2011. 12. 05.
Várni, hogy meghaljon valaki – a szervdonációról
Összeszorul a szívem, ha kisgyermekeket látok hosszú ideig egy kórházi szobában szebb napokra várni. Hiszen most kezdte el csak életét, és mekkora próbát kell máris kiállnia! Három kisfiú töltötte napjait nem olyan régen az Országos Kardiológiai Intézetben, új szívre várva. Sorsukat soron követhettük a televízióban és az újságok hasábjain. Kérdéses volt, hogy kibírják-e addig az ideiglenesen beültetett műszívvel, amíg megérkezik a beültethető szív. Mire is vár ilyenkor a szülő? Arra, hogy egy másik gyermeket veszítsenek el, azért, hogy az övé tovább élhessen? Aminek meg kell történnie, sajnos megtörténik, s csak abban reménykedhetnek, hogy a donorszív megfelelő lesz és használható állapotban érkezik a műtőbe? Vagy csodára várnak? Sajnos a legkisebb, másfél éves Lacika szervezete feladta a küzdelmet. De a másik két kisfiú – bár hosszú hónapokig éltek a kórházban – új szívet kapott.
Juditty