204. oldal - Bezzeganya

Jó pár napja történt meg velem életem legborzasztóbb pillanata. Amikor úgy érzed, hogy meghal a gyermeked a kezeid között, amikor minden értelmét veszti egyetlen másodperc alatt és semmi mást nem akarsz, és nem kérsz az élettől csak azt, hogy Ő ne haljon meg...

Újabb posztot nyitunk a kötetlen beszélgetéshez, a reggeli és délutáni virtuális kávézáshoz, teázáshoz, miután az Offolda 9-hez már közel négyezer komment született. További kellemes csevegést!

Debreceni Egyetem Női Klinikájának alagsorában, a meddőségi szakrendelésre várva három generáció ül a folyosón. Anyukám, a húgom, a kislányom és én. A kezünket tördeljük, ismét itt vagyunk. Kísérteties, mert szinte napra pontosan három éve én is ugyanitt ültem Anyukámmal – a kislányomról álmodozva. A diagnózis a húgom esetében is endometriózis, pont úgy, mint nekem három éve.

A napokban a kezembe került egy bulvárújság, a „Műcici jár a babához” című cikken megakadt a szemem. Mellette kép: 4 év körüli kislány szoptatja játékbabáját. Kíváncsi lettem, elolvastam, majd elgondolkoztam rajta.

Iskolai környezet. Sok minden beletartozik, az épülettől az osztálytársakig. Mivel az általános iskolába 8 évig fog járni a gyerekem, úgy gondolom, egyáltalán nem mindegy, milyen közegben tölti az idejét.

2004-ben, épp egy éve dolgoztam munkahelyemen, amit nagyon szerettem. Állami cég, nem nagy fizetés, de voltak plusz juttatások, a kollégáim remek emberek, a főnököm egy angyal, a munka jó volt. Jól éreztem magam. Akkor már egy éve saját lakásunkban éltünk a férjemmel, nyugis életünk volt, hétvégén barátokkal szórakoztunk, hét közben dolgoztunk. Éltük az átlag huszonévesek átlag életét. Úgy gondoltuk, még pár évet várunk a gyerekvállalással, egyszerűen nem gondolkodtunk még rajta, nem éreztük a hiányát. Aztán egyik hónapban nem jött meg...

Fél év próbálkozás után, mikor már kezdtem egy kicsit aggódni, megfogant a kisbabánk. Nálunk nincs szabad orvosválasztás, így sztk-ba jártam gondozásra. Terhességem gondtalanul zajlott, bár bevallom, az utolsó hetek nagyon megviseltek, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. A kilencedik hónapban elkezdtem viszketni, mindenhol, de az orvos, és a védőnő sem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak, végül is nem volt olyan vészes.

Azt ígértem, a boldogságról fogok írni. Hát itt a boldogság: a gyerekeket elvitték a nagyszülők az őszi szünetre. Vége a hosszú hétvégének, ha nem lett volna vége, a diliházban végzem. Négy nap szünet, négy nap szüntelen vita.

NOVEMBER 10., SZOMBAT

Babérlevél Borit mindenki röviden csak Babér Borinak hívta.

A múltkori birses posztban Fügebor és Oreille7 is érdeklődött savanyú káposztás receptek iránt. Kívánságuk parancs, ez következik. Előrebocsátom, hogy aki diétázik, az ezt a posztot hagyja ki, mert az étrendjébe nem illő receptek következnek.

Jajj, istenem, ez borzalmas, szörnyű, katasztrofális, kiborító, kilátástalan, jajj, te szegény, hogy bírod?, túl fogod élni?, mi lesz veletek?, jajj, szerencsétlen gyerekek, sérülni fognak, szenvedés lesz az életed, innentől egy perc nyugtod nem lesz, a boldogságról nem is beszélve, azt ugyan lesheted!

Mivel többen kérdezték, ennek külön posztot szentelek. Leírom, én hogyan jutottam ki. Szóval úgy kezdődött, hogy egy barátnőm már au-pairként dolgozott egy másik országban, és elkezdtem azon gondolkodni, hogyha netalántán nem kapnék állást itthon, akkor irány külföld, Olaszország, hiszen ezt a nyelvet szeretem, tanulom már egy ideje. Tavaly szeptemberben kezdtem el először igazán utána járni a témának, több ügynökség honlapját is megnéztem (www.aupairhungary.hu az egyik leghíresebb magyar közvetítő cég), illetve felregisztráltam az aupairworld.net-re is. Aztán mégis lett állásom, így parkolópályára került az au-pair téma. Ám már a tél közepén tudtam, hogy a következő tanévet valami meleg, vidám helyen szeretném tölteni, így elkezdtem újra keresni.

Az előző részt úgy fejeztem be, hogy a várakozás a legrosszabb. Ez így is van. Egyszerűen őrjítő, hogy próbál az ember nem stresszelni, nem beleélni magát a sikerbe, de mégsem adhatja fel, hiszen a pozitív gondolkodás nagyon fontos. Arról nem is beszélve, hogy elvben úgy kell kezelni magamat, mintha terhes lennék. És mivel az első időszak a kritikus, előbb a megtapadás, majd a szervek kifejlődése szempontjából, ezért nagyon oda kell figyelnem mindenre. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem megyek be dolgozni, hogy nem emelgetem a kicsi fiamat, hogy nem megyek el kocogni. De pl. nem állok mikrohullámú sütő közelébe (ezt amúgy sem kéne persze), nagyon odafigyelek rá, hogy a folsavat, a B vitamint bevegyem minden nap, és a nagyobbik fiam 21 kilóját már nem emelgetem, és teljesítménytúrára sem ilyenkor megyek. És persze ahogy közeledik a nem várt menstruáció napja, egyre idegesebb leszek. És ettől az érzékenységtől egyre jobban idegesítem saját magamat, ergó még idegesebb leszek. Nem könnyű ilyenkor velem az élet, bár igyekszem visszafogni magam. És persze folyamatosan kattog az agyam, hogy vajon attól vagyok-e érzékeny, ideges, hogy meg fog jönni, és ez PMS, vagy attól vagyok ilyen, hogy terhes vagyok, és a hormonok, vagy attól vagyok ilyen ideges, hogy bizakodom és feladom, naptól és órától függően. Tiszta zűrzavar ilyenkor idebent minden, és miközben a robotpilóta teszi a dolgát, odabent egy pillanatra sincs megállás.

Szülés után minden bizonnyal találsz magadon egy kis felesleges zsírt itt, egy kis kinyúlt bőrt amott. De van, hogy szülni sem kell hozzá. Sokszor ezek a problémák lelki problémákat okoznak. Nem véletlen tehát, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az úgynevezett alakformáló ruhadarabok (már a kismamaboltokban is megjelent ez a termékcsoport), amelyek segítségével a megereszkedett bőr összetartható, és viselője jobban érzi magát némileg összefogottabb testtel. Lássuk, milyen típusú alakformáló ruhákkal csalhatsz jobb külsőt magadnak.

Halloween. Évek óta próbálom megtalálni a hozzá fűződő kapcsolatom, eddig sikertelenül. Először 5 éve konfrontálódtam ezzel a szokással, amikor az első Halloween estémet töltöttem el itt. Azelőtt csak az amerikai filmekből ismertem. Istenem, boldog tudatlanság!

Szervezetünk, a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület 2012. november 17-én, a Koraszülöttek Világnapján nyilvános rendezvénnyel szeretné felhívni a társadalom figyelmét a koraszülés fontos kérdéskörére.

Eddig bírtam. Eljött a rettegett pillanat, amitől kb. 12 éves korom óta féltem. Mi lesz itt, jesszus… Mikor megtudtam, hogy ikreket várunk, gyorsan ölbe kaptam az internetet, és elkezdtem feltúrni, hogy mégis mire számíthatok. Minden oldalon és fórumon (most már a könyvben is, amit ajánlottatok) azt olvastam, hogy leáldozott a tünetmentes idők napja, kössem fel a gatyámat. Itt eljön az apokalipszis. Mivel ketten vannak, számítsak mindenben a duplázódásra. Kétszer több és rosszabb rosszullétek, dupla fáradtság, dupla hízás, stb. (Persze ritka esetben vannak kivételek is.) Aztán vártam, és meglepődtem.

Ölelést árul egy amerikai anya, a sajátját, és elég jól keres vele, pedig szolgáltatása szigorúan szexmentes.

Jópár hónapja békésen döcögtünk a blogon, viszonylag kevés dolga akadt a moderátornak (szinte kizárólag csak valódi, vegytiszta trollokkal), aztán most úgy tűnik, naponta jön kérés, hogy vegyünk le posztot, vagy a kommentelők, vagy a szerző kérésére. Nem szeretnénk naponta levenni posztokat, nem tesz jót a blognak, pár dolgot meg talán ideje tisztázni.

A Halloween tökfaragásostul, beöltözőstül leginkább a gyerekek fantáziáját mozdítja meg. Mi felnőttek meg először idegennek érezzük az egészet, aztán még az is lehet, magával ragad a hangulata, főleg ha ők lelkesen faragnak-lóbálnak-visítoznak a novemberi ködben. Mitagadás, a tökök élénk narancssárgája igencsak elkél a rongyos naptalan szürkeségben, a köd meg direkte arra való, hogy valami kiskorú lepedőt a fejére húzva csujogasson benne.

Mai témánk: a szex!

Az oktatási államtitkárságon a napokban elkészült nyelvoktatási stratégia nem hagy sok választást a szülőknek, írja az [origo] ma megjelent cikke, se azt illetően, mikor kezdjenek idegen nyelven tanulni, se azt, hogy melyiket. Az [origo] birtokába jutott dokumentum szerint az idegen nyelv oktatása mindenhol az általános iskola negyedik osztályában indul majd, és csak az angol és a német között lehet választani. Ráadásul az államtitkárságnak jelenleg az a véleménye, hogy a némettel kéne kezdeni, „mert az nehezebb”. Hm, felettébb tudományos.

Azzal azt hiszem, minden itt író/olvasó/kommentelő tisztában van, mi mindenre jó a Facebook. Nekem ugyan soha nem jutna eszembe Facebookon esküvőt szervezni, de ebből kizárólag az a következtetés vonható le, hogy szegényes a fantáziám.

Többször írtunk már róla, hogy a reggeli mennyire fontos a gyerekek életében (és nem csak az övékben). Arról is beszámoltunk, hogy a teljes értékű gabonából készült reggelivel sokat tehetünk az egészségünkért.   Elméletben már sok mindent tudunk, most azt vizsgáljuk szubjektíven, hogy a különböző gabonapelyhek és müzlik milyen élményt okoznak ízlelőbimbóinkon. Egy három-, egy majdnem nyolc- és egy tízéves leánygyermek vett részt a tesztcsapatban: utóbbi kettő szavakkal is kifejezte tapasztalatait, a kicsi pedig hangos csámcsogással jelezte, melyik fajta ízlik neki.

A szülés olyan volt, amilyennek szerettem volna. Este éreztem görcsöket, de szépen átaludtam az éjszakát. Reggel 6-tól mértem a 10 perces fájásoknak nem nevezhető összehúzódásokat. Kilenctől már ötpercenként jöttek, de nem fájt még mindig annyira, hogy bele akarnék halni. Persze a férjem elküldtem reggel dolgozni, hogy úgysem lesz itt gyerek, mert előtte nap elment a nyákdugó, de nem történt semmi. Hívtam a barátnőmet, 11 körül jött is, aztán még két barátnőm is. Még vihorásztunk, beszélgettünk, 12 után 10 perccel indultunk el. Nagyon paráztam, hogy ne kamu legyen...

Élénken emlékszem, milyen volt nyolcéves koromban biztosnak lenni egy csomó dologban:

2006-ban megvettem belvárosi kis lakásomat, hogy majd ha egyszer valakivel összekötöm az életem, legyen honnan elinduljunk és továbblépegessünk együtt. Négy évvel ezelőtt, megismerkedésünkkor férjem szobafestőként dolgozott, én irodában dolgoztam/dolgozom. Most mindketten 35 évesek vagyunk és egy éve házasok. Páromnak munkahelye van, csak munka nem mindig. Három éve nincs bejelentve, se TB, se nyugdíj… se semmi. Az előtte levő 10 évből is kb. 2-3 évig volt bejelentve. Az esküvőig a lakásomban laktunk, viszont a hitel törlesztőrészlete gyakorlatilag a fizetésem 100 százalékát elviszi.

Talán féléves volt a fiam, ballagtam koradélután hazafelé a babakocsit tolva a parkból, a világ kellően kikerekedve zünnyögött körülöttem a nyárvégi napsütésben, de eszembe jutott, hogy akkor volna igazán kerek, ha most például megvolna a nagyanyám, megbeszélném vele, ő tenne-e cukrot a szilvalekvárba, mennyi ideig szoptatott, és mit használt a mai pelenkák helyett.  Aztán vállat vontam, elvégre én akartam tizenéve, hogy ne legyenek többé hangok a fejemben, de úgy érzem, ha nagyanyámnak lesz mondanivalója számomra, megtalálja ő a módját és üzen.