A császármetszés is szülés - tapasztalataim a műtőből

Illetve igazából a császármetszés döntött mellettünk. Gondoltam, megosztom veletek a tapasztalataimat, hátha segítek azoknak, akik tervezetten vagy váratlanul szembesülnek a császármetszés lehetőségével. Mert bár nem ez az, amit a legtöbben elképzelünk, mégis felemelő és különleges út ez is az anyasághoz.

Amikor megváltozott a terv

Az utolsó ultrahangon a doktornő aggódó arccal nézett rám: „Eszter, a baba keresztben fekszik, és ebben a pozícióban nem tud természetes úton megszületni.” Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Császár? Nekem? De hiszen én mindent előkészítettem a természetes szüléshez!

Aznap este sokat sírtam. Tele voltam félelemmel és kérdésekkel. „Vajon milyen anya vagyok, ha még megszülni sem tudom rendesen a gyerekem?” – kérdeztem magamtól. Ma már mosolygok ezen a – részben hormonbombáknak köszönhető – gondolaton, de akkor nagyon valóságos volt ez az érzés. A férjem ült mellettem, csak fogta a kezem és azt mondta: "A lényeg, hogy ti mindketten jól legyetek. Csak ez számít.” Igaza volt, de időbe telt, míg ezt én is el tudtam fogadni.

Felkészülés a császármetszésre

Mivel nálunk nem volt sürgősségi helyzet, az orvosom elmagyarázta, hogy programozott császármetszésre kerül sor. Előre egyeztettünk egy időpontot, ami nekem valamiért megnyugtatóbb volt, mint a bizonytalanság. Legalább tudtam, pontosan melyik nap ismerhetem meg a kisfiam. 

A programozott császár előtt már kifejezetten a császáros témákat bújtam a neten, próbáltam felvértezni magam, megismerni a menetét, hogy ne érjen meglepetés. Ez sokat segített a félelmeim eloszlatásában. A doktornő pedig részletesen elmagyarázta, hogy gerincközeli érzéstelenítést kapok, ébren leszek a műtét alatt, és a párom is ott lehet velem a műtőben. Azt is elmondta, hogy a beavatkozás körülbelül 45-60 percig tart, de maga a baba születése csak néhány perc a kezdés után. Persze mindezeket csak szigorúan praktikus szempontok mentén fogta fel az agyam, az érzelmi része ennek is elég megterhelő volt, de úgy voltam vele, hogy erősnek kell lennem, és nem is én vagyok a főszereplő, hanem a kisfiam – ez az ő nagy útja. 

A nagy nap

A műtét napján meglepően nyugodt voltam. A kórház császáros protokollja szerint reggel érkeztünk, és a nővérek gyorsan előkészítettek.

Az érzéstelenítés volt az egyik legnagyobb félelmem, de teljesen fájdalommentes volt. Az aneszteziológus kedvesen elmagyarázta minden lépését, miközben beadta a gerincérzéstelenítőt. Pár perc múlva zsibbadni kezdett a lábam, majd a hasam. Érdekes érzés volt – tudtam, hogy megérintenek, de nem éreztem fájdalmat.

Amikor betoltak a műtőbe, meglepett, mennyien vannak ott. Az orvosom, az asszisztense, az aneszteziológus, két műtősnő és végül a párom, aki beöltözve lépett be és fogta a kezem végig.

A császármetszés menete pontosan úgy zajlott, ahogy előre elmondták. Egy függönyt helyeztek el a mellkasom vonalában, így nem láttam magát a műtéti beavatkozást.  Éreztem, ahogy húzzák, nyomják a hasam, de fájdalmat nem éreztem. Ez csak pszichésen volt rossz érzés, fájni tényleg nem fájt. Közben az aneszteziológus folyamatosan beszélgetett velem, ami nagyon megnyugtató volt.

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor meghallottam Bálint első sírását. „Itt van a kisfiuk!” – mondta az orvosom, és a nővér egy pillanatra megmutatta őt a függöny felett. Pici, mázgás, vörös, tökéletes arc. Az én kisfiam. Határtalan büszkeséget éreztem, még akkor is, ha így alakult a szülés, az én csodálatos fiam makkegészségesen kijutott a külvilágra! 

Miközben a doktornő befejezte a műtétet, a párom követhette a babát, és hamarosan visszajött egy kis csomaggal. Bálintot a mellkasomra helyezték. Ez volt életem legcsodálatosabb pillanata. 

A felépülés első napjai

Nem tagadom, a császár utáni felépülés kihívásokkal teli. Az első nap szinte mozdulni sem tudtam a műtét után. A nővérek segítettek megfordulni, felülni, és persze a baba gondozásában is. A második napon már le tudtam szállni az ágyról, de minden mozdulat óvatos volt. Nagyon hálás voltam a páromnak, aki ezekben a napokban pelenkázott, tartotta a babát, miközben szoptattam, és segített nekem is mindenben.

A császármetszés hege először ijesztőnek tűnt. Vörös, duzzadt vonal a hasam alsó részén. A doktornőm elmagyarázta, hogy a bikinivonal alatt helyezkedik el, így később alig lesz látható. És igaza lett – ma, öt hónappal később már csak egy halvány, vékony vonal emlékeztet a nagy napra.

M. Eszter