232. oldal - Bezzeganya

Többen kérdezték, mi változott január 1-től GYED, GYES, TGYÁS, munkajog és hasonló ügyekben. Azt kell mondjuk, egyelőre nem sok, ha valaki a 2011-ben már életbe lépett változásokat nyomon követte. A Munka Törvénykönyve több ponton módosítja a gyerekes szülők, várandósok helyzetét is (egy ponton kifejezetten önellentmondásba kerül magamagával), de az új szabályozás majd csak 2012. július elsejével lép életbe. Ami pedig bizonyos számokat illet, előnyös változásokról nem beszélhetünk. A téma meghaladja egy poszt kereteit, a cikk végén ajánlunk részletesebb olvasnivalókat.

Fentre, a csúszda tetején lévő kuckóba fészkelte be magát a két, második évét épp elhagyó kisfiú. Kicsiny, de izmos testükkel sorban kipróbálták a kuckó minden sarkát. Hátukat nekivetették a fakerítésnek, és csendes nyugalommal szemlélték a lenti világot.

Súly: 93,3 kg Edzések száma: 4 (egyik nap esett, másik nap a férjem este 11-ig dolgozott)

A harmadik hónapban derült ki, hogy placenta praevia centralisom van, ami azt jelenti, hogy a méhlepény a méhszájnál tapadt meg. Az orvosom (aki az egyik legmegbízhatóbb, legjobb orvos) azt mondta, hogy ne aggódjak, ez még feljebb húzódhat, ahogy nő a baba és a méhem. Persze sok pihenésre ítélt. Ezt be is tartottam. Rá egy hónapra volt az esküvőnk, ahol nagyon keveset táncoltam. A nászutunkat is lemondtuk, és elmentünk belföldre, csak hogy nehogy valami baj történjen.

Őrjöngjünk, testvéreim az Úrban. Eltávozott Nagy Árpi testvérünkért szóljon a mai istentisztelet, akit egy kismamablog néhány feldühödött fórumozójából alakult halálbrigád iktatott ki egy babakelengyének álcázott, szegényített urániumot tartalmazó, kumulatív páncéltörő gránáttal.

Vége a rongyrázásnak, az ünnepi költekezés után a január elég hosszú hónap mindannyiunknak, így megpróbáltam olyan recepteket keresni, amelyek viszonylag kevesebb pénzből is elkészíthetők, ugyanakkor finomak és laktatók is.

Az IKEA nyolc olyan esetről tud, amikor az öv kioldódott, ezek közül három esetben következett be kisebb sérülés, mert a gyermek kiesett az etetőszékből.

- Én megmondtam! – hangzott Dani szájából az önelégült szemrehányás, miután Zoé már harmadik este horpasztott mellettünk a nagy ágyon – Én mondtam, hogy feleslegesen cipeltetted át velem a kiságyat, úgysem lesz elég akaraterőd megválni a lányodtól éjszaka.

20. hét

Mióta megszületett a kisfiam, rengeteg gondolat kavarog a fejemben. Jó és rossz egyaránt. Ezeket nagyon szeretném kibeszélni magamból: szeretném a többi szülőt megnyugtatni, hogy azok a bizonyos gondolatok, nem csak az ő fejükben motoszkálnak, s persze szeretném magamat is megnyugtatni, hogy nem csak az én fejemben motoszkálnak. Szóval egy kölcsönös megnyugtatás a cél.

Karácsonyra hétezer fontos, azaz közel 2,7 millió forintos utalványt adott zsírleszívásra hétéves kislányának egy plasztikai műtét-függő brit nő. Korábban a kislány a hetedik születésnapjára hatezer fontos, mellnagyobbításra felhasználható kupont kapott, írja a The Sun.

A német állami televízió, a ZDF gyermekeknek is készít híradót Logo címmel, és az aktuális adásban a magyar kormány vitatott lépéseivel foglalkoznak. Tudósítanak az alaptörvény elleni tüntetésről, és látványos infografikával mutatják be, hogyan gyűri maga alá a jogrendszert és a médiát a kormánypárt. A híradós tudósítás először szépen összevágja az Operaházban tartott ünnepség és a kint ácsorgó tüntető tömeg képeit, el is magyarázva, mit lehet látni a képeken. Ha esetleg a kiskorúnak ez még nem lenne elég világos, következik a rajzfilm.

Azt hiszem, nagyon jó viszonyban vagyok a lányunkkal. Ahhoz képest, hogy az elmúlt három hétben vagy százszor futott át az agyamon, hogy na, most fog megszületni, mert egy ilyen vagy olyan nap után tuti most folyik majd el a magzatvizem, egyik este sem történt meg. Sőt. Csendben, ebben a szűk körben azt is elárulom, hogy voltak esték, miközben D. aludt, hogy azon gondolkodtam, hogy hogyan is csináljam a majd a dolgokat, ha Hanna előbb érkezne.

Márciustól az orvos egy vényen, egyszeri kiváltásra legfeljebb 30 napra elegendő gyógyszermennyiséget rendelhet, áprilistól pedig a koleszterincsökkentőkre bevezetik a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelést. Egyebek mellett ezt rögzíti a Magyar Közlöny legújabb, kedden megjelent számában Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter rendelete az egyes egészségügyi és gyógyszerészeti tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról.

Selma születésekor egyik babonás nagynénje kártyát vetett, s a legenda szerint előre megjósolta a kis Selma életét. Azt olvasta ki a kártyából, hogy a kislány beteg lesz, s betegségének következményeit egy életen át hordozza, hogy utazik, hosszú életet él, papírokkal fog foglalkozni, de sütni-főzni nem, és sosem megy férjhez. A jóslat beteljesedett, a kislány a gyermekbénulás miatt nehezen tanult meg járni, s kicsit mindig sántított. Ezért magántanuló volt, a széltől is óvták, irodalomszerető édesapja rengeteget foglalkozott a kicsi lánnyal. Selma ismerte az összes legendát, mesét. Idős nagyanyja történeteit sosem felejtette el, később egy könyvben gyűjtötte össze őket. Värmland számos zenésznek, szobrásznak, irodalmárnak adott otthont, Selma már fiatalon a művészet felé fordult. Kis, rögtönzött verseket írt, a háztartással nem sokat törődött, így tovább taníttatták. A stockholmi tanítóképzőben tanult tovább, majd a landskrónai leányiskolában tanított 1885-tól 1995-ig. Néhány szonettet írt, melyek megjelentek irodalmi folyóiratokban. Álma egy värmlandi regény volt, de még kereste stílusát, küzdött a szavakkal. Példaképének Carlyle-t tartotta, írásmódja felé közelített, de egyre inkább egyéni hangot talált.

Idén augusztusban született meg a kislányom 28. hétre. Nem így képzeltem el, nagyon nem. A 25. hétig minden rendben volt, leleteim negatívak és tökéletes eredményűek, én ragyogtam, mert imádtam kismamának lenni. Már látszott a pocakom, és büszkén ki is nyomtam. Aztán elromlott valami.

2011. októberében szültem a nyíregyházi Jósa András Megyei Kórházban, még friss az élmény. Alapvetően elégedett voltam a kórház szolgáltatásaival, személyzetével. Programcsászárom volt, így néhány dolog kimaradhatott emiatt. Te is megosztanád tapasztalataidat a kórházról, ahol szültél, hogy mások is tudják, mire számíthatnak az adott intézményben? Küldd el nekünk a [email protected] címre!

Most nem traktállak titeket "mozaikos" történeteimmel, ízelítőül csak néhány tanáccsal szolgálok azoknak, akik arra készülnek, hogy ebbe a bizarr családi formátumba terelgessék össze szeretteiket.

„Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, amikor megláttam hónap végén a telefonszámlát” – mondta Holly, a húsz hónapos kislány édesanyja. Az Apple ezúttal egyszeri alkalommal elengedte a költséget, írja a Dailymail. A pár jelszóval védte le a telefont, hogy ne forduljon elő hasonló eset, és a többi szülőt is arra figyelmeztetik, hogy ha nincs levédve jelszóval az érintőképernyős telefon, pórul járhatnak, ha a gyerek kezébe adják.

Tudjuk, hogy iszonyú ciki, hogy ismét nem működik a kommentelés. Bár nem a mi hibánk, elnézést kérünk tőletek. A háttérben folyik a munka, hamarosan megoldódnak ezek a rendkívül bosszantó hibák. Addig is szeretettel várjuk a Bezzeganya Facebook oldalán a kommentelni vágyókat. Köszönjük a türelmet!

Hajnalban ébredek. Mit ébredek, gyakorlatilag kizuhanok az ágyból, mert a kisebbik gyerek felébredt, és ezt velőtrázó Segítség! - ordítással kívánta a tudtomra adni. Mindegy, úgyis rémálmom volt, azt álmodtam, hogy az életem valami Monopoly játék, és ilyen „szerencsekártyákat” húzok:

Sok-sok vicces, bosszantó, szívszorító pillanat. Az, amikor üvölt, és sikít, hogyha a kikészített ruha nincs sorrendbe rakva. Minden nap pontosan ugyanúgy, ugyanabban a sorrendben. Ha nem a trikó van a legtetején, kész, vége, elromlott a nap. Az, amikor bármiféle műszaki berendezéshez úgy nyúl, mintha legalábbis ő tervezte volna. Az, amikor egyik pillanatról a másikra elkezd vihogni, és ész nélkül szaladgálni, miközben ordít. Az, ahogy a lábát rázza, amikor izgul. Az, hogy akkor van béke, ha a nap katonás rendben zajlik. Az, ahogy ha már végképp nem bírom, és rákiáltok, felsikít, aztán a saját éles hangjától megijedve a szájára tapasztott kézzel mered rám tágra nyílt szemekkel. Az, ahogy elpusztulnék a fáradtságtól egy vele töltött nap után. Az a rettenetes lelkiismeret-furdalás, hogy néha egyszerűen nem bírom elviselni a saját gyerekemet. Az az igazságtalanság érzése, hogy nem lehetünk soha egy átlagos háromgyerekes család. Az a folyamatos mérlegelés, magyarázkodás. Az a mérhetetlen ragaszkodás, ahogy belém csimpaszkodik. Az a végtelen bizalom, amivel hiszi, hogy én el tudom neki magyarázni a világot, hogy soha nem nevetem ki. Az örökös kihívás, minden percben, hogy jobban megértsem, mit miért tesz, vagy fog tenni, hogy egy lépéssel előtte járhassak mindannyiunk békességének érdekében. Az, ahogy néha rákiált másokra: "te nem az én fejemben élsz!" Az ahogy kaszkadőrt megszégyenítő ügyességgel ugrál. Az, hogy tizenöt betű tudással elolvassa a szerszámkatalógusban, hogy "most akkumulátoros változatban is kapható". Az, hogy csendben megtanulta a másodikos matekot is. Az, ahogy akar. Jó akar lenni. Az, hogy tudom, neki jó lenni iszonyat nehéz, olyan, mint hegyeket arrébb hordani, pusztán mentális energiákkal. Az, hogy számára a világ ijesztő, kiszámíthatatlan rengeteg, ahol a fények, zajok, bántóan élesek. Az, hogy mások számára ő ilyen. Az, ahogy egy osztálytársnője megkérdezte tőlem, mi baja az Ivánnak, mert vihogott, sikítozott, és teljes testében rángatózott. Izgult a karácsonyi műsor miatt... Az én gyerekem, én szültem, emlékszem, amikor kibújt erre a világra. Félig még bennem volt, mikor már torka szakadtából ordított. Mintha tudta volna, mi vár rá. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és mérhetetlenül aggódom érte. Forog bennem ez a dolog, teszem a dolgom, telnek a napok, sokszor jó lenne, ha olyan sírós fajta lennék, jól kisírnám magam, és jobb lenne. Azt mondják az okosok, ez egy gyász-folyamat. Dolgozom rajta, vagy ahogy az angol mondja: work in progress, addig meg valószínűleg teleírom a blogomat ilyesmikkel.

Szeretném veletek megosztani fogyásom történetét. Összesen körülbelül 45 kilótól kellene megszabadulnom. Most járok félúton... Miért írok ide és mit várok ettől a blogtól? Talán lesz olyan olvasó köztetek, aki elszánja magát, hogy változtasson, ötleteket vesz át tőlem, erőt merít a történetemből.

A szülésem történetét ott kezdeném, hogy 20 év körüli voltam, amikor közölték velem, hogy nem lehet gyerekem. Most 38 éves vagyok, jobb oldali petefészekcisztám volt, mikor megfogant a fiam. A terhességet elég jól bírtam, nagyon jó volt a légkör mind itthon, mind a munkahelyemen. A 30. hét körül nagyon elkezdett fájni a lábam, amúgy minden rendben volt.

Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb „hagyományai”, amik fontosak az életében. Lehet ez a reggeli kávé szertartása, az angyalfás karácsony, a heti egy póker, hétvégi sörözés – vagy épp a szilveszteri RPG party.

Úgy kezdődött, hogy a Gazdáék elmentek. Először a kisgazdi indult el otthonról (megrágnám, gondolta, ahogy meglátta a lábán a furcsa, magas sarkú cipőt), különös, ismeretlen illatot húzott maga után. Parfüm is van rajtad, kérdezte a Gazda, és ránevetett Kisgazdira, ne igyál semmit, amit nem előtted bontottak fel, és ne szállj be idegen kocsiba. Boldog új évet! Valamivel később a Gazdáék is megjelentek, ne ugorj rám, összesározol, korholta az egyik, szétszeded a harisnyámat, sipítozott a másik. Megvakargatták a füle tövét, vigyázz a házra, aztán elmentek.

Az alábbi történet a nyugalom megzavarására alkalmas, és előre szólunk, hogy lesz, akinek nem jön be a férfihumor. Kellemes szilveszterezést kíván a szerkesztőség.

Nálunk pár éve a szilveszter otthon, családi körben zajlik egyrészt a gyerekek miatt, másrészt meg talán kiöregedtünk az egész álló nap tartó bulizásból. Ez persze nem jelenti azt, hogy – pont én – nem főzök. Bőrös malac-vagy sertéssült mindig készül valamilyen formában, és az újév első napján kötelező a lencse fogyasztása, hátha végre meggazdagodunk. Ezen felül mindig készítek valami sós rágnivalót a bor/pezsgő mellé, ami hihetetlen tempóban szokott elfogyni.

Némi szünet előtt még egyszer jelentkezik Csilla afrikai tudósítással. A karácsony egyelőre ott az ottani, kisebbségben lévő keresztények ünnepe elsősorban, és kevésbé harsány-színes, mint a muszlimok vagy a törzsi vallásokat követők ünnepei. De mivel egyre több európai választja Gambiát állandó lakhelyül, ők magukkal hozták szokásaikat is. Nem csoda, ha például az eddig ismeretlen műfenyők forgalma fellendült az utóbbi években. A vásárlási mizériát remélhetően nem exportálják a műfenyőkkel együtt a más életformát kereső európaiak az óhazából.