2018. 06. 02.
Kaka volt ma, anyuka?
Ezt az élménybeszámolót harmadik gyermekem születése után írtam. Szóval kibújt a kis drágám, s meg kell cáfolnom a sok közhelyt, hogy a járt úton érkező harmadik gyermek, majdhogy’ kicsusszan. Anyukámnak volt igaza, a harmadik korántsem a legkönnyebb, jelen esetben a legnehezebb szülésem volt, s még is milyen cseles a természet, hogy kitalálta! Csak rébuszokban tudok róla mesélni.
Annyi mindent szeretnék elrakni emlékbe. Olyan csoda! Mivel nem tervezünk több lurkót, minden szagot, hangot, érzést, képsort szeretnék eltenni egy nagy emlékdobozba. Amit sajnos nem lehet… Kezdve attól az érzéstől, ahogy feszülés után a sok vízzel kicsusszan, mint a halacska, s a kis csúszós magzatmázas bőrét érzem a mellkasomon, s szagolom a haját egészen az első magzatszurkos pelusig, mindent szeretnék elrakni. Jól, hogy ha már akkora lesz, mint most a bátyja, elővehessem, mert nem fogom tudni elhinni. Annyit elfelejt az ember lánya ezekből (lehet, a hormondömpingnek is köszönhető, de még a köldökcsonk leesésén is meghatódtam)!
