Nincs rosszul öltözve, bár vélhetően látott már jobb napokat, amikor volt ideje magára. A szeme alatt egy egész reptér forgalmát megirigylő táskaállomány van. Kócos és szárazkezű. Ha jobban megnézem, van saccperkábé nyolc nevetőránc a szeme sarkában. Mit kereshet itt? Ja, hogy én?? Aha.

Az elmúlt időszak összes nyűgével, bajával, végeláthatatlan munkaórájával, végtelen kilométereivel és telefonszámláival, sáros csizmákkal és elviselhetetlen tűsarkokkal. Elkapta a gépszíj, szokták volt mondani. A majdénmegmutatom érzése. Hogy igenis lehet ennyi idősen saját erőből és elképzelésből letenni valamit az asztalra, amiben nem sokan hisznek, bár mindig zokszó nélkül támogatnak és vannak, ha kellenek. Az, ahogyan reméled, hogy most majd biztosan lesz valaki, akire szakmailag is fel lehet nézni. És mi történik? Megismered. Bár ne tennéd. Találsz egy kívül fémesen csillogó, belül bűzösen rohadó senkit, aki aljas módon védi az igazát és mestere az egérutaknak és a kiskapuknak. Hogy te a szíved-lelked beleteszed, éjszakát, hétvégét, magánéletet nem kímélve, ő meg elveszi, amit adsz és még csak egy nyamvadt „Kösz, hogy kiégetted magad!” sem jár. Aztán marad a remény. Az a mocskosul álnok remény. Hogy lehet másképp. Hogy majd lesz valaki. Hogy lesz másképp a világ. Hogy majdénmegmutatom.

Hát nesze, te eszement, elvakult, nem láttad a fától az erdőt? Fordítottad volna az időt arra, ami és AKI számít.

A kellemesen meleg, napsütötte, örömvitorlázós Balatonon lángostól maszatosan, azzal, aki van, ahelyett, aki lehetne, azzal, aki vagy, ahelyett, aki lehetnél. Hát nem állnál itt és próbálnád megismerni, hogy ki ez a vörös szemű elcseszett figura, akinek kiflimorzsák vannak a fogai között. Aki ahelyett, hogy élte volna az életet, feltett mindent egy lapra, és arra nem gondolt, hogy más nem játszik tisztességesen, csal és lop és hazudik, és a kártya a kezedben különben is csak illúzió.

Hiába adsz mindent és még egy kicsivel többet. Hiába éled az ő álmukat.

Hát hogy van ez, kérem szépen, mondja meg valaki.

Blanka

Hiába kergettem álmokat