Bezzeganya

Óriási veszély leselkedik a gyermekeinkre.

Érdekes kutatás világít rá a problémára.

Ez az egyszerű tevékenység újra köteléket teremthet.

Amikor a nővér a lépcsőn cipeli fel a cuccaidat, és tolószékben gurít át több osztályon, hogy mégis együtt lehess a babáddal az első éjszakán – akkor tudod, hogy jó helyen szültél. A zalaegerszegi Szent Rafael Kórház megmutatta, hogy mit jelent az igazi gondoskodás. Kórházteszt.

A dúlás szülés nekem nem arról szólt, hogy valaki fogja a kezem – hanem arról, hogy végre értették, mit szeretnék.

Egy traktoros póló, egy mosógépbe rejtett távirányító, és egy vécében landolt fogkefe – nálunk ez csak a hétfő reggel. Anyaként néha azt érzem, mintha egy túlélőshow-ban lennék, ahol a kihívásokat egy hatéves kreatív zseni írja.

Tabletta, spirál, óvszer, hüvelygyűrű – a fogamzásgátlók világában könnyű elveszni.

Ha jól számolom, ez már a negyedik hete annak, hogy nincs óvoda. Nincs iskola. Nincs béke.

Amikor a nagyobbik fiam, Máté először mesélt otthon Daniról, akivel „legjobb barátok” voltak, őszintén szólva mosolyognom kellett. Hároméves volt, és olyan lelkesedéssel mesélt erről a barátságról, mintha évtizedek óta ismernék egymást. Azután egy hét múlva már Zoliról beszélt ugyanilyen lelkesedéssel, Dani pedig mintha el sem létezett volna.

Amikor huszonéves voltam, úgy képzeltem el a gyerekvállalás folyamatát, mint egy egyenes vonalat: találsz egy partnert, összeköltöztök, összeházasodtok, és jön a baba. Három gyerek és sok-sok élethelyzet után már tudom, hogy a valóság sokkal színesebb, összetettebb és gyakran váratlan fordulatokkal teli.

Havonta egyszer eljön az a nap, amikor a női test felkészül a fogamzás lehetőségére. Ez az ovuláció, más néven a peteérés időszaka, amely kulcsfontosságú mind a gyermekre vágyók, mind a nem kívánt terhességet elkerülni kívánók számára. De pontosan mi is történik ilyenkor a testben? Hogyan lehet felismerni az ovuláció jeleit? Mennyire pontosak az előrejelzési módszerek, és milyen eszközök segíthetnek a nyomon követésben?

Részletes útmutatónk bemutatja a babaváró hitel folyamatát, ismerteti az igénylés feltételeit, a lehetséges buktatókat, valamint gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan zajlik a banki ügyintézés, és mire használható fel a kapott összeg.

„Ti mióta próbálkoztok?” – ez volt az a kérdés, amit a legjobb barátnőm tett fel nekem egy ebédszünet során, két korty szuper immunerősítő koktél között. A kérdés ártatlannak tűnt, mégis úgy éreztem, mintha valaki a mellkasomra ült volna. „Épp ma 11 hónapja” – válaszoltam halkan, próbáltam lazának látszani, miközben visszatartottam a könnyeimet.

A várandósságom alatt, mint sok kismama, én is a természetes szülésre készültem: légzéstechnikákat gyakoroltam, szülésfelkészítőre jártam, és oda-vissza elolvastam minden létező könyvet a témában. Aztán az élet mást hozott: a 39. héten kiderült, hogy a kisfiam gyakorlatilag keresztben helyezkedik el, és nem is igazán volt rávehető arra, hogy ezen változtasson, szóval a császármetszés mellett döntöttünk. Illetve igazából a császármetszés döntött mellettünk.

Tizennégy és fél éve indult a Bezzeganya. Azóta sok minden változott – a babákból iskolások lettek, ovisokból kamaszok, a házasságokból pedig néha külön hétvégék. Mi is váltottunk: ezentúl itt, a Borsonline Bezzeganya rovatában leszünk olvashatók, de minden más marad a régiben. A régi cikkeket hoztuk magunkkal, és ugyanúgy jönnek majd az újak is. Nem lesz új irány, új stílus vagy új hozzáállás – ugyanazt folytatjuk, amit eddig: őszintén, szókimondóan, hitelesen.

Olvastam egy történetet nemrég, egy anyáról szólt, aki kilencéves koráig szoptatta a lányát. Igen, jól olvastad. Nem kilenc hónapig. Kilenc évig! Ő így érezte jónak, a gyereke is „igényelte” – mondta. Biztos, hogy ez így jó?

Folytatjuk a búcsúzkodást. Legalábbis ettől az otthontól. Innen indulunk tovább, de előtte még egyszer, visszanézünk arra, amit együtt építettünk. Oldalakat, posztokat, történeteket, életeket. Mert a Bezzeganya mindig több volt blognál. Egy közösség. Egy tér, ahol lehetett félni, nevetni, bőgni, anyázni, létezni. És ez ti voltatok. A kommentek, a levelek, a néma olvasók. Összegyűjtöttük azt a tíz posztot, amiket az elmúlt közel 14 évben a legtöbben olvastatok el.

A moziterem nem volt teljesen tele, pedig akkor már tudott volt, a filmecskét nevezték az ezévi Oscarra. Az persze még sehol se volt, hogy meg is nyeri a szobrocskát.

A családi élet egyik legnagyobb tragédiája, amikor az egyik hozzátartozó szenvedélybetegséggel küzd, hiszen ilyenkor nem csupán a függőség által rombolt mindennapokkal, az ilyenkor szükségszerű veszteségekkel kell megküzdeni, hanem azokkal a bonyolult érzelmi terhekkel is, amelyet ez a helyzet generál. A családtagok – legyenek szülők, testvérek, gyerekek vagy partnerek – saját bőrükön tapasztalják meg, milyen hatással van a függőség az életminőségre, és mennyi mindent elveszítenek általa. A helyzet a függőnek is borzasztó állapot, de nem kíméli a vele együtt élő családtagokat sem. Sőt.

Továbbra is nagyon magas a magyarországi császármetszéses szülések aránya. Hogyan értelmezzük az adatokat, miért tekinthető nagyon magasnak, miért gond ez, és milyen megoldási lehetőségek vannak? Friss hazai adatok, pozitív példák és egy friss klinikai kutatás eredményei.

A „The man who has it all” oldalt ajánlgatja nekem a közösségi oldal algoritmusa. Szerzője könyvet írt, Flipping patriarchy, azaz A patriarchátus megfordítása (átvitt jelentéssel kiborítása) címmel, és erre a témára van felfűzve maga az oldal témája is. Nagyon meghökkentően és viccesen fordítja ki a megszokott, férfiközpontú sztereotípiákat és a kommentelők ezt remekül tudják fokozni.

Mielőtt jön a grundra a csősz meg az építkezés, még pár homokbombacsatát lejátszhatunk. Mit szólnátok egy szubjektív Best of…válogatáshoz? (Avagy a taps és a meghajlások után természetes, hogy dupla basszussal eljátsszuk, hogy „..hányszor elmúlt már, de újra vár …)

Ha egy babának a sírására következetesen nem adunk választ, az az alapvető ősbizalmát súlyosan csorbítja. A csecsemők elsődleges kommunikációs eszköze a sírás, tehát nem egy manipulatív tevékenység, és ha ebből indulunk ki, a sírással jelzett szükséglet mindig meg kell, hogy kapja a szükséges figyelmet és gondoskodást az anya részéről.

Meddig ragaszkodunk a dolgainkhoz? Meddig ragaszkodunk egy nem működő házassághoz? Egy réges-rég elhalványodott barátsághoz? A horvát tengerpartról hozott, kagylóval díszített sirályhoz? Meddig nem akarjuk elengedni régóta dédelgetett sérelmeinket? Mikor békélünk meg azzal, hogy az életben minden változik? Mikor ülünk le és gondoljuk végig, hogy ebben a változásban mi mennyire vagyunk benne? Amíg együtt áramlunk, addig minden rendben van, de sokszor visz másfelé az utunk. Ilyenkor érdemes megnézni, hogy megéri-e ragaszkodnunk elmúlt dolgokhoz... Mert egyszer talán eljön az a pont, amikor megbékélve, szeretettel a szívünkben tudjuk azt mondani, hogy köszönöm, elég volt, tovább kell lépni... És ezt fel kell ismerni.

„All things must pass” – avagy minden végetér egyszer, idéztem George Harrison ex-Beatle szólólemezének címét pár éve egy barátomnak, amikor kiderült, hogy egymástól teljesen függetlenül, de egyazon napon ért véget mindkettőnk részére egy hosszú évekig tartó, fontos szakmai együttműködés. Ami, valljuk be, döglött volt már egy jó ideje, csak olyan nehéz volt kimondani, hiszen olyan jól ment sokáig, és úgy belenőtt az életünkbe.

Zizi vagyok, korábban már írtam többször is ide. Negyvenhét múltam és belevágtam a babaprojektbe. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy írjak-e még egyáltalán. Aztán arra jutottam, az örömöm sokkal nagyobb, mint a cikizés-elviselő fülem, úgyhogy győzött az öröm, tiszta pozitívum, a nagy bejelentés, bele, az ismeretlenbe, nektek.  Terhes vagyooook! És tudom, tök idős, meg össze-vissza író, nem tudom soha a lényeget megragadni. Idős terhes vagyok. Néni terhes. Meglett asszony, mit tudom én, egy későn sikerült, de nagyon akart kisbaba leendő nyanyukája.

Az 1953-ban, Zürichben megalakult Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa, az IBBY (International Board on Books for Young People) a világ legnagyobb, gyerekkönyvekre szakosodott szervezete, amelynek a Magyar Gyerekkönyv Fórum, azaz a HUBBY (Hungarian Board on Books for Young People) a magyarországi ágát képviseli.

A magzati keringés kialakulása az anyai testben zajló izgalmas és összetett folyamat egyik legfinomabb jele, amely még számos szempontból eltér az újszülöttkori keringéstől. A modern orvostudományban a magzati keringés vizsgálata alapvető diagnosztikai eszközzé vált, melynek segítségével részletes képet kaphatunk a magzat egészségi állapotáról és a szív fejlődésének finom részleteiről.

Vagy hogyan utáltassuk meg velük végképp a színházat?