Dúlás szülés: végre volt mellettem valaki, aki igazán segített

Amikor először terhes lettem, nem tudtam pontosan, mit jelent a „dúla”. Egy barátnőm említette egyszer, hogy van egy nő, aki végig ott van veled a szülésnél és segít – ennyi maradt meg bennem. Akkor még nem igazán értettem, miért lenne erre szükség, ha ott lesz a párom és a szülésznő. De aztán a második gyermekem érkezése mindent átírt.

Első szülés: jelenlét nélkül

Az első várandósságom alatt úgy éreztem, rendben vagyok: olvastam, készültem, végignéztem az internet szinte minden zugát, könyveket bújtam, és találtam egy orvost, akit szimpatikusnak éreztem. Úgy gondoltam, elég lesz, ha bízom bennük – majd ők tudják, mit kell tenni.

A szülés végül komplikációk nélkül zajlott, de hosszú vajúdás előzte meg. Mégis, valami nem volt kerek. A párom nem igazán tudta, hogyan legyen mellettem, zavarban volt, tehetetlennek érezte magát. A szülésznő és az orvos csak időnként néztek be, senki nem mondta el, hol tartunk, mi történik éppen. Egy voltam a sok közül, aki „éppen szül”.

A lányom születése után mindenki azt mondta, szerencsés vagyok. Egészséges baba, gyors kitolás – mit lehetne még kívánni? Én mégis magam alatt voltam. Nem éreztem azt a boldogságot, amit annyian emlegetnek. Hosszú hetekig tartott, mire megértettem: nem csak a fizikai biztonság számít, hanem az is, hogy érzelmileg is jelen legyen valaki. Valaki, aki nemcsak tudja, mit történik, hanem el is mondja. És akkor jött szembe velem egy anyacsoportban egy nő, aki dúlaként dolgozik. Ott kezdődött el bennem valami.

Mi a dúla szerepe?

A dúla nem egészségügyi szakember – nem orvos, nem szülésznő –, hanem olyan segítő, aki a vajúdás és a szülés során kizárólag az anyára figyel. Fizikailag, érzelmileg és információval is támogat.

A legfontosabb dolgok, amiket megtudtam:

• A dúla nem diagnosztizál és nem hoz orvosi döntéseket.
• Segít értelmezni a lehetőségeket, és támogatja az anya választásait.
• Ott van a vajúdás elejétől a szülés utáni első órákig.
• Fizikai támogatást nyújt (pl. masszázs, testhelyzetek), és segít megőrizni a nyugalmat.
• Folyamatos jelenlétével stabil pontot ad, amikor minden más kiszámíthatatlan.

A legfontosabb pedig talán ez: a dúla hidat képez az orvosi rendszer és az anya személyes élménye között. Valaki, aki érted van ott, nem helyetted, és segít abban, hogy ne csak „veled történjen” a szülés, hanem aktív részese lehess.

Második szülés: már dúlával

Amikor kiderült, hogy ismét babát várok, tudtam, hogy ezúttal másként szeretném. Tudatosan kerestem dúlát, és végül Évára találtam rá. Már a várandósság hatodik hónapjától rendszeresen találkoztunk. Beszélgettünk az első szülésemről, a félelmeimről, vágyaimról, a bennem kavargó bizonytalanságról. Éva meghallgatott, kérdezett – nem a protokoll szerint, hanem tényleg kíváncsian. A legfontosabb kérdést tette fel:
– Te mit szeretnél? Milyen szülést képzelsz el?

Készült egy szülési terv, ami inkább volt kapaszkodó, mint forgatókönyv. Tudtuk, hogy bármi megtörténhet, de abban is biztosak voltunk, hogy nem leszek egyedül.

Az a nap

A második szülésem egy hétköznap délután indult be. Évával már az első jelektől kapcsolatban voltunk, és ő volt az első, aki megérkezett hozzánk. Halk fényt kapcsolt, zenét tett be, javasolta, hogy próbáljam ki a meleg zuhanyt, amitől azonnal enyhültek a fájdalmaim. Őszintén szólva már ettől megnyugodtam: tudtam, hogy nem leszek kiszolgáltatva.

És tényleg nem voltam. Amikor megérkeztünk a kórházba, Éva már tudta, mit szeretnék, így én koncentrálhattam magamra. A vajúdás óráiban ott volt, amikor kellett, segített testhelyzetet váltani, masszírozta a hátam, borogatott, ha kértem, biztatott, ha bizonytalan voltam. Mindeközben folyamatosan elmagyarázta, mi történik éppen. Ez volt talán a legnagyobb segítség – hogy értettem, mi miért történik, hol tartunk, mire számítsak.

A párom ezúttal sem maradt ki. Éva nem vette át a helyét, épp ellenkezőleg: megmutatta, hogyan tud mellettem lenni úgy, hogy az nekem is jó legyen. Láttam rajta, mennyivel biztosabban mozog ebben a helyzetben, mint első alkalommal.

És utána

Amikor megszületett a kislányunk, Éva nem volt „túl sok”. Csak ott volt a háttérben, készen, ha szükség lenne rá. Segített az első szoptatásnál, és csak akkor búcsúzott el, amikor már minden a helyére került.

Ezúttal nem jött a szülés utáni üresség. Nem volt fura visszarendeződés, nem kavarodott bennem a „de jó, de mi is történt” érzés. Hanem csak egyfajta nyugodt elégedettséget éreztem, mert ez most tényleg a mi szülésünk volt.

Nem luxus – hanem alap

Sokáig azt hittem, a dúla olyan plusz, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak. Ma már tudom, hogy nem extra, hanem alapvető támogatás kellene legyen azoknak, akik nemcsak biztonságot, hanem figyelmet, jelenlétet és valódi kapcsolódást is szeretnének a szülés során.

És nemcsak nekem segített. A párom azóta is emlegeti, milyen sokat jelentett neki is, hogy valaki segítette megtalálni a helyét ebben az egész folyamatban.

Füzike