231. oldal - Bezzeganya

Hajnalban ébredek. Mit ébredek, gyakorlatilag kizuhanok az ágyból, mert a kisebbik gyerek felébredt, és ezt velőtrázó Segítség! - ordítással kívánta a tudtomra adni. Mindegy, úgyis rémálmom volt, azt álmodtam, hogy az életem valami Monopoly játék, és ilyen „szerencsekártyákat” húzok:

Sok-sok vicces, bosszantó, szívszorító pillanat. Az, amikor üvölt, és sikít, hogyha a kikészített ruha nincs sorrendbe rakva. Minden nap pontosan ugyanúgy, ugyanabban a sorrendben. Ha nem a trikó van a legtetején, kész, vége, elromlott a nap. Az, amikor bármiféle műszaki berendezéshez úgy nyúl, mintha legalábbis ő tervezte volna. Az, amikor egyik pillanatról a másikra elkezd vihogni, és ész nélkül szaladgálni, miközben ordít. Az, ahogy a lábát rázza, amikor izgul. Az, hogy akkor van béke, ha a nap katonás rendben zajlik. Az, ahogy ha már végképp nem bírom, és rákiáltok, felsikít, aztán a saját éles hangjától megijedve a szájára tapasztott kézzel mered rám tágra nyílt szemekkel. Az, ahogy elpusztulnék a fáradtságtól egy vele töltött nap után. Az a rettenetes lelkiismeret-furdalás, hogy néha egyszerűen nem bírom elviselni a saját gyerekemet. Az az igazságtalanság érzése, hogy nem lehetünk soha egy átlagos háromgyerekes család. Az a folyamatos mérlegelés, magyarázkodás. Az a mérhetetlen ragaszkodás, ahogy belém csimpaszkodik. Az a végtelen bizalom, amivel hiszi, hogy én el tudom neki magyarázni a világot, hogy soha nem nevetem ki. Az örökös kihívás, minden percben, hogy jobban megértsem, mit miért tesz, vagy fog tenni, hogy egy lépéssel előtte járhassak mindannyiunk békességének érdekében. Az, ahogy néha rákiált másokra: "te nem az én fejemben élsz!" Az ahogy kaszkadőrt megszégyenítő ügyességgel ugrál. Az, hogy tizenöt betű tudással elolvassa a szerszámkatalógusban, hogy "most akkumulátoros változatban is kapható". Az, hogy csendben megtanulta a másodikos matekot is. Az, ahogy akar. Jó akar lenni. Az, hogy tudom, neki jó lenni iszonyat nehéz, olyan, mint hegyeket arrébb hordani, pusztán mentális energiákkal. Az, hogy számára a világ ijesztő, kiszámíthatatlan rengeteg, ahol a fények, zajok, bántóan élesek. Az, hogy mások számára ő ilyen. Az, ahogy egy osztálytársnője megkérdezte tőlem, mi baja az Ivánnak, mert vihogott, sikítozott, és teljes testében rángatózott. Izgult a karácsonyi műsor miatt... Az én gyerekem, én szültem, emlékszem, amikor kibújt erre a világra. Félig még bennem volt, mikor már torka szakadtából ordított. Mintha tudta volna, mi vár rá. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és mérhetetlenül aggódom érte. Forog bennem ez a dolog, teszem a dolgom, telnek a napok, sokszor jó lenne, ha olyan sírós fajta lennék, jól kisírnám magam, és jobb lenne. Azt mondják az okosok, ez egy gyász-folyamat. Dolgozom rajta, vagy ahogy az angol mondja: work in progress, addig meg valószínűleg teleírom a blogomat ilyesmikkel.

Szeretném veletek megosztani fogyásom történetét. Összesen körülbelül 45 kilótól kellene megszabadulnom. Most járok félúton... Miért írok ide és mit várok ettől a blogtól? Talán lesz olyan olvasó köztetek, aki elszánja magát, hogy változtasson, ötleteket vesz át tőlem, erőt merít a történetemből.

A szülésem történetét ott kezdeném, hogy 20 év körüli voltam, amikor közölték velem, hogy nem lehet gyerekem. Most 38 éves vagyok, jobb oldali petefészekcisztám volt, mikor megfogant a fiam. A terhességet elég jól bírtam, nagyon jó volt a légkör mind itthon, mind a munkahelyemen. A 30. hét körül nagyon elkezdett fájni a lábam, amúgy minden rendben volt.

Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb „hagyományai”, amik fontosak az életében. Lehet ez a reggeli kávé szertartása, az angyalfás karácsony, a heti egy póker, hétvégi sörözés – vagy épp a szilveszteri RPG party.

Úgy kezdődött, hogy a Gazdáék elmentek. Először a kisgazdi indult el otthonról (megrágnám, gondolta, ahogy meglátta a lábán a furcsa, magas sarkú cipőt), különös, ismeretlen illatot húzott maga után. Parfüm is van rajtad, kérdezte a Gazda, és ránevetett Kisgazdira, ne igyál semmit, amit nem előtted bontottak fel, és ne szállj be idegen kocsiba. Boldog új évet! Valamivel később a Gazdáék is megjelentek, ne ugorj rám, összesározol, korholta az egyik, szétszeded a harisnyámat, sipítozott a másik. Megvakargatták a füle tövét, vigyázz a házra, aztán elmentek.

Az alábbi történet a nyugalom megzavarására alkalmas, és előre szólunk, hogy lesz, akinek nem jön be a férfihumor. Kellemes szilveszterezést kíván a szerkesztőség.

Nálunk pár éve a szilveszter otthon, családi körben zajlik egyrészt a gyerekek miatt, másrészt meg talán kiöregedtünk az egész álló nap tartó bulizásból. Ez persze nem jelenti azt, hogy – pont én – nem főzök. Bőrös malac-vagy sertéssült mindig készül valamilyen formában, és az újév első napján kötelező a lencse fogyasztása, hátha végre meggazdagodunk. Ezen felül mindig készítek valami sós rágnivalót a bor/pezsgő mellé, ami hihetetlen tempóban szokott elfogyni.

Némi szünet előtt még egyszer jelentkezik Csilla afrikai tudósítással. A karácsony egyelőre ott az ottani, kisebbségben lévő keresztények ünnepe elsősorban, és kevésbé harsány-színes, mint a muszlimok vagy a törzsi vallásokat követők ünnepei. De mivel egyre több európai választja Gambiát állandó lakhelyül, ők magukkal hozták szokásaikat is. Nem csoda, ha például az eddig ismeretlen műfenyők forgalma fellendült az utóbbi években. A vásárlási mizériát remélhetően nem exportálják a műfenyőkkel együtt a más életformát kereső európaiak az óhazából.

Más gyerekes családokkal barátkozni jó! Főleg amikor az embernek problémája van a saját édes csemetéjével. Mert másnak akkor éppen egyáltalán nincs. De nem is volt soha és várhatóan nem is lesz. (Ezt főként elsőgyerekesként érezzük így). És milyen jó mindig megbeszélni, hogy mit és mennyit eszik a gyerek, mikor és milyet kakil (természetesen 20 hónapos kora óta bilibe) illetve, hogy mennyire rajong a bébiszitterért.

32. hét

Vége a nagy karácsonyi ajándékozási láznak. A korábban komoly közelharc, esetleg hónapokkal korábbi gondos tervezés, vagy éppen utolsó pillanati kirohanás során beszerzett ajándékok új gazdájukhoz kerültek.

Karácsonykor sötét van, koromsötét. Reggel, mikor felkelünk, gyertyát gyújtok, koradélután pedig már esteledik, mintha le kéne feküdni, pedig még csak most ebédeltünk. Karácsonykor eső esik, fúj a szél. Hazafelé igyekszünk a játszóházból, babamikulás érkezett, narancsot hozott, mert most van a születésnapunk. Hatalmas joghurttortát találunk a fa alatt. Akinek a Jézuska hozza a gyerekeit, tudja, miről beszélek. Két évvel ezelőtt történt, hogy megszülettek az ikrek és mi idén ezt háromszor ünnepeltük. (Apával, mamánkkal, babazsúron.)A klinikán igyekeznek kivenni programozott császárral azokat a babákat, akiknek a szülei – legalábbis erre hivatkoznak – szeretnék otthon tölteni az ünnepet. Ők hazamehetnek, a halászlé és a kacsa mellett sír az újszülött a szeparált kiságyában. Jó étvágyat! Anya bejgli, a baba anyatej. De mi van azokkal, akik nem mehetnek haza? A kettes-, hármasikresek, és a legkisebbek, a korababák…

Egy télen adománycsomagot rakott össze a Nagymamám a Máltaiaknak. Számos ruhaneműt, tartós élelmiszert és a kedvenc babáját.

Elmesélek neked egy történetet, fiam. Téged illet. A születésed történetét. Egy igazi csoda volt, azt hiszem. Mert hiszek a csodákban, és akkor csoda történt. Talán a nyolcadik hónapban kezdődött, egy rutinvizsgálaton. Nem gondoltam a holnapra, minden olyan természetessé vált akkor. Egy hónap múlva szülni fogok. Nem aggódtam, valahogyan meggyökeresedett, sziklaszilárddá vált bennem a hit, minden rendben lesz. És akkor...

Mária a fészer mögé szaladt, megint hányt. Ma már másodjára, a héten negyedszerre, összesen meg ki tudja, hányadjára már. Először úgy gondolta, beteg lett, olyan beteg, mint a vén Sára, felpuffadt a hasa, hányt, aztán egyszer csak meghalt. De Mária nem halt meg, pedig neki is mintha felpuffadt volna a hasa, hány és nem kívánja az ételt, de az öreg Sára öreg volt, és ennyi idő alatt őt már el is temették. Vagy a fiatalok másként halnak bele?

Azt gondolom, a hit olyan, mint a szerelem. Ha gyenge vagy, elbuksz, ha erős vagy, akkor nem adod fel, és harcolsz, hogy odaérj. Halálra szabályozhatod, kiadhatsz róla könyveket, kötelezőnek teheted róla bizonyos tanok oktatását, háborúkat és konferenciákat szervezhetsz a nevében, fizetett hivatalnokok légióival működtetett intézményeket hozhatsz létre, hogy a vele kapcsolatos ügyeket kezeljék, büntethetsz vagy megszabhatsz bizonyos viselkedésformákat vele kapcsolatban – tökmindegy.

A Hanuka szó felavatást, felszentelést jelent.

Ismét egy karácsonyi főételes poszt, ezúttal a hagyományosabb ízek kedvelőinek szeretnék kedvezni.

December 23., péntek

A főtéren át visz az utam. Hó egy pihényi sincs, se hideg. Van azonban vásár: karácsonyi, kézműves. Forralt bor és kürtős kalács illata keveredik a decemberben szokatlan és csöppet sem „karácsonyi” langyos levegőben. Figyelmemet inkább a járókelők kerülgetésére, mintsem a nézelődésre fordítom, sietősen szedem a lábam: sok a tennivalóm és rövid a kimenőm. Lépteimet kusza gondolatok visszhangozzák, csapongnak a csomagolópapír, a mennybőlazangyal, a darált dió, a betlehemi időjárás és a kinőtt mellények között.

18. hét

Filléres ajándékkísérők, kézzel festett üvegdíszek és előrecsomagolt scrapbook-házikók

December 21-én lesz egy éve, hogy Geréb Ágnes házi őrizetben van. Pártolói úgy gondolták, számos jogtalanság történt, amely ellen tiltakozva hívták életre támogatói az Igazságot Geréb Ágnesnek Mozgalmat, és fogalmaztak meg petíciót, melyet 2011. december 20-án adtak át számos közjogi méltóságnak. A törvényalkotási hajrában nem vert nagy hullámokat az ügy, de egy képviselő mégis megszólalt, és véleményét a nagyközönség számára is megfogalmazta. Ékes Ilona országgyűlési képviselő (FIDESZ), a Semmelweis Mozgalom védnöke már több esetben megszólalt az újszülöttek és anyák emberi jogainak védelmében.

December 22., csütörtük

Jóságos Ég, bár lenne most „jövő ilyenkor”. Bár túl lehetnénk rajta! Körülbelül két-három hónap múlva be kell íratnunk a gyereket az iskolába, jó döntést hozva, ügyesen, rámenősen; én meg már most kivagyok az egésztől. Félek, hogy elpancserkodom.

A Little observation – Egy kis megfigyelés nevű játékban kilenc kétszínű pillangó közül kell minél gyorsabban megtalálni azt, amelyikben a két kockával kidobott két szín szerepel. A fejlesztő játék két és féléves kortól ötéves korig ajánlott, ehhez képest a hét és kilencéves lányaimmal játszottunk egy csomót.

A cikk beszámolója szerint a fizetős bölcsődék ötlete nem új, idézi a Népszabadság korábbi cikkét. – Egy önkormányzati bölcsődében szinte ingyen vigyáznak a gyerekre, míg egy családi napközi vagy a magánbölcsőde 40-70 ezer forint havonta, függetlenül a család anyagi helyzetétől. A javaslat szerint az intézmény típusától függetlenül általánossá kellene tenni, hogy a szülők térítést fizetnek, a munkáltatókat pedig rá kellene bírni, hogy ehhez a díjhoz béren kívüli juttatás formájában hozzájáruljanak, írja a nol.hu.

A karácsony előtti utolsó könyvajánlónkban igazán érdekes könyveket mutatunk be: Down-szindrómás kistestvér, anya hangján megszólaló karácsonyi könyv, hercegnős öltöztető, beszívott böngésző-rajzoló, szerelmesekönyv, titkos napló, ringatónaptár és humoros állatfarsang a kínálatban.