Vízben szülés: tényleg ennyivel könnyebb?

Sokan furcsán néztek rám, amikor ezt megosztottam velük, mások egyenesen le akartak beszélni róla. „Biztos, hogy jó ötlet?” „Mi van, ha baj lesz?” „Nem férsz majd el a kádban!” – özönlöttek a jól ismert aggodalmak. De én kitartottam az elképzelésem mellett, és ma már büszkén mondhatom: életem legszebb, legintenzívebb élménye volt a vízben szülés. Úgy gondoltam, megosztom veletek a tapasztalataimat, hátha segítek azoknak a kismamáknak, akik szintén ezen a gondolkodnak. Vagy ne adj isten, végleg elveszem a kedveteket! 

Miért választottam a vízben szülést?

A döntésem nem egyik napról a másikra született. Barátnőm, aki két évvel ezelőtt vízben szült, annyira lelkesen mesélt az élményről, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Utánaolvastam, videókat néztem, és beszéltem szakemberekkel. Több okból is vonzott ez a lehetőség:

• A víz természetes fájdalomcsillapító, ellazítja az izmokat
• A lebegés érzése csökkenti a test súlyát, így könnyebb a mozgás
• A víz meleg biztonságot ad a születendő gyereknek, mint egy „második anyaméh”
• Finomabb átmenetet biztosít a babának a méhen belüli vizes közegből a külvilágba

Persze sok kérdésem is volt: Vajon tényleg kevésbé fáj? Milyen kórházban lehet vízben szülni? Mi van, ha komplikáció lép fel? Ezeket sorban megválaszoltam magamnak, és örülök, hogy így tettem.

A felkészülés időszaka

Ahogy haladtam a pocakos heteken, egyre konkrétabb lépéseket tettem a vízben szülés megvalósítása felé. Először is olyan kórházat kellett találnom, ahol támogatják ezt a szülési módot. Ez nem volt egyszerű feladat, mert bár egyre népszerűbb a vízben szülés Magyarországon, még mindig csak korlátozott számú intézményben érhető el.

Három különböző kórházat látogattam meg, és részletesen érdeklődtem a lehetőségekről. Végül egy budapesti intézményt választottam, ahol külön szülőszobájuk van speciális szülőkáddal, és a személyzet is rutinos a vízben szülésben. Az első látogatásom alkalmával megnézhettem a kádat is – nagyobb volt, mint gondoltam, és sokkal professzionálisabb, mint egy otthoni fürdőkád.

A vízben szülés kórház kiválasztásánál számomra fontos szempont volt, hogy olyan helyet találjak, ahol nem csupán „megengedik” ezt a szülési módot, hanem valóban támogatják és tapasztalatuk is van benne. A választott kórházban havonta átlagosan 4-5 vízben szülés történik, ami megnyugtatott.

Emellett speciális felkészítő tanfolyamon is részt vettem, ahol kimondottan a vízben szülésre készítettek fel. Megtanultuk a légzéstechnikákat, a legjobb testhelyzetet, és azt is, mire számíthatunk a folyamat során.

A nagy nap – ahogy elkezdődött

A szülésem a nagykönyv szerinti 39. hét végén indult be, pont, amikor már kezdtem azt hinni, hogy a kislányom sosem akar megszületni. Éjjel két óra körül ébredtem furcsa, ritmikus fájdalmakra. Az első összehúzódások még ritkák voltak, 15-20 percenként jelentkeztek, így volt időm a párommal együtt felkészülni.

Hajnali ötre már 8-10 percenként jöttek a fájások, és elkezdtem a korábban tanult légzéstechnikákat alkalmazni. Hat óra körül hívtuk a kórházat, akik azt tanácsolták, hogy lassan induljunk el, de még ne rohanjunk. Kilenc órára értünk be, addigra a fájások már 5 percenként jöttek, és határozottan felerősödtek.

A szülésznőm megvizsgált, és közölte, hogy 4 centiméteres a tágulás – épp jókor érkeztünk. Következett a rutinvizsgálat, vérnyomásmérés, CTG, és az orvos is jött, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van-e a vízben szüléshez. Zöld utat kaptunk!

A vízben – ahol minden megváltozott

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor először belemerültem a meleg vízbe. Mintha varázslat történt volna – a fájdalmak intenzitása azonnal csökkent. A víz hőmérséklete tökéletes volt, nem túl forró, de kellően meleg ahhoz, hogy ellazítson. A szülésznő elmagyarázta, hogy a víz hőmérsékletét folyamatosan 37 fok körül tartják, hogy a babának is megfelelő legyen.

A kád elég nagy volt ahhoz, hogy különböző pozíciókat próbáljak ki. A párom a kád mellett ült, fogta a kezem, és itallal kínált a kontrakciók között. A szülésznő időnként ellenőrizte a baba szívhangját egy vízálló eszközzel, de egyébként hagyott minket a saját ritmusunkban haladni.

A vízben különböző testhelyzeteket próbáltam – hol guggoltam, hol térdeltem, hol oldalra fordultam. Meglepett, mennyivel könnyebb volt így mozogni, mint a szárazföldön. Minden mozdulatnál éreztem, ahogy a víz tart és segít. 

A kitolás – ahol a víz igazán segített

Körülbelül három órát töltöttem a vízben, mire elértem a teljes tágulást. A kitolási szakasz közeledtével a fájások természetesen felerősödtek, de a víz közege továbbra is hihetetlenül sokat segített. A szülésznő javaslatára félig ülő, félig guggoló pozíciót vettem fel, a párom pedig hátulról támasztotta a hátamat. A kitolás intenzív volt – ezt nem tagadom. De a víz, a lebegés érzése segített abban, hogy jobban együttműködjek a folyamattal. Éreztem, ahogy a testem és a víz együtt dolgozik, nem pedig egymás ellen.

Miután nagyjából 20 percig nyomtam, egyszer csak megtörtént a csoda: Lili kibújt a víz alatt. A szülésznő azonnal felemelte őt a víz felszínére. Ez a pillanat örökre bevésődött az emlékezetembe – a kislányom még a víz alatt kinyitotta a szemét, majd amikor a felszínre ért, olyan békésen és nyugodtan nézett körül, mintha csak azt mondaná: „Helló, megérkeztem!”

Az első találkozás – bőr a bőrön

Lili egyből a mellkasomra került, még a vízben. Hihetetlen, de egyáltalán nem sírt, csak nézegetett nagy, kíváncsi szemeivel. A köldökzsinór még lüktetett, összekötve minket egy rövid ideig. Mivel minden rendben volt, a szülésznő és az orvos hagyták, hogy még néhány percig így maradjunk együtt. Ez az első találkozás valami leírhatatlan élmény volt. A kislányom annyira nyugodt volt, mintha pontosan tudná, hol van és mi történt. Azt hiszem, a vízi szülés segített neki is abban, hogy békésebben élje meg a világra érkezés hatalmas változását. Körülbelül 10 perc után elvágták a köldökzsinórt, és a méhlepény megszületésére már kint került sor. Lili ezután is végig velem maradt, bőr-a-bőr kontaktusban, és hamarosan meg is találta az utat a mellemhez.

Ezeket érdemes átgondolni:

• Nem minden kórház egyformán felkészült

Érdemes alaposan körülnézni, és olyan kórházat választani, ahol valóban rutinszerűen csinálják ezt. Kérdezz rá, hány vízben szülést vezetnek le havonta, milyen a szülőkád, és milyen tapasztalataik vannak.

• A hüvelyi vizsgálat nehézkesebb lehet

A vízben történő vizsgálat bonyolultabb, ezért időnként ki kell jönni a kádból egy-egy ellenőrzésre. Ez egy kis kellemetlenséggel járhat, de megéri a nyugalom többi percéért.

• A hajad bizony vizes lesz

Ez talán banálisnak tűnik, de senki nem mondta, hogy a hajam csuromvizes lesz! Ha hosszú hajad van, érdemes feltűzni vagy befogni. Én ezt nem tettem meg, és elég vicces fotók készültek rólam a vizes hajammal.

• A víz tényleg csillapítja a fájdalmat

Sokan kételkednek ebben, de saját tapasztalatom alapján mondhatom: a víz jelentősen enyhíti a fájdalmakat. Nem varázsolja el teljesen, de sokkal kezelhetőbbé teszi őket.

• A baba nem fulladhat meg

Ez az egyik leggyakoribb félelem, pedig a babák csak akkor veszik az első lélegzetet, amikor a levegővel találkoznak. Amíg a víz alatt vannak, addig a köldökzsinóron keresztül kapják az oxigént, ahogy a méhben is. Természetesen fontos, hogy a szülés után azonnal a víz felszínére emeljék a babát.

Mit adott nekem a vízben szülés?

Visszatekintve, a vízben szülés egy rendkívül pozitív, megerősítő élmény volt számomra. Úgy éreztem, hogy a testem és a természet együtt dolgozik, nem pedig harcolnak egymással. A víz adta biztonság és nyugalom segített abban, hogy tudatosabban legyek jelen a szülésemen, és valóban aktív résztvevője legyek ennek a csodának.

A vízben szülés nem mindenkinek való, és természetesen vannak helyzetek, amikor nem is ajánlott. De ha egészséges a várandósságod, és vonz ez a lehetőség, bátran ajánlom, hogy fontold meg.

Nagy Judit