95. oldal - Bezzeganya

30. hét

A kórház neve: Dr. Bugyi István kórház (Szentes)

Szolgálati közlemény: az alábbi írás a Guns n’ Rosesról és rólunk szól. Rajongók talán jobban értik majd. Köszönöm a figyelmet.

Ikreink világrajötte nem volt épp zökkenőmentes… Apa külföldön, csak hétvégén jött volna, de rohanás volt haza. A szülinapján is csak Skype, beszéltük, milyen jó is lenne, ha ezen a napon megérkeztek volna a törpök… Este 11 körül elköszöntünk. Fél egykor hívom:

Van-e testvére? Engem eddig csak ez a kérdés talált még meg. A klasszikus mikorra szeretnéteket még nem kérdezte meg senki, de elég az első is… Lerágott csont már, mégis hadd írjam meg a saját magam véleményét is.

Mana-napló, 2. hónap

Történt veled a várandósság vagy a gyermeknevelés során izgalmas, érdekes, vagy esetleg fájó dolog, amit elmesélnél? Tanácsot szeretnél kérni az olvasóktól? Van olyan téma, ami nagyon érdekel? Megosztanád szülésed történetét, vagy értékelnéd a kórházat, ahol szültél?Írd meg nekünk!

Szülésznőként szeretném veletek megosztani azt a rengeteg tapasztalatot, amit a hosszú évek alatt összegyűjtöttem. Mivel az írásban nincs akkora rutinom, mint a szüléskísérésben, kérlek legyetek elnézőek. Minden kezdet nehéz… Elsőként a kórházi csomag tartalmáról fogok írni, azaz hogy mit vigyünk a szülőszobára.

29. hét

(Kívánom, hogy sose legyen ilyennel dolgotok, de ha mégis, akkor viszont jobb hamar rájönni...)

Nemrég allergiavizsgálaton voltunk Petyával. Mit mondjak, rá kellett készülnünk.

2017. novemberében szültem a Szent Imre Kórházban.

Előre szólok, ez most egy hisztiposzt lesz, tanulságok nélkül, mindössze a mérgemet akarom világgá kiabálni a saját jobb közérzetem reményében.

Ahogy többször írtam már, legnagyobb lányom évek óta kontaktlencsét hord, mivel úgy ítéltük meg, hogy tud rá vigyázni és a higiéniára is oda tud figyelni. Eddig nem is volt ezzel semmi gond. Rendszeresen jártunk szűrésre, nem hordta túl a lencséket, és tényleg betartotta a kontaktlencse-viselés szabályait. Nemrég viszont három nap távollét (apánál + barátnőnél alvás) után úgy jött haza, mint akit megvertek. Jobb szemét alig tudta kinyitni, könnyezett és borzasztó fájdalmakról számolt be. Kiderült, hogy három napja nem vette ki a lencsét. Nem írom le inkább, hogy mi volt az első reakcióm.

28. hét

Májusban Lukács felvette a kapcsolatot a korábbi herebiopsziát végző orvossal, alaposan átrágták a témát. Ennek eredményeként arra jutottunk, hogy nem vágunk bele még egyszer a sebészkedésbe. A legnyomósabb érv volt, hogy az orvos szerint ezzel az eljárással 20 százalékkal növelhető a sejtek kinyerésének esélye. Gondolatban beszoroztuk az eredeti nulla esélyt 20 százalékkal, és még mindig nullán voltunk, így nem vállaltuk. Túl nagynak éreztük a befektetést a nyereség alacsony valószínűségéhez képest. Ezen a ponton kezdett minket foglalkoztatni a spermadonor kérdése.  Persze utánaolvastunk a neten, olvastuk a dán spermákkal kapcsolatos szomorú híreket, a hazai spermák elégtelen mennyiségét és az ombudsman második ajánlását is (elszomorodtuk).

Orsi vagyok és középiskolai tanár. 15 éve tanítok, hol kamaszokat, hol felnőtteket, hol szakmunkásban, hol gimiben. Sok szülőt, sok gyereket és épp elég iskolát láttam már, és fáj a szívem, amiért elfogyott a bizalom a szereplők között, pedig egy oldalon állunk. Egyik szakmai célom ennek a bizalomnak a helyreállítása, egymás megértésének elősegítése. Jobb zsebemben a bölcsek köve, balban a spanyolviasz, és nem félek használni őket.

Két kisgyerek anyukájaként szülések előtt mindig nagyon szívesen olvastam az anyukák szülésélményeit, sok erőt merítettem belőle. Sokat gondolkodtam, hogy én megírjam-e a történetem. Nem akarok senkit sem megrémíteni, de úgy gondolom, én talán extrémebb eset vagyok, így kevesebb emberrel  fordul elő az, ami velem.

Nem tartozom az egyedülálló anyák közé, mégis egy hétre az lettem. És a hét során sokszor eszembe jutott, mennyire nehéz is lehet ezt a gyerekesdit egyedül csinálni. Nekem volt segítségem, de hogy mi lett volna, ha nincs, hát... Nem is tudom.

Előzmények>>>

A várandósság során legalább négyszer - kötelezően háromszor - vesz részt terhességi ultrahangvizsgálaton a kismama. A terhességi ultrahang időpontjairól, fontosságáról és hatásairól Dr. Molnár László ultrahang-specialistával beszélgettünk.

A 27. hét úgy indult, hogy be kellett pakolni a mindössze ötnapos nyaralásra. Már előre szívtam a fogamat, mert egyébként imádok utazni, és ez általában nem jelent gondot, de annyi minden kihívás most, ami máskor meg se kottyant, hogy nehezen szántam rá magam. Szerencsére a férjem önjáró, minden betesz a közös bőröndbe, az ő dolgaival nem kell foglalkoznom, de így is egy napig tartott, amíg komótosan, szüneteket tartva előszedtem, esetleg ki- és átvasaltam, betettem. Sajnos mindig több ruhát teszek el, mint amennyi valójában szükséges, ez most is így volt…

Minap az udvaron odakopogott botjával hozzám a 90 éves nagymamám, megfogta az alkarom, és odasúgta, hogy vigyem le piacra. Kérdeztem tőle, mit szeretne venni, miközben visszagurítottam a labdát a dédunokának. Körbenézett, mint aki nem akarja, hogy mások is hallják és azt mondta:

Az előzmények röviden: Én, Rozália 39 éves vagyok, férjem, Lukács 41 éves. Az igazi nevünk nem ez, de ezen nevek egyikét szánjuk a leendő gyerekünknek. Tavaly év elején hagytuk abba a védekezést. Kb. 2 hónap után Lukács elhatározta, hogy jobb lenne megnézetnie magát, hogy ne lövöldözzünk vaktában. Ezen nem kell csodálkozni, ő a megelőzés és a szűrővizsgálatok feltétlen híve, tehát ez a döntés összhangban áll az ő gondolkodásmódjával. Rendeltünk a netről egy spermavizsgáló teszt-szettet. A teszt nem mutatott semmit (elszomorodtunk), de azzal nyugtattuk magunkat, hogy biztosan a szállításkor nem jól kezelték, a kontrasztanyag nem tökéletes, stb.

A (hírhedt) tatabányai Szent Borbála Kórházban szültem 2017 áprilisában, pont nagypénteken. Ez a kórház néhány éve lett felújítva, sőt, új épületeket is felhúztak. Tehát az állapota számomra megfelelő volt.

Úgy voltam vele, hogy leírom, hátha segít rajtam… Most már tizenhat éve vagyunk egymás mellett a párommal, akivel tíz év együtt járás után költöztünk össze, viszonylag fiatalon tizenhét évesen kerültünk össze. Aztán egy év együttélés után lánykérés, majd házvásárlás, házfelújítás, esküvő, mindez két éven belül, húzós időszak volt. Immár negyedik éve lakunk a közös házunkban.

Szülés után, ha eszik-alszik babánk született is, fáradékony, több pihenést igénylő a női szervezet. Akik aktív életet éltek korábban, azok is visszavesznek a tempóból. Aztán valamikor a gyermekágy végére eljön az idő, hogy hetente többször is jól megdolgoztassuk az izmainkat. Igen ám, de mikor? Mennyire? Milyen mozgással? Ha a gyerek előtt nem volt rendszeres sport valaki életében, most sem fogja érezni ennek hiányát, majd csak sokkal később, évekkel később, mikor a mozgásszegény életmód ártalmai megjelennek. De mit mozogjunk babával? És ha megnőtt?

Sok-sok éve annak, hogy a legnagyobb lányom kórházi kezelésre szorult. Szerencsére csak egyetlen éjszakát kellett bent töltenünk (én a földön aludtam a kabátomon – ez a kórházi helyzet mára sem sokat változott), és azóta sem történt olyan esemény, ami miatt be kellett volna mennünk. Sok gyermek kerül kórházba rövidebb-hosszabb időre műtét vagy betegség miatt. Összeszedtük, mit érdemes a kórházba vinni és mire érdemes felkészülni.

És eljött az ötödik év, amikor is az én drága (a jelzőt értsd a legpozitívabb értelemben) JÓ doktorom elküldött egy specialistához, aki sorozatos vetélésekkel foglalkozik. Mert, mint megtudtuk, mi már habituális (sorozatos) vetélőknek számítunk, illetve én.