításra? Ez ma már termékenységi vizsgálattal meghatározható. A témában dr. Szakács Zoltán szülész-nőgyógyász főorvos, meddőségi specialistával beszélgettünk.

34. hét

Ha 2017-ben vagy 2018-ban hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

"Senki nem kényszerített anno, hogy gyereket vállalj. Egy nagy egoista anya vagy! Az én nagymamám bezzeg szülés után 1 órával a földeken dolgozott! Én is vittem le éjszaka 2 óránként a kiskutyámat pisilni, mégsem rinyálok! SZÁNALMAS! Ha ennyire hiányzik az alvás, miért Facebookozol, ahelyett, hogy aludnál?"

Három gyönyörű leányzó anyukája vagyok. A legnagyobb mindjárt 13, a középső 11 éves, a legkisebb pedig 20 hónapos. Nem egy apától. Az első kettő van egytől a harmadik életem ráadása. Kezdjük a legelsővel. Akkor 29 évesen. Tele rettegéssel a fájdalomtól, ezáltal a szüléstől is.

Előzmények>>>

Minden érdeklődő anyát, apát, nagyit várok a Práter12 közösségi térben március 5-én, 17-19 óra között. Cím: Budapest VIII. kerület Práter utca 12. Jöhetnek a gyerekek is.

26.hét

Amikor gyerek voltam, gyakran fenyegettek azzal, hogy fújjam rendesen az orromat, mert különben arcüreggyulladásom lesz, és fel fogják szúrni. Mostanára ezt már a nagylányommal játsszuk el rendszeresen: neki tavaly arcüreggyulladása is lett. Viszont nem kellett felszúrni, jóval kíméletesebb módon távolítottuk el az üregekben pangó váladékot: az elsőre ijesztően hangzó orrmosó készülékkel. Az arcüregátmosásról Dr. Karabouta Irene fül-orr gégésszel beszélgettünk.

33. hét

Karibi zen táj

Ahogy már jeleztem, március első hetétől ismét várja a látogatókat a Bezzeganya klub. Az elmúlt héten Pécs és Zalaegerszeg-Keszthely 2-2 szavazatot kapott a kivételes vidéki alkalom helyszínére kitűzött szavazáson. Még nem dőlt el semmi. A kérdés nyitott. Továbbra is lehet szavazni, hogy hol tartsunk vidéki klub alkalmat. (Debrecen és Szeged is kapott 1-1 szavazatot.)

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

Hajnal 2:30. Felébredek, pisilnem kell. Kimászok az ágyból, és hirtelen elönt a víz, a pizsamanadrágom teljesen elázik. Összezárt combokkal kitotyogok a mosdóba, és elkezdem vizsgálni a felálláskor távozott vizet. A kiírás napja van, tehát még akár az is lehet. Szagolgatom, édeskés illatú inkább, de semmi esetre sem pisiszagú. És a mennyisége is hatalmasnak tűnik első ránézésre. Bepisiltem volna? Kizárt. Ennyit biztosan nem. Ha pár csepp lenne, ráfoghatnám, de ennyinél már nem. A pizsamanadrágot leteszem a szennyestartó tetejére, még egyszer megvizsgálom, közben pisilek. Véres, nyálkás váladék is távozik. Ez már biztos, elindult! Megszületik a kislányunk!

Fogadjátok szeretettel Cilit, aki házi készítésű süteményeket alkot, és mindig van egy-két története is a témában. Első posztja farsangi süteményekről szól, fánk recepteket hozott nektek.

Aki a kezdetektől olvas minket, az tudni fogja, hogy ki az alábbi levél küldője. Akinek nem ismerős a neve, annak elmondjuk, hogy ő az egyike azoknak, akik a legtöbbet segítették a Bezzeganya indulásakor. Most neki van szüksége segítségre. Mi támogatjuk. Ti is segítetek?

25. hét

Aludt a fotelban, mint oly sokszor, a tévé előtt. Édesded alvás, de ez teljesen más. Így sosem aludt még. Ebből az alvásból nem ébred már fel. Az első gondolatom nem is az volt, amit korábban képzeltem, hogy mi lesz, ha ez bekövetkezik. Mert tudtuk, bekövetkezik, hamarosan. Csak néztem, és arra gondoltam most látom utoljára. És belém hasított, hogy oké, most sokan megsiratják, meg sokan beszélnek majd róla egy darabig, de aztán egyre ritkábban, míg már senki se fog emlékezni rá. Egy darabig még a fiai mozdulataiban, az unokák mosolyában ott lesz, de meddig? Ki emlékszik már egy hónappal, egy évvel, öt évvel, tíz évvel korábbi dolgokra?

32. hét

Ízületi gyulladás, műtétek, asztma, emberek elvesztése, szégyenérzet, szívprobléma, csalódás, fájdalmak és még több nyavalyák felfedezése. Szóval sok minden történt velem, amit sajnos nem tudok befolyásolni, hogy bár ne lett volna. De akkor nem itt lennék, nem az lennék, aki vagyok, és nem lennék annak a csodálatosan jószívű ember felesége, akinek most vagyok.

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

Az első szülésem történetét megosztottam a Bezzeganyán, és most, másfél évvel később, ismét jelentkezem eggyel. Hét hónapos volt a lányunk, amikor is úgy éreztük – és átgondolva aztán el is határoztuk –, hogy testvért szeretnénk. Ekkorra lett rendszeres a menzeszem, bár a szopizás még ment a hozzátáplálás mellett. Annyira szerettem volna már a tesót, hogy amikor következőleg megjött, teljesen lelombozódtam, és ez így volt a következő két hónapban is. De aztán ismerős terhességi tünetek jelentkeztek (pecsételő vérzés, fáradtság) és jó pár halvány teszt után megerősödtek a csíkjaim.