A teherbe esés nem mindig olyan egyszerű

Zsófi vagyok, 33 éves, és a teherbe esés esélyével való szembesülésről, a várakozásról, a tudatos felkészülésről, és végül – spoiler alert!  – egy egészséges kislány érkezéséről hoztam egy történetet nektek. 

A teherbe esés esélye – az első naiv szembesülés

Mint oly sok nő, én is azt hittem, hogy a teherbe esés egyszerű lesz. Végül is az egész életünket azzal töltjük, hogy védekezünk a nem kívánt terhesség ellen. Így aztán, amikor a férjemmel úgy döntöttünk, hogy készen állunk a családalapításra, azt hittem, hogy néhány hónapon belül babát várunk, hiszen csak abba kell hagyni a védekezést és zsuppsz, már jön is a baba. 

Az első hónapok izgalma hamar átalakult a „minden rendben lesz” bizakodásává, majd lassan beszivárgott az aggodalom. A harmadik hónap után elkezdtem számolgatni és olvasgatni. Megtudtam, hogy egy egészséges, termékeny pár esetében a teherbe esés esélye havonta körülbelül 20-25%. Ez azt jelenti, hogy még tökéletes körülmények között is négy-öt hónapba telhet, mire sikerül. Ez megnyugtatott, hiszen még mindig az „átlagos” kategóriában voltunk.

A hatodik hónap – amikor már belül szétaggódtam magam, de kívül még mosolyogtam

A hatodik sikertelen hónap után kezdtem módszeresebben utánajárni a teherbe esés esélyét befolyásoló tényezőknek. Hőmérőzni kezdtem, hogy pontosan meghatározzam az ovulációm időpontját. Naptárban vezettem a ciklusomat, és speciális appot töltöttem le, ami előrejelzi a termékeny napokat.

Megtudtam, hogy a kor az egyik legfontosabb tényező: a teherbe esés esélye 30 év felett kezd csökkenni, 35 év felett pedig már jelentősebb a csökkenés. 33 évesen épp a határon voltam – nem idős, de már nem is fiatal a termékenység szempontjából.

Ebben az időszakban kezdtem komolyabban odafigyelni az életmódomra is. Kávé helyett gyógyteákat ittam, alkoholt csak ritkán fogyasztottam, és elkezdtem szelént, cinket és folsavat szedni. Minden cikkben azt írták, hogy ezek segíthetnek a teherbe esés elősegítésében. Vagyis fegyelmezettre váltottam addigi léha életem. Mindent a szent cél érdekében. 

Nyolc hónap után – a rágörcsölés 

A nyolcadik sikertelen hónap után kezdtem érezni, hogy ez a téma átveszi az életem irányítását. Már nem csak a termékeny napok körül „terveztünk” a férjemmel, hanem rendszeresen, kétnaponta. Minden reggel hőmérőztem, és legalább háromféle ovulációs tesztet használtam. Ismertem a cervikális nyák minden létező állagát, és a családi naptárunkban több jel volt arra, hogy mikor vagyok termékeny, mint arra, hogy mikor van megbeszélésem. A teherbe esés esélye egyre távolibbnak tűnt. 

Egyre több fórumon és csoportban vettem részt, ahol hasonló cipőben járó nőkkel beszélgettem. Elkezdtem specializált vitaminokat szedni, és minden lehetséges természetes módszert kipróbáltam a teherbe esés elősegítésére:

• Étrend-kiegészítők hada – folsav, D-vitamin, koenzim-Q10, myo-inozitol
• Akupunktúra kifejezetten termékenységfokozásra
• Ayurvédikus masszázsok
• Speciális jógagyakorlatok
• Gyógynövényes teák, többek között csalán, piros málnalevél és barátcserje

A teherbe esés esélye már szinte mániákus számolgatás tárgyává vált. „Ha havonta 20% az esély, akkor 10 hónap alatt 90%-os valószínűséggel teherbe kell esnem” – győzködtem magam, miközben tudtam, hogy a statisztika nem így működik.

A tizedik hónap – amikor elengedtem

Tíz hónap próbálkozás után, épp amikor időpontot akartam kérni egy meddőségi szakemberhez (hiszen a 12 hónap sikertelen próbálkozás után már hivatalosan is „küzdőnek” számítunk), történt valami váratlan. Egy hosszú, stresszes projekt után a férjemmel elmentünk egy hétvégére kikapcsolódni. Nem terveztem a ciklusomat, nem mértem a hőmérsékletemet, és ami a legfontosabb: nem gondoltam a teherbe esésre. Sőt, még alkoholt is ittam, megittunk együtt egy üveg búfelejtő pezsgőt. Na, bumm! Bye-bye, teherbe esés esélye, nem csinálom tovább – valami ilyesmi volt a hangulatom. 

Csodák csodájára, ez volt az a hónap, amikor megfogant a kislányunk.

Utólag olvasva, ez nem is olyan meglepő. Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a krónikus stressz negatívan befolyásolja a teherbe esés esélyét. A stressz hatására megemelkedik a kortizolszint, ami megzavarhatja az ovulációt, és akár teljesen blokkolhatja is azt. Vagyis ha fordítasz a görcsös állapotodon – én az voltam – és kicsit másra fókuszálsz, a természet ezt valahogy megirigyeli, és egyből dönteni akar helyetted. 

Ma már, kislányommal a karomban, sok mindent másképp látok. Egy következő cikkben összefoglalom tapasztalataimat és igyekszem tanácsot adni azoknak, akik babát terveznek – hogy minél simábban menjen.

Zsófi