Nyaraláskor majd monokinizel, ugye?

A 13. naptól dolgozom, nem mentem táppénzre, a tavalyi maradék szabadságomat használtam fel. A munkám abszolút irodai, gép előtt ücsörgős, semmi megerőltető.

Szerencsére a kötésemet a munkahelyen nem kellett cserélni, bőven elég volt reggel és este bekötöznöm magam.

A férjem kivételével senki nem tud a műtétről, se szülők, se barátok. Érdekes, de valamiért nem akartam megosztani senkivel. Lehet azért, hogy ne tudják meg, eddig milyen bénák voltak a melleim? Lehet.

A 14. napon visszamentem a dokihoz varratszedésre. Bementem, levetkőztem, felfeküdtem az ágyra, kicsomagolt, és elővette a szerszámait. Kissé betojtam, úgyhogy itt azért szóltam neki, hogy ha van valami érzéstelenítő, akkor ne sajnálja tőlem. Nem volt, csak a klasszik fejbeverős módszert tudta felajánlani. Látta rajtam a félszt, és csak beszélt, beszélt, azt sem tudom, miről, a lényeg az volt, hogy őrá nézzek, őt figyeljem, ne azt, amit csinál. Ez egész jól bevált, alaposan megfigyeltem. Lehetséges, hogy 1 hét alatt megőszült elöl a haja kicsit? És mintha mélyebbek lennének a homlokráncai. És amúgy egész klassz pasi, bár nem a típusom. Ahogy ennek a végére értem, már kint is voltak a madzagok a bimbóudvarból és a függőleges vágásból. Az alsók még maradtak, azokat 1 hét múlva vette ki.

Innentől Betadine helyett már Neomagnollal kellett áttörölni, és a nedves gézlapot rajtahagyni.

A teljes varratszedés után az alsó vágásnál lévő lyukjaimat kék kenőccsel kentem (Kék Lukács krém), mely 1.5 hét alatt a leglyukabbat is gyönyörűen begyógyította. Miután már a sebek begyógyultak, vettem aloe gélt, mert a doki nagyon ajánlotta, de vagy attól, vagy véletlen egybeesés, de pár helyen begyennyesedtek a hegek. Toltam rá a Neomagnolt ismét és a Sudocremet, segített. Most a Contractubexszel próbálkozom, egyelőre még se negatív, se pozitív. A tubussal elhasználom, aztán meglátjuk, mennyire jutok.

Tornázni legalább 3 hónapos korig tilos. A porszívózást sem erőltetem igazán, főleg mivel pár napja hazacipeltem egy kosárnyi cuccot a boltból, aztán szenvedtem, mint a kutya, jól bepirosodtak a hegek.

Néha elfelejtem, hogy műtöttek, vagy ó, az de rég volt már, közben azért 7 hét még nagyon kevés. Még mindig háton alszom, nagyon az oldalra fekvés sem kényelmes. A régi, jó kis alvóspózomról pedig egyelőre csak álmodozom. Úgyhogy az 5. héten elmentem masszíroztatni, mert már nem bírtam tovább. Mondtam a masszőrnek, hogy mindegy, mit csinál, de én ülni fogok, úgy dolgozzon. Csodálkozott először, kereste a fogásokat, de aztán megoldotta, és isteni azóta a hátam, sokat segített.

Tegnap este a férjem megkérdezte, miközben óvatosan simogatta a melleimet (műtét óta először ért hozzájuk), hogy mi szükség is volt amúgy erre az egészre, hogy heges legyen, mégha esetleg szebb is, bár hülyeség, ő úgy szerette, ahogy volt. Látom rajta, hogy nagyon tart attól, nem fog neki tetszeni, ugyanakkor a lelkesedésem, hogy már most imádom, hogy be vagyok sózva a fürdőruha vásárlástól, megnyugtatja kicsit. Pár napja már ő mondta, hogy nyaraláskor majd monokinizel, ugye, mutogatod a szuper ciciket.

Amit eddig csak sejtettem, mert olyan helyzetbe még nem kerültünk, most már tudom, hogy bármikor bármiben számíthatok rá, ezt a műtét utáni pár hétben megmutatta.

Nézegettem a műtött lányok képeit, olvastam a beszámolókat, és mindig megállapítottam magamban, hogy jól választottam. Kórházat, és orvost is. Nagyon szépek a melleim, de tényleg. Alig várom, hogy jöjjön a jó idő, egész nyáron pántnélküli felsőket fogok hordani végre, először életemben.

Micii