165. oldal - Bezzeganya

Ezen a héten szintén rendhagyó "szüléstörténettel" jelentkezünk: nem egy ember története, inkább néhány kép egy olyan világból, ami annyira más, mégis, pár részletben annyira azonos, közös a miénkkel. Marieke van der Velden fotós az Unicef és más nemzetközi szervezetek megbízásából fotózta végig Uganda, Kenya, Malawi, Zambia és Burkina Faso szülészeti klinikáit, hogy megmutassa, milyen szülni manapság Afrikában.

Egy kedves művész házaspár második gyermekeként láttam meg a napvilágot.

Gubacs pöttöm varázsló volt, és mindenek előtt roppant segítőkész. Varázskörútjain kifürkészte az emberek gondjait-bajait, és varázslótehetségét bevetve mindig segített rajtuk. Ám egy dologra nagyon vigyázott: hogy soha, semmilyen körülmények között senki ne vegye észre, hogy segített. Azt akarta, hogy természetesnek tűnjék a dolgok jóra fordulása, és nem szerette volna, hogy az emberek úgy érezzék, tartoznak neki a segítségéért. Nem utolsósorban pedig úgy gondolta, egy varázsló legyen szerény, és ne várjon dicséretet azért, hogy a dolgát végzi. Így aztán megszokott emberi ruhákban járt, és varázslatait kellő távolságból hajtotta végre. Gubacs még valamire nagyon odafigyelt: hogy minden nagyobb erőfeszítést igénylő varázslat után alaposan pihenje ki magát.

A Generali Gyerek Sziget ezen a hétvégén az idén utoljára szórakoztatja majd ingyenes programjaival a látogatóit, talán az időjárás is kegyes lesz, és sütni fog a nap a lemezbemutatókon (kint lesz a Bezzegen is nemrég bemutatott Szalóki Ági a Körforgás című albumával és az első nagylemezes Mintapinty együttes is fellép majd).  Ezen kívül lehet majd táncot tanulni, néptáncot nézni, táncházban táncolni, fúrni-faragni, sportolni, vért adni (ezt nyilván a felnőtteknek írták a szervezők, hiszen 5 kg alatt és kiskorúnak még nem „aktuális a véradás), zenélni vagy állatot simogatni.

„Két súlyos balesetet szenvedtem életemben. Az egyik a busz, ami összetörte a testem, a másik Diego.” Frida Kahlo egész életében szenvedett azoktól a sérülésektől, amiket balesete során szerzett. Mégis, házassága terhét ezekhez méri. A nála jóval idősebb nőcsábász festőtől, Diego Riverától nem tudott szabadulni. Bonyolult kapcsolatuk, az összetört szív és összetört test fájdalmai fonódtak össze Frida különös, szürrealista hatású festményein. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a festőnő saját jogán kapja meg az elismerést és ne úgy emlegessék, mint Diego Rivera festegető feleségét.

A gyermekek testsúlyuk 15 százalékát kell, hogy folyadék formájában elfogyasszák naponta. Szomjoltásra legjobb a víz, így a kicsik a szomjúság csillapítását nem kötik össze az édes ízzel. Meg kell tanítani őket arra, hogy akkor is igyanak, ha nem szomjasak, erre pedig a szülői példamutatás a legjobb módszer. Nyári melegben és hasmenéses, hányásos megbetegedések esetén fokozottan kell figyelni a folyadékbevitelre, a csecsemőknél hamar megfigyelhetők a kiszáradás tünetei.

Nincs gyógypedagógusi attitűd. Ezért nem szeretem, amikor azt mondják, türelmes vagyok. Igaz, nem kapok agyvérzést, ha előttem zár be a pénztár. De megviseli az agyamat, ahogy hallgatom az olvasást, amelynek minden harmadik szavát javítanom kell, és előre hallom az emlékezetébe beleégett betűtévesztéseket, és igen, szívesen rámordulnék néha, mit nem lehet érteni azon, hogy a fekvő kukacok elválasztójelek, és a kis fekete légy kakiknál tartson végre szünetet. Nem szórakoztat minden kérdést háromféleképpen újrafogalmazni, mint ahogy szorzótáblát memorizálni sem. Nem türelem. Tisztában lenni azzal, hogy nem elég megérttetni valamit, de annyit és olyan módon kell gyakorolni, amíg nem lesz belőle az ajtón kivihető tudás.

33. hét

Hogy hol is kezdődött? Az első fehér inget akkor kellett megvennem a fiamnak, mikor egy esküvőre voltunk hivatalosak. Ő két és fél éves volt, én akkor nyolc hónapos terhes - az én ruhámat lerendeztem egy vászonnadrág-tunika kombóval, az övé meg...izé: volt egy sötét nadrágja, meg egy fehér inge, amibe kb. másfélszer belefért, mert esküvő előtt egy nappal nem kaptam kisebbet. Na itt kezdődött az ünneplő ruhával kapcsolatos ellenszenvem.

Mindig azt gondoltam, hogy egy gyereknek az anyjára akkor van a legnagyobb szüksége, amíg kicsi – aztán intézményesítjük, amikor már igényli, és onnantól anya visszatalálhat önmagára, nyilván anyagiaktól függően is, de dolgozhat, tanulhat, a saját, és persze a család igényei szerint.

Leállítom a motort, megvárom, amíg felhúzódnak az ablakok, aztán kiszállok. Lezárom az autót, majd öt méterről megismétlem a műveletet, mert nem emlékszem, hogy pittyegett-e. Gondolatban már előrébb járok, a szülői értekezleten. Időben érkezem, nagyon is, én vagyok az első. Néhány tanító néni beszélget a termekben. Az ebédlőben lesz a szülői, de majd csak négytől, mondják. Megkeresem hát az ebédlőt az épület másik oldalán. Erre még nem jártam, csak az előkészítős tantermekben a nyílt napon, ill. az egyik logopédiai „kezelőbe” jártunk fél évig, anno a korai fejlesztés keretében. Az ebédlő kisebb és ugyanolyan jellegtelen, mint amiket eddig általában láttam. Leülök, előveszem a füzeteimet, de nem sokáig dolgozgatok, szállingózni kezdenek a szülők. Jellemzően anyukák. Néhányuk ismerős, több ovistárs folytatja itt a pályafutását. Beszélgetünk. Van, aki most is az óvó néniket szidja, és azzal van elfoglalva, hogy mit tesz majd, ha a Gyuszika is az ő gyereke osztályába fog járni… Én meg diszkréten körbe érdeklődöm, kit és milyen úton-módon értesítettek a szülőiről, illetve hogyan kerültek ebbe a suliba.

2014. július 1.-től lép hatályba az új EMMI rendelet a várandósgondozásról /ezentúl így hívják a terhesgondozást/. Kevesebb kötelező vizsgálat lesz, megszűnik a 16. heti AFP/Down szindróma/ szűrés, mert sokszor tévesen akkor is pozitív eredményt mutatott, ha a magzat nem volt Down szindrómás. Megszűnik a Streptococcus B szűrése is. (ezt viszont nem értjük, miért -  a szerk.)

Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XI.

A történetünk 2013. január végén kezdődött, amikor úgy döntöttünk (leginkább döntöttem, hiszen a férjem már évek óta szeretett volna gyereket), belevágunk. Mivel a családjainkban több párnál is problémás volt a megfoganás, én borítékoltam, hogy nem lesz egy egyszerű menet. Azonban már áprilisban meglett a pozitív teszt. Már az elején sem volt zökkenőmentes a menet. Ugyebár pozitív teszt után két nappal már loholtam a kerületi nőgyógyászhoz, ahol legelőször is kenetet vettek méhnyakrák szűréshez, ha már ott vagyok. A pálca vége vöröses-barnás volt, amit a kedves Doktorúr gunyorosan nyomott az arcomba „Ez micsoda?” Azért még áttessékelt az ultrahanghoz, amin nem látszott semmi (nem meglepő, alig voltam két hetes). „Jó-jó, azért csináljunk egy kórházi tesztet. Holnap jön laborra, délután az eredményért, és ha pozitív, azonnal feljön a rendelésre, ha negatív kér időpontot jövőhétre.”

Már gyerekkoromban tudtam, hogy ezt a világot az anyákra szabták. Már a születési anyakönyvemben is az anyám nevét írták, nem apuciét. Lássuk be, ez a világ nem rólunk szól.

Apák napja után pár nappal stílusosan apák verseivel és apatémákkal jelentkezik az Író Cimborák csapata.

A múlt héten nagyon sokan jeleztétek, hogy a padlizsán elkészítéséhez kértek segítséget, mert nem igazán boldogultok vele. A téma, és az alapanyag nekem nagyon kedves, mert nagyon szeretem a padlizsánt, nyáron igen nagy mennyiségben használom is, ezért szerencsére nem volt nehéz olyan recepteket keresnem, amelyeket ennek a zöldségfélének a felhasználásával kell elkészíteni.

Van, akinek a kórházon kívüli szülésnél kevés már az otthoni helyszín, és olyan színteret keres, ahol még természetesebben szülhet. Erre mi más lenne alkalmasabb, mint egy patakpart az esőerdőben? Simone a természetben akart szülni, és egy dzsungelt nézett ki helyszínnek.

Van, akinek „jó evő” a gyereke és nem volt még problémája a gyerek táplálásával, és vannak olyan szülők, akiknél minden etetés kínszenvedés, pedig már mindent megpróbáltak, mégsem eszik a gyerek. Milyen okai vannak az étvágytalanságnak, milyen praktikákat lehet bevetni, és mikor kell orvoshoz fordulni? A dietetikust kérdeztük.

Falu szélén, erdő mélyén...

32. hét

Az Ünnepi Könyvhéten adta át az IBBY Magyar Egyesülete az Év Gyermekkönyvének járó díjakat. Az írók mellett, neves elismerést kapott egy kiadó, illusztrátor és átadtak egy  életműdíjat is, utóbbit Marék Veronika  írónőnek, aki már a mostani szülők generációjában is kedvenc volt.

Három haldokló hortenzia

Futótűzként terjed az interneten Richard Johnson fotósorozata, melyet Weapon of choice, azaz Választott fegyvernem címmel készített. A fotográfus célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra: szavakkal is lehet verni, azaz a lélekben igen komoly károkat tud okozni a verbális agresszió. Talán még nagyobbat, mint a fizikai erőszak.

A nyaralás fogalma nekem egybeforrt a Balatonnal, gyerekkoromban a nyár egy részét mindig a tóparton töltöttük.

Párommal fél évi együttélés után döntöttünk úgy, hogy jöhet a baba. Egyikünk se 18 éves már, és mindketten úgy éreztük, hogy felesleges várnunk, hiszen minden adott volt ahhoz, hogy családunk lehessen. Mindössze 4 hónapnyi próbálkozás után, egy áprilisi péntek délután aztán pozitív lett az a bizonyos teszt.

„Anya, az az egy miért nem akart vele menni???”- kérdezte suttogva a Kicsi valamikor az előadás felénél, és egyáltalán nem éreztem ezt kínosnak (utalva a korábban megjelent színházas posztra), hanem le voltam nyűgözve, hogy mennyire átment az üzenet egy négyévesnek is, hiszen „az az utolsó” egy kutyaközönséges, eldobható, talán biológiailag lebomló, ventilátor keltette szélre mozgó műanyagzacskó volt, ami egy egész picit megformáztatott az előadás első perceiben, például hogy felfelé mutató, pufók „karjai” is legyenek. Nagy elismeréssel adóztam Phia Ménard koreográfus és az előadást technikával segítő kollégái zsenialitásának, akik egy ilyen döglött, mindennapi tárgyat olyan „lélekkel” ruháztak fel, ami még egy kisgyerek számára is egyértelműen élővé vált – ja, érdekes volt azt is végiggondolni, hogy bármit, ami látszólag „emberi”, számunkra eleven és azonosítható gesztusokat mutat, a tudatunk „élőként” regisztrálhat, és a varázslat megtörténik.

A zenélő doboz

A témából fakadóan a poszt teljesen húsmentesre sikerült, levest, salátát, főételt és desszertet hoztam, zöldségekből készítve. Aki nem lelkesedik a tisztán zöldséges ételekért, illetve igényli a húst, annak azt javaslom, hogy süssön a saláta, illetve a padlizsános fogás mellé egy szelet húst vagy halat. Az is megoldás lehet, hogy ebben a nyári melegben nem vesz az ember felvágottat, hanem készít egy egyben sült fasírtot, vagy valamilyen nagyobb darab húst, amely a hűtőben több napig is eláll, és ezt fogyasztja a saláták, zöldséges ételek mellé. Nem ragoznám tovább a bevezetőt, jöjjenek a receptek.