263. oldal - Bezzeganya

„Természetesen” a gyermekek és a 17 év alatt fiatalok körében magasabb a szegénységi kockázati ráta, mint az egész népesség körében. 2008-ban a legmagasabb gyermekszegénységi arány Romániában volt, ahol a gyermekek 33 százaléka élt szegénységben.

19. hét

1983-ban született Budapesten. Szülei mindketten színházi emberek voltak, talán innen ered a művészet, a színház szeretete. Szandra Marfan-szindrómában szenved, ami egy kötőszöveti rendellenesség. Már fiatalon mellkasműtéten esett át. Az ország egyik legjobb iskolájában, a Fazekas Mihályban tanult kimagasló eredménnyel. Édesapját korán elvesztette, leukémiában hunyt el. Nem csoda hát, hogy utolsó ajándékát, Somát, a dalmatát Szandra soha nem szűnő rajongással szerette. Sajnos a Marfan-szindróma szövődményeként egyre súlyosbodott gerincferdülése. Csak egy Németországban praktizáló magyar orvos merte elvállalni a komoly beavatkozást. Fél évig tartózkodott kinn édesanyjával, Török Sarolta színésznővel. Egy különleges eljárással nyújtották gerincét, hogy a görbület megszűnjön. A műtét előtt Szandra 39 kilóra fogyott, nehezen lélegzett. Nem sok esélyt adtak neki a felépülésre, de ő végigküzdötte a hat hónapot, és egyenes gerinccel tért haza Magyarországra. Erről a fél évről született első prózakötete, Meg vagyok húzatva?! címmel. A 15 éves lány elmeséli a Németországban töltött fél év nehézségeit, úgy, hogy a főszerepet Soma kutyának osztja. A napló gyorsan elfogyott, s a Szandrát műtő sebész lánya felajánlotta, lefordítja német nyelvre.

Március közepén elindul az Újrakezdő Anyukák Köre. Heti rendszerességgel, tíz alkalommal, kiscsoportban találkozhatnak egymással azok az édesanyák, akik GYES vagy GYED után térnek vissza a munka világába.

A történet hat évvel ezelőtt kezdődött. Illetve akkor kezdett valóságos formát ölteni, addig csak egy kamasz, majd egy nagyon fiatal felnőtt álmodozása volt. A gyerekkorom, mint oly sok kortársamé, olyan volt, mint egy monstre vidámpark. Kisdobos-, majd úttörőtábor, két hetes SZOT-üdülés, jobb években apu és anyu is kapott lehetőséget, így egy teljes hónapig élveztem a Balatont vagy Sopront.

Felhívásunkra, melyben arra biztattuk az olvasókat, hogy osszák meg orvosokkal, nővérekkel kapcsolatos pozitív tapasztalataikat, GnK írt először. A beszámolóból kiderül, hogy mennyire elégedett szülész-nőgyógyászával, mert nem érezte pénzhajhásznak, és mert a doktor úr minden nap bement hozzá megkérdezni, hogy érzi magát a császármetszés után. Ha neked is van pozitív tapasztalatod a sokat szidott egészségügyi rendszerben, oszd meg velünk: [email protected]. A huszadik megjeleníthető történet beküldője egy digitális homlokhőmérőt nyer.

... avagy gyermekek és macskák közös szabályai:

Többen jeleztétek, hogy szeretnétek részletesebb beszámolót a bölcsis gondozónőkről. Szerencsés helyzetben vagyok: csupa jót tudok mondani róluk. A mi bölcsinkben egy csoportra (tehát 12-13 gyerekre) két gondozónő „jut”. Csoporton belül is be van osztva, melyik gyerek kihez „tartozik”, így van egy „saját” gondozónő, és egy társgondozónő. Plusz gyakran találkoznak a gyerekek a szomszédos csoport gondozónőivel, mivel két csoportszoba egybe nyílik.

Tímea fiatalon vállalkozott az első babára, aki a kiírt időpontban nem mutatta jelét, hogy megszületne. Kórházba fektették, majd többször tettek kísérletet a szülésindításra. Két nappal később az oxitocinadag emelése után elfolyt a magzatvíz.

Egész jó kis hétvége lett volna, ha a gyerekek nincsenek össznépileg megkattanva. Ez az a megkattanás, amikor hajnali ötkor már olyan zsivajt csapnak, mint egy fapados légitársaság beszállási oldala július elején. Mindenki egyszerre beszél, visít, csépeli a másik fejét, rombol és követelőzik. Ez délelőttre kicsit jobban felpörög, majd következik úgy másfél óra csend, ha sikerül rávenni őket, hogy menjenek ki a kertbe játszani. Természetesen nem akarnak kimenni. A csend is csak viszonylagos, mert kint ugyanúgy visítanak és zajonganak, csak szerencsére jól hangszigetelt ablakokat vettünk legutóbb.

Constantin Pilavios fiatal görög filmrendező 2007-es rövidfilmje már régóta gyűjti rajongóit a közösségi oldalakon, de hozzám csak a mai napon jutott el.

Angliában Húshagyó Kedden van Pancake Day, azaz palacsinta-nap, ez adta az ötletet a mostani poszt megírásához. E napon palacsintasütő, -evő, és -dobáló versenyt is tartanak a britek, ennek megfelelően a híradóban megcsodálhattuk a hercegi jegyespár palacsintadobáló tudományát is.

Folytatjuk a mosható pelenkákról szóló sorozatunkat: ezúttal a pelenkák kialakítását és használatát mutatja be Pilár.

Annál nagyobb tragédia, mint mikor egy gyermekről kiderül, hogy beteg, nem nagyon van. A szülő ilyenkor félretesz minden önös érdeket. Sokszor milliókat teremt a semmiből, támogatókat keres drága külföldi műtétekhez. Ha kell, eladja a keserves munkával összekuporgatott házat. Otthagyja munkahelyét, hogy gyermeke mellett lehessen. Persze nem mindig kell ilyen messzire menni. Ezzel kapcsolatban egy érdekes kérdés jutott eszembe: Mennyire és mikortól „magánügye” a gyereknek a betegsége? Természetesen a magánügy itt nem a szülővel szemben értendő, hanem másokkal szemben.

Meghalt Ranschburg Jenő gyermekpszichológus - értesült a Klubrádió. Információik szerint a neves szakembert egy gyors lefolyású betegség nyomán kórházba vitték vasárnap, ahol csütörtök délután elhunyt. Ranschburg Jenő 76 éves volt.

Magyarországnak új alkotmánya lesz. A kormánypártok szándéka szerint a gyermekek és a gyermeket nevelő családok jogait megerősíti az új alaptörvény. Szerintetek min változtat majd? A Fidesz és a KDNP tegnap nyilvánosságra hozott alkotmánytervezetének nőkről, gyermekekről, és családokról szóló részeit gyűjtöttem össze, és rendszereztem a főbb témák köré, hogy mi is megvitathassuk. Az addig várhatóan lezajló viták és módosítások után (az ellenzéki pártok eddigi nyilatkozataik szerint nem készítenek saját javaslatokat) a végleges szöveget április 18-án fogadja el az Országgyűlés. Ha érdekel benneteket, addigra készíthetünk egy posztot arról, mit gondolnak az új alkotmányról a nőszervezetek, szülői és gyermek érdekképviselettel foglalkozók, szakértők.

Egyszer olvastam valahol egy cikket arról, hogyan vállalnak, vagy nem vállalnak gyereket a párok, mik a motivációk, stb. Van ugye a tervezős típus, aki mindig pontosan tudja, mit szeretne, és mikor. Esküvő, ház, gyerek vagy ház, esküvő, gyerek, esetleg gyerek, esküvő, ház sorrendek szigorú betartása. Mindez komplikálva a karriertervezéssel, persze. Vannak azok a párok, akik pontosan tudják, hogy egy dolgot biztos nem akarnak a házasságukba, mégpedig a gyereket. És végül a bizonytalanok, akik egyszerűen képtelen eldönteni, hogy a fenti számos variáció közül ők melyiket akarják, illetve válasszák. A cikk szerint ezek a párok jellemzően kritikus élethelyzetekben, döntési szituációkban szokták összehozni a gyereket. Tehát például ha nem tudod eldönteni, hogy pályázz-e a hőn áhított középvezetői pozícióra, vagy inkább menj el szülni, akkor valahogy a nagy dilemmában gyakran esnek teherbe a nők, mielőtt meghoznák a döntést. Az utóbbi típusnál valahogy sikerült magunkra ismernem.

Egyre több bezzeganyatárs kér segítséget a környezetében élő szomorú körülmények között élő, vagy valami tragikus esemény miatt nehéz helyzetbe került családoknak. Az alábbi tanácsok útmutatóul szolgálhatnak az adománykérés megfogalmazásában, és hasznos lehet mindenkinek, aki segítene szeretne.

A gyerek még nincs egyéves, de már egy teljes tárolónyi játéka-lomja van.  A nővére játékai már egy teljes szobát töltenek meg. Nekem meg az egyszeri svéd gyerekvers jut néha eszembe, ahogy este pakolom utánuk a mindenféléket, mivel a tároló alján olyasmi is van, amihez fél éve hozzá se nyúltak.

Kórházteszt sorozatunkban Jucus mutatja be a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházat, ahol kétszer is vendégeskedett. Leírásából kiderül, hogy tulajdonképpen mindennel elégedett volt: a terhesgondozással, a szülőszobával, az orvosokkal és a nővérekkel is. Egyetlen negatívumot említ: a szobákban télen borzasztóan meleg van. Te is beszámolnál, milyenek a körülmények a kórházban, ahol szültél? Küldd el nekünk a [email protected] címre.

18. hét

Megvolt az esküvő, reggel még beugrottunk a szüleimhez egy kávéra, majd kis padlizsánlila Micrámban elindultunk. Nem tudtam, hová megyünk nászútra, meglepetés volt. Mindenesetre Északnak indultunk. Drezdánál szerettem volna kicsit megállni, megnézni a gyerekkoromból ismert szépséges várost, de férjem (muhaha, mi az, hogy nekem férjem van?) hajlíthatatan volt. Menni kell tovább. Tovább, Észak felé.

"Pedig mindketten egészségesek vagyunk" – ezt sokszor hallom. Az orvosok biztatják őket, de néha úgy tűnik, ők nem bíznak már. Vizsgálatok, hormonok, beültetések, várakozás... majd újabb csalódás. Nem maradt meg, nem tapadt meg, elhalt, nem fejlődött.

Vannak, akik sosem kapnak nőnapra virágot. Az sem kapott, akiről ez az írás szól, mégis azt hiszem, ízig-vérig nő volt bölcsőtől a halálig.

Előfordul, hogy éjjel vagy hétvégén sürgősen gyógyszert kell szerezni, és az ember olyankor szeretné minél hamarabb megtudni, hova érdemes menni, melyik a legközelebbi ügyeletes gyógyszertár.

Mit tenne a Bezzeganya? sorozatunkban szoptatással kapcsolatos kérdést tett fel Edina: abban kéri az olvasók tanácsát, hogy hogyan kösse le a nagyobbik gyermeket, amíg szoptatja a kicsit.

Az ember már kezd lehiggadni, a gyerek már nem csuklik össze a kezében, hallgat a nevére, jár, jó esetben beszél, még jobb esetben rendeltetésszerűen kezdi használni a vécét, szóval hátradőlünk hogy na jó, már egész emberformája van, egész józanul lehet vele tárgyalni, megkülönbözteti a kaját a játszótéri kuka tartalmától, aztán a kölyök perdül egyet, és kitalál egyik napról a másikra valamit, mondjuk, hogy nem vesz fel semmit, amin gomb van, vagy hajat mosni nem akar.

Az [origo] információi szerint az új alkotmányban szerepelni fog, hogy „a házasság férfi és nő életközössége”, ez pedig azt jelenti, hogy azonos neműek nem házasodhatnak.

Amikor általános iskolás voltam, nagy népszerűségnek örvendtek az emlékkönyvek. Nekem is volt egy: piros alapon aranyszínű nonfiguratív mintával díszített, puha fedele volt, és rengetegen írtak bele. Sajnos már csak emlékeimben él, az idők során nyoma veszett.