231. oldal - Bezzeganya

Tinédzsereknek készített kábítószer-ellenes kampányt egy amerikai város: fotókon mutatták be, milyen változásokon megy keresztül – akár néhány hónapon belül – egy rendszeres droghasználó arca. A sokkoló felvételekkel a fiatalok hiúságára akartak hatni.

Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, mikor azt mondják nekem, hogy olyan szép kismama vagyok. Bizonyára, akik mondják az arcomra értik, mert mosolyog, vagy a szememre, mert abból lehet látni, hogy már nagyon várom, hogy kezemben tarthassam a lányunkat. Vagy talán a vékony lábamra, vagy karomra értik? Mert nem vastagodott meg, és ahogy anyukám szokta mondani, csupa gyerek lennék, és tulajdonképpen csak a hasamon látszik, hogy várandós vagyok? Persze jólesik, de legjobban D-től szeretem hallani, hogy szépnek talál. Főleg, mert a terhesség ezen szakaszában egyre több azon kényelmetlenségek száma, melyet el kell hogy viseljen minden nagypocakos nő.

Ha eltekintünk a véres mellbimbóktól és a mellgyulladás rémétől, valamint a „vajon van-e elég tejem” para-körtől és belelendülünk a dologba, a szoptatás igencsak jó tud lenni. Vagy az egész egy humbug lenne és a szoptatott csecsemők igazi kis bőgőmasinák? Brit tudósaink ebben a témában sem hagynak minket kutatás nélkül.

Egy könnyű sóhajtásra:

A kormány tervei szerint jövedelempótlékot igényelhetnének azok, akik már tavaly december 31-én is terhességi-gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesültek. Az előterjesztés szerint nyolcvanezer szülő van, aki az adójóváírás eltörlése miatt kevesebb juttatást kap kézhez, mint tavaly, írja a penzcentrum.hu.

Ha teheted, még a szülés előtt olvasd el. A felét sem fogod elhinni, de egyrészt mert a baba mellett nem lesz rá időd, másrészt mert akkor talán majd felrémlik előtted pár akkor még hihetetlennek tűnő mondat, és fellapozod a könyvet, amiből kiderül, nem a te eszed ment el, ez nagyjából minden kismamával úgy van, ahogy veled épp történik. Már az előszó tanácsa: „Feküdj le minden alkalommal, ha ezért a könyvért nyúlsz” – is mutatja, hogy Vicki elég reálisan látja a dolgokat és a gondokat. Ha már nagyobb a gyerek, akkor is ajánlom a kötetet. Talán néhány régebbi parádat eloszlatja, és garantálom, hogy sok résznél fogsz egyetértően bólogatni, vagy vérmérsékletedtől – és a gyerek alvásától – függően különböző hangerősséggel röhögni.

Ha ez a szemlélet az uralkodó, akkor tanár legyen a talpán, aki nem pikkeléssel-üldözéssel reagál a „tanár úr, hiba van a táblán az egyenletben” vagy a „tanár úr, én tudok egy öt sorral rövidebb kódot is rá” típusú megnyilvánulásokra. Pedig az igazi nagy tanáregyéniség ilyenkor gratulál a gyereknek, aki bebizonyította, hogy elsajátította azt, amit most annyian hiányolnak: a természettudományok műveléséhez elengedhetetlen gondolkodásmódot és hozzáállást.

Ezen a héten sajnos nem sikerült annyit leadni, mint általában. Pedig betartottam a saját szabályaimat. Bár ez nem azt jelenti, hogy csütörtökön nem „kaptam” be késő este egy sovány joghurtot, vagy hogy pénteken nem ettem meg reggel egy túró rudit és délben 5 pici kókuszgolyót. De hát akkor mit csináltam rosszul? Semmit. Vannak időszakok, amikor nincs súlyvesztés egy hétig, egy hónapig, ki tudja meddig? Sejtettem, hogy egyszer eljutok ide.

Azok a kisgyerekek, akik kihagyják a délutáni alvásokat, sokkal stresszesebbek, boldogtalanabbak és náluk nagyobb a kockázata az egész életen át tartó mentális egészségügyi problémáknak – állítja egy új kutatás.

Nem szeretem a rágcsálókat. Sem az egeret, sem a hörcsögöt – sem mint háziállat, sem mint a fáskamra nélkülözhetetlen tartozéka. Nagyon remélem, lányom sosem akar majd hörcsögöt, tengerimalacot, semmit, ami pici, rossz szagú, rág, és úgy tűnik el a lakásban, hogy képtelenség megtalálni.

Előző postomban olvashattátok a dilemmánkat egy nem várt terhesség kapcsán. Ígértem, hogy megírom a folytatást, hogy mi hogyan döntöttünk. De ez a mi döntésünk. A mi jó döntésünk. Más ugyanebben a helyzetben talán máshogy döntött volna, és az az ő jó döntése lenne.

A lányom koraszülött - és 100 százalékosan egészséges. Ezt már most az elején fontosnak tartom megjegyezni, mert hátha idetéved – mint én korábban más internetes fórumokra – egy frissen szült korababás anyuka, aki az inkubátorvizitek között a netet bújva aggódva keres információt arról, hogy kábé mire is számíthat.

Valahol ott hagyhattam abba, hogy nem is olyan egyszerű a gyermekvállalás, mint ahogyan mi azt gondoljuk. És persze ehhez még jönnek a nehezítő körülmények. Tavaly kiutaztunk külföldre, s megkértük a nagyszülőket, hogy addig költözzenek a házunkba.

Mivel anyai ágon a családom orosz, gyerekkoromban sokszor voltunk Leningrádban látogatóban. A hazaútra (két és fél nap volt vonattal) nagyanyám több doboz piraskit sütött nekünk.

Ezek után az ember nem várná, hogy bármi rossz is kiderülne az almáról. De kiderült. Kedvenc gyümölcsünk a tavalyi év végén megjelent az amerikai Environmental Working Group (Környezetvédelmi Hivatal) évenként kiadott „A Piszkos Tizenkettő” listájának az első helyén áll. A több mint 700, különböző eredetű megvizsgált alma 98 százaléka tartalmazott növényvédő szert, ezért listavezető lett. A Piszkos Tizenkettő további helyezettei, a vegyi anyag értékek csökkenő sorrendjében a következőek voltak: zeller (szára), eper, őszibarack, spenót, nektarin, szőlő, amerikai paprika, burgonya, áfonya, fejes saláta és fodros káposzta (kale).

Életem talán leghosszabb januárja a második terhességem végére esett. Harmincvalahány hetesen, elefántlábakon vonszoltam-húztam magam a térdig érő hóban, ami háromnaponta termelődött újra, ha kivittük a gyereket a Naplás-tóra, lefagyott a fülem, ruhatáram két nadrágra és egy „éppenhogy még beleférek” kabátra apadt, hálisten a hótaposó csizma olyasmi, ami ödémás lábakat is befogad. Na, azon a januáron én is vágtam a centit rendesen, de meg kellett szülni a kölyköt, hogy eltakarodjon végre a tél.

„Átalussza már az éjszakát?” - hangzik a kérdés minden boldog és boldogtalan szájából, akivel összefutok mostanában. Hát mit lehet erre válaszolni?

Bár nemrég indult a Bezzeganya idei fogyókúrás naplója, mégis többen kértétek, hogy nyissunk egy külön posztot azoknak, akik az év első napjaiban fogyókúrába kezdtek (vagy mostanában tervezik).

A fényképen stúdióban készült nyolc, egyforma rugdalózóba öltöztetett, fehér pamut fejfedős csecsemő látható, pofijukon vigyorgó vagy grimaszoló, elképedt vagy ordító arckifejezéssel. A felvételt egy fotóstúdió reklámjának szánták, de egészen más hatást váltott ki, mint készítői remélték.

Beteg a gyerek? Muszáj szabadságra menni, mert bezárt az óvoda? Végre egy jó hír a dolgozó anyáknak és apáknak. Ezeket a gondokat mostantól könnyebb lesz orvosolni.

Az alábbi írás, az események folyamatában íródott, ennek köszönhetően kissé zaklatott, de hűen tükrözi az aktuális lelki állapotomat. Meglehetős őszinteséggel próbáltam leírni azt a dilemmát, amin átmentünk. Az abortusz kapcsán többnyire általánosságban folyik a vita, ezért szerettem volna a történetemen keresztül megmutatni, hogy azok, akik ilyen döntési helyzetbe kerülnek, maguk is emberek. Ugyanolyanok, mint akik a blogra írnak, kommentelnek. Vannak okaik, indokaik, félelmeik, felelősségérzetük, és az ab kérdése nem pusztán a felelőtlen tinédzsereknél vagy a fogamzásgátlást így helyettesítőknél merülhet fel, hanem átlagos, hétköznapi, jóravaló családoknál is. Bárkinél.

Ha valami jótündér megkérdezné, szeretném-e újraélni a kamaszkoromat, hát isten ments, csak azt ne! Ha viszont csak arról van szó, hogy két órán keresztül lehetek felelőtlenül és kergén-boldogan tizenhét éves, akkor nosza. Létezik ugyanis a világban négy darab ember (a mostani koncerten épp azon poénkodtak, hogy ők inkább UFO-k a Betelgeuse rendszerből), akik nélkül sokkal, de sokkal nehezebb és még kevésbé szórakoztató lett volna az az időszak, sőt, ha belegondolok, felnőtt létem néhány elég szilárd oszlopát köszönhetem nékik. Szóval ha ők még játszanak, akkor én megyek, és elfoglalom a törzshelyem a harmadik sor balközépjén. Harmincéves a KFT zenekar.

34. hét

Mi a legfenyegetőbb veszélye az emberiség jövőjének? A globális felmelegedés? A túlnépesedés, ami miatt bolygónk már roskadozik a hétmilliárd ember alatt? Az energia krízis? A kétmilliárd földlakó, akinek nincs lehetősége elektromos áramot használni és a másfél milliárd ember, aki nem jut iható vízhez? A kilenc ország, ami nukleáris fegyverrel rendelkezik? A megművelhető földterületek rohamos csökkenése?

Sorozatgyilkos nőkről szóló sorozatunkban egy olyan asszony történetét olvashatjátok, aki 21 ember – köztük gyermekei és férjei – életét oltotta ki az 1800-as években. Mary Ann Robson 1832 októberében született Low Moorsley-ben, egy szénbányász lányaként. Több házassága volt, de férjeit, gyermekeit betegségek tizedelték. 1872 nyarán az asszony West Aucklandben élt, Durham megyében, mostohafiával, Charles Edwards Cottonnal. Szeretett volna újra férjhez menni, de útban volt neki a hétéves fiú. Thomas Riley felügyelőt kérte meg, hogy szerezzen valami munkát Charlesnak a szegényházban. Riley nem tudott segíteni nekik, s mikor hat nap múlva újra arra járt, az asszony sajnálkozna közölte vele, hogy a fiú meghalt. Riley azonnal az orvoshoz és a rendőrségre sietett, hiszen a fiút egyáltalán nem látta betegnek pár nappal halála előtt. Az orvos többször látta azon a héten, heveny gyomorrontással kezelte, de fel sem merült benn, hogy a baj halálos lehet. Rendőrségi ügy lett a dologból, Mary Ann ártatlannak vallotta magát.

Sokan vannak, akikben ellenérzést kelt, ha nyilvános helyen szoptató kismamát lát. Nekik foglalta össze a skepticalmothering.com alapján tarkabab öt pontban, hogyan tudnak felkészülni a helyzetre.

Ez a szakasz a 28. héttől a gyereked megszületéséig tart. Ha a harmad elején jön a világra, már 95% esélye van az életben maradásra. Itt az idő, hogy összeállítsd a kórházi csomagot és kialakítsd azt a helyet vagy szobát, ahová az új családtagot haza fogod hozni. Nem kell aggódni, ha nem a kiírt napon születik meg, hiszen csak minden huszadik újszülött „pontos”. A legtöbb szülés a terhesség 38–42. hete között történik.

Kisbabát szeretnél, de még nem sikerült teherbe esni? Ez az a hely, ahol sorstársakat találsz, tapasztalatokat cserélhettek, ahol együtt lehet sírni egy sikertelen hónap után, és ahol minden egyes pozitív tesztnek örülnek az olvasók. A hatalmas kommentszám miatt a népszerű Babagyár az ötödik részéhez érkezett.

Tegye fel a kezét az a kisgyereket nevelő anyu-apu, aki nem ismeri Annapetigergő-t! És most az jelentkezzen, aki még nem mászik falra az álomcsalád vidám kis hétköznapjaitól!