165. oldal - Bezzeganya

A házasságon kívüli nemi érintkezés bűn, ahogy az azonos neműek tudatos közeledése is, írja a Szent István Társulat hetedik osztályosoknak szánt hittankönyve. A kötet csak a keresztény egyház nézeteit közvetíti – véli a kiadó, az oktatásért felelős államtitkárság szerint pedig a hittantanár felelőssége, hogy mit ad át a gyerekeknek. Ma Magyarországon több mint 400 ezren élnek élettársi - az egyházi felfogás szerint bűnös – kapcsolatban – írja az origo.

Sziasztok! Örülnék a kívülállók véleményének (tényleg). Talán van, aki olyasmit lát meg, olvasva a történetemet, ami nekem majd' kiveri a szemem, és segít belevágni, vagy elengedni. Szóval kezdem az elejétől.

A gyerekeim valamiért nagyon népszerűek. Persze ezen nincs mit csodálkozni, mert okosak, jópofák, és szépek, minden elfogultság nélkül mondom, tessék csak megkérdezni bárkit, mondjuk a nagyanyjukat, keresztmamit, az apjukról nem is szólva. Na de. Ennek a népszerűségnek folyománya is van, mégpedig, hogy a barátkozás nem marad az intézmények keretein belül. Ott a délután, az ovi-suli utáni idő, és az mennyi lehetőséget rejt!

Ezekben a napokban zajlik a 11. Segítsüti sütiárverés. 30 lelkes gasztroblogger és a szervezők újra összefogtak, hogy gyerekeken segítsenek, ezúttal a Leukémiás Gyermekekért Alapítványt támogatják. Az akció szeptember 18-án, csütörtökön 16:00-kor zárul.

13. hét

Az előző posztom ott ért véget, hogy felmondtam a munkahelyemen és új helyre mentem. Örömmel tapasztaltam, hogy a korábbi munkahelyemen töltött 2,5 hónap alatt sikerült mindenféle csodaszer, diéta és sport nélkül 12 kg-t fogynom. Mire nem jó a stressz és az ebédidőben történő "inkábbeztmegcsinálomhogyidőbenmenjekhaza" hozzáállás!

Gobbi Hilda 1913 június 6-án született Budapesten. Édesanyja, Schneckenburger Margit, egy jól jövedelmező papír- és selyemtapétagyár igazgatójának lánya volt. Édesapja, Gobbi Ede Alajos banktisztviselőként dolgozott, majd apósától átvette a gyár vezetését. Később a katonai pálya felé fordult. Hilda dédnagyapja, Luigi, híres muzsikus volt, nagyapja, Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneszerző, ezért a szülők úgy gondolták, a kis Hildát feltétlenül zenére kell tanítani. A próbálkozásokat nem koronázta siker.

Idén május közepén született meg a kislányom egy nagyon gyors és könnyű szülést követően. Szüléstörténetemet már olvashattátok itt a Bezzeganyán. Két nappal a szülés után a kórházban rutinszerűen levették tőle a sarokvért az úgynevezett itatóspapírra, amit – a csecsemős nővér elmondása alapján – Budapestre küldenek fel és anyagcsere problémákat tudnak kiszűrni belőle.

A Facebookon terjedő verses felhívás kapcsán faggattunk (gyerek)írókat, költőket. Arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a felhívásról, és részt vettek-e benne, és persze arra is, hogy nekik melyik a kedvenc gyerekversük.

Anya lettem. Ez egy tény. Szültem egy gyereket, nevelgetem. Jó anya lettem? Na, ez már nem annyira kézzelfogható tény. Attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. A férjem szerint igen.

2013-ban döntöttük el a férjemmel, hogy rendben, jöhet a baba, ha akar, és úgy néz ki, nagyon akart, mert ahogy erre az elhatározásra jutottunk, terhes is lettem (a férjem borzasztó büszke a teljesítményére).  De azért sajnos nem volt minden zökkenőmentes. A terhességem elején véreztem, mire az orvos közölte, hogy hematómám van.

A napokban igazi csemege került szemeim elé egy kedves ismerősöm jóvoltából. Réges-régi szerelmi tanácsok leányoknak, legényeknek. Ezeket a szájról-szájra, nemzedékről-nemzedékre öröklődő hagyományokat Máté Imre gyűjtötte össze, A Rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka című könyvben.

Eszterkó már ötéves korától az iskolába készülődött. Anya, aki tanító néni, bevitte néha az iskolába. Hú, az volt csak az igazi! A nagyok már mind olvasni, meg írni tanulnak, ismerik a betűket, meg a számokat is. Eszterkó is elszámolt már legalább huszonötig, csak a kilencet meg a nyolcat keverte mindig össze, nem beszélve a tizenkilencről meg a tizennyolcról. De azért lelkesen megszámolt mindent, ami az útjába került.

Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elromlik a tűzhelye, sütője. Ilyenkor több megoldás van: vagy eszik készételt, vagy elmegy enni valahová, vagy pedig otthon, a mikró, kontakt grill és egyéb konyhafelszerelések bevetésével próbál meg meleg ételt előállítani. A mai poszttal nekik próbálok segíteni: mikróban elkészíthető ételeket kerestem.

Naponta olvasom a blogot, remélem, hogy valaki tud segíteni nekem. A kisebbik lányom most töltötte be a 4 hónapot, a súlya szépen nőtt 3 hónapig, az utolsó egy hónapban 2 centit nőtt és 400 grammot hízott, ami nem is baj, mert így is 7,6 kiló most. Bár az indulási alap sem volt kicsi, 58 centivel és 4250 grammal született.

Janis Lyn Joplin énekesnő és dalszövegíró 1943. január 19-én született Port Arthurban, Texas államban, Dorothy Bonita East és Seth Ward Joplin gyermekeként. Édesanyja irodavezető volt egy kereskedelmi főiskolán, apja mérnök a Texacónál. Két fiatalabb testvére született, Michael és Laura. Problémás tinédzser volt, édesanyja szerint sokkal több figyelmet igényelt, mint testvérei.  A vallásos család, a konzervatív texasi környezet szinte fojtogatták. Később azt mondta, Texas csendes, nyugodt hely, jó ott élni, de nem egy ilyen botrányokat okozó embernek, mint amilyen ő. A Thomas Jefferson Középiskolába járt, ott sem találta meg a helyét, a lányok nem szívesen barátkoztak vele, inkább a fiúk társaságát kereste. Kicsit meghízott, arcát pattanások és hegek borították. Osztálytársai gyakran malacnak, nyominak, őrültnek gúnyolták. Átlagos kamaszproblémák ezek, de Janist nagyon elkeserítették, később felnőttként sem tudott igazán kibékülni a külsejével. Társai egyszer megválasztották a „legcsúnyább fiúnak”.

Vágytam egy babára, de nagyon.  Megbeszéltük, hogy jöhet. Nekiálltunk a harci feladatnak, de gondoltam, mit is ez nekünk, pikk-pakk összejön, nem kell ezen görcsölni, aggódni. Próbáltam lazán felfogni, én, aki alapból nem ez a típus vagyok. Hát sikerült olyan lazán felfognom, hogy két hónap sikertelensége után már a férjemet orvoshoz akartam küldeni és persze én is meg akartam látogatni a nőgyógyászomat. Meg is tettem.

Napok óta az iskolakezdés lázában égünk, ami azért mázli, mert így csak villanásnyi időkre tud visszatérni a félelem a csütörtöki ultrahangtól. Mert időm gondolkodni, na, az nincs. (Nem beszélve a készségről, de ne menjünk bele).

Az új tankönyvekkel kapcsolatban nemrég beszámoltunk az informatika tankönyv cédé mellékletének egyik animációjáról, melyben egy pálcikaember levágja egy kislány fejét, majd a méhek megtámadják és kiszúrják a szemét. A videót állítólag egy 11 éves, hátrányos helyzetű gyermek készítette.

A napokban sikerült a kisfiamat egy hirtelen kipattant ötlettel leszoktatni a cumiról.

Nemrég megerőszakoltak, majd bántalmaztak egy lányt egy gólyatáborban. Kiderült, hogy a 38 éves elkövető a tábor fotósa volt. Az azóta eltelt időben az erről szóló kommentelhető írásokban döbbenetes hozzászólásokkal találkozni, olyasfajtákkal, amiktől kinyílik a bicska az ember zsebében, és az elkeseredéstől fogja az ember a fejét, hogy még mindig itt tartunk! 2014-ben, az első női szavazó után majd 150  évvel! Még mindig itt, és úgy tűnik semmi, de semmi nem változik, és ilyen hozzáállással csak saját maga termeli ki a hasonló gondolkodású embereket, reménytelen! A kommentekből idézek:

Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XVI.

A rossz anyuka felel: „De kérem, én készültem”: a júniusban megkapott tanszerlista alapján augusztus elején átnéztem a gyerek iskolás cuccát, és ami hiányzott, azt beszereztük: füzeteket, ceruzákat, origami-papírt, fűzős papírt, írólapot, fehér papírt – nehogy szegény gyerekeket rávezessük, milyen fontos az újrahasznosítás -, tolltartót. Sok minden volt tavalyról, maradt az iskolatáska is, ja és ugyan a listán nem az volt, de vettünk csomagolópapírt is.

2014. február 6-án reggel 8 óra 47 perckor születtél meg. Két nappal korábban már sejtettük, hogy ez így lesz. Az orvos szerint már nem érezted magad olyan jól bent, és egyébként is már egy hete meg kellett volna születned, így csütörtök reggelre kitűzte a műtétet. Nem voltam ideges, tudomásul vettem, hogy Isten jobbnak látja, ha nem természetes úton születsz.

Amikor ezt a posztot eredetileg írtam, még nagyon úgy állt a dolog, hogy vissza kell költöznünk a kicsivel Budapestre. Szerencsére azonban úgy tűnik, talán végre megoldódik a probléma, és véget ér a vesszőfutásom és ez a bizonytalanság, megállapodhatunk végre. A fővárosba visszaköltözés több okból is necces lenne: a jelentős anyagi többletterheken túl egyrészt ott nincs senki, akit vész esetén mondjuk elküldhetnék a kicsiért a bölcsibe, másrészt aki vigyázna rá, ha mondjuk havonta egy hetet beteg. Most már kicsit könnyebb, hogy nem kell ezeken a dolgokon gondolkodnom, de van egy témakör, ami rajtam kívül is számtalan szülőt érint, és az én problémám megoldásával nem vesztette aktualitását, ezért vitára bocsátom. A téma: albérlet, gyerekkel.

Kockulni – az első szó, mit iskolában tanultam,

2010 nyarán születettek meg az ikreink, első gyerekekként. A teherbeesésről írtam már itt korábban, most elég annyi, hogy elég korán jöttek. Az első két év pokoli nehéz volt, el is határoztam, nekem többet gyerek nem kell, ezt én még egyszer nem bírom végigcsinálni. Telt, múlt az idő, a lányok cseperedtek, okosodtak, bölcsisek lettek, kezdett a nehéz időszak a feledés homályába merülni. Felmerült a gondolat bennünk a férjemmel, hogy mi lenne, ha lenne még egy babánk. Belevágtunk, elég gyorsan össze is jött a baba, de 8. héten elhalt. Nem estem nagyon kétségbe, elég gyakori dolog. Folytattuk. Már a következő hónapban terhes voltam. Minden rendben zajlott, 41 héttel később megszületett a harmadik lányunk. Az ikrek 3,5 évesek voltak, elég jól fogadták a hugit, aki tüneményesen jó baba, evett és aludt, a hangját ritkán lehetett hallani. Nagyon boldogok voltunk a férjemmel.

A háború után az 1945-ös földreform keretében a „hazaárulókat” teljes vagyonelkobzásra ítélték, azok az úri birtokosok, akik ezt megúszták és 1000 holdnál kisebb birtokuk volt, 100 holdat tarthattak meg magunknak, a nagybirtokos parasztoknak pedig a 200 hold feletti földjüket kellett beszolgáltatni. Így az apám szülőfaluja mellett elterülő uradalmat, mivel az 1000 hold feletti birtok volt, teljes egészében elkobozták és felszabdalták. A zselléreket, egykori uradalmi cselédeket, napszámosokat földhöz jutatták, apró, 5 hold alatti birtokokat kaptak. A földnélküli parasztság először örült, hogy gazdálkodásba kezdhet, azonban a földműveléshez szükséges eszközöknek, állatoknak és a termelés tervezéséhez-szervezéséhez szükséges tapasztalatnak a legtöbben igencsak híján voltak.

Jó és rossz tanácsok