Tőgymeleg tejet iszik a kislányom vidéken

Az úgy volt, hogy távlati tervünk volt a férjemmel, hogy vidékre költözünk, ahol gazdálkodni lehet, aztán miután a kislányunk megszületett és kiderült, hogy a szabad levegő mennyire fontos neki, úgy döntöttünk, nem várunk. Mindjárt két éve, hogy ide költöztünk.

Összeírtunk egy hosszú listát a szempontokkal, amik alapján választhatunk környéket, települést, és rövid gondolkodás után rájöttünk, hogy a Bakony a mi helyünk. A falunk egy kb. 800 fős kis helység, 7 km-re van kisváros, 30 km-re Veszprém. Én vidéken nőttem fel, tehát sok dolog nem újdonság, csak annyira, hogy évtizedekkel később még mindig ott tartunk.

Van nálunk (még) óvoda, általános iskola, van könyvtár, posta, 3 vegyesbolt, 2 kocsma, elfogadható buszközlekedés, gyerekorvos heti egyszer, van jó levegő, természet, odafigyelő közösség, sok idős (10 százalék felett van a 80-nál idősebbek aránya) és kevesebb fiatal, kisgyerekes.

A boltokban minden elég drága, és leginkább alapélelmiszerek, háztartási cikkek vannak (eldobható pelenka pl. nincs), és persze nem a magasabb minőségűek. Van viszont személyes kapcsolat, ha kérünk valamit, megpróbálják beszerezni, és hitelbe is vásárolhattunk már – otthon felejtettük a pénztárcát, és a boltosok ajánlották fel, hogy majd behozzuk a pénzt.

Az utcánkban van tehén, a kislányunk a frissen fejt, tőgymeleg tejet issza, ha odamegyünk. Szinte mindenhol van tyúk, lehet venni tojást. Húst a közeli kisvárosban kapni, van hentes, meg Tesco, Penny. Jó zöldség, gyümölcs már nehezebben elérhető, a faluban mindenki megtermeli magának - mi is főleg abból élünk, ami nyáron termett a kertben -, piac legközelebb Veszprémben van.

Természetesen nincs mód se óvoda, se iskolaválasztásra helyben, a közeli kisvárosba talán lehetne iskolába járni, ovit nem tudom, de a bölcsődébe csak helyi lakosokat vesznek fel. Én gyerekként gyalog, és felnőtt kísérő nélkül jártam iskolába, ezt szerettük volna a gyerekeinknek is, ezért nem választanánk a városi iskolát, amúgy sem jó a híre.

A helyi óvodában egy vegyes csoport van, 2 óvónő, 1 dadus, most 25 körüli gyerek, de sokan mennek ősszel iskolába, kicsik pedig négyen-öten jönnek újak. Az óvónők már ismerik a lányunkat név szerint, tavaly ősszel még be is jött az egyik óvónő megkérdezni, hogy nem felejtettük-e el a beiratkozást. Hol van ilyen Pesten?

A szülők szerint elfogadható az óvoda – az én egyik bajom, hogy az udvaron érintetlen a hó, tehát nem mennek ki oda játszani, inkább sétálnak velük a faluban az óvónők. Néhány szülő morog állítólag, ha a gyerek ruhája piszkos lesz.

Az is érdekes, milyen elveket követnek a szülők a gyereknevelésben, viszont a kamaszok is hangosan, érhetően köszönnek az utcán.

Az ovi másik "baja", hogy pocsék az étel. A falubéli idősek is ezt kapják, a szomszéd bácsi állatai eszik meg általában. Kóstolni nem kóstoltam még, viszont az elmondottak alapján nem tűnik korszerűnek meg trendinek, továbbra is itthon fog enni a gyerekem.

Programok helyben nem nagyon vannak (gyereknap, falunap, karácsonyi ünnepség, jótékonysági bál és önkéntes munkák az önkormányzat szervezésében), a kisvárosban viszont szerencsére hetente baba-mama klub (100 Ft/család/ alkalom), és rendszeresen szerveznek más gyerekprogramokat is (ingyenesek). Színház, mozi Veszprémben van, egyebek mellett a Kabóca Bábszínház is. A faluban van lovaglási lehetőség, a kisvárosban mindenféle sport, még ovis balett is.

Az egészségügyi ellátás nem egyszerű, ahogy írtam, heti egyszer van itt orvos, a kisváros kórházában nincs gyerekgyógyászati szakrendelés, se ügyelet; szerencsére eddig nem volt szükségünk semmi eü. szolgáltatásra. Gyógyszertár három van a városban, kedvesek és telefon alapján is megrendelnek készítményeket. Terhesgondozás, védőnő szintén a városban, szülészet csak Veszprémben, aki "igényesebb" és teheti, Székesfehérvárra vagy Győrbe megy szülni.

A "szegényes" szolgáltatásokkal, lehetőségekkel szemben van közösség, mindenki ismer mindenkit (a postán nem kell igazolvány a küldemény átvételéhez, az 5-6 éves gyerekek is elmehetnek egyedül a szomszéd utcába, természetesen lehet sétálni, motorozni, biciklizni az utcákon (a főutat kivéve), bárki szívesen segít a másiknak. (A múltkor egy futár furgonja becsúszott az árokba, 3 férfi dolgozott 1 órán át, mire kihúzták, tavaly télen a 92 éves szomszéd bácsi "eldobálta" a havat a kapunk elől.)

És igen: itt van idő beszélgetni egymással. Azt mondja a szomszéd, hogy nagyon siet, de még átjön megigazítani a kaput, miután kinevetett, hogy mit akarok én az ötven kilómmal.

Körülöttünk a Bakony rengetegei, ősszel a kertben halljuk a szarvasbőgést, télen hó van, nyáron este 25°C körül maximum. Az egyik szomszéd néni szokta mondani, hogy nem tudna ő megszokni városon. Most már mi sem.

mln

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?