160. oldal - Bezzeganya

Anya lettem. Ez egy tény. Szültem egy gyereket, nevelgetem. Jó anya lettem? Na, ez már nem annyira kézzelfogható tény. Attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. A férjem szerint igen.

2013-ban döntöttük el a férjemmel, hogy rendben, jöhet a baba, ha akar, és úgy néz ki, nagyon akart, mert ahogy erre az elhatározásra jutottunk, terhes is lettem (a férjem borzasztó büszke a teljesítményére).  De azért sajnos nem volt minden zökkenőmentes. A terhességem elején véreztem, mire az orvos közölte, hogy hematómám van.

A napokban igazi csemege került szemeim elé egy kedves ismerősöm jóvoltából. Réges-régi szerelmi tanácsok leányoknak, legényeknek. Ezeket a szájról-szájra, nemzedékről-nemzedékre öröklődő hagyományokat Máté Imre gyűjtötte össze, A Rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka című könyvben.

Eszterkó már ötéves korától az iskolába készülődött. Anya, aki tanító néni, bevitte néha az iskolába. Hú, az volt csak az igazi! A nagyok már mind olvasni, meg írni tanulnak, ismerik a betűket, meg a számokat is. Eszterkó is elszámolt már legalább huszonötig, csak a kilencet meg a nyolcat keverte mindig össze, nem beszélve a tizenkilencről meg a tizennyolcról. De azért lelkesen megszámolt mindent, ami az útjába került.

Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elromlik a tűzhelye, sütője. Ilyenkor több megoldás van: vagy eszik készételt, vagy elmegy enni valahová, vagy pedig otthon, a mikró, kontakt grill és egyéb konyhafelszerelések bevetésével próbál meg meleg ételt előállítani. A mai poszttal nekik próbálok segíteni: mikróban elkészíthető ételeket kerestem.

Naponta olvasom a blogot, remélem, hogy valaki tud segíteni nekem. A kisebbik lányom most töltötte be a 4 hónapot, a súlya szépen nőtt 3 hónapig, az utolsó egy hónapban 2 centit nőtt és 400 grammot hízott, ami nem is baj, mert így is 7,6 kiló most. Bár az indulási alap sem volt kicsi, 58 centivel és 4250 grammal született.

Janis Lyn Joplin énekesnő és dalszövegíró 1943. január 19-én született Port Arthurban, Texas államban, Dorothy Bonita East és Seth Ward Joplin gyermekeként. Édesanyja irodavezető volt egy kereskedelmi főiskolán, apja mérnök a Texacónál. Két fiatalabb testvére született, Michael és Laura. Problémás tinédzser volt, édesanyja szerint sokkal több figyelmet igényelt, mint testvérei.  A vallásos család, a konzervatív texasi környezet szinte fojtogatták. Később azt mondta, Texas csendes, nyugodt hely, jó ott élni, de nem egy ilyen botrányokat okozó embernek, mint amilyen ő. A Thomas Jefferson Középiskolába járt, ott sem találta meg a helyét, a lányok nem szívesen barátkoztak vele, inkább a fiúk társaságát kereste. Kicsit meghízott, arcát pattanások és hegek borították. Osztálytársai gyakran malacnak, nyominak, őrültnek gúnyolták. Átlagos kamaszproblémák ezek, de Janist nagyon elkeserítették, később felnőttként sem tudott igazán kibékülni a külsejével. Társai egyszer megválasztották a „legcsúnyább fiúnak”.

Vágytam egy babára, de nagyon.  Megbeszéltük, hogy jöhet. Nekiálltunk a harci feladatnak, de gondoltam, mit is ez nekünk, pikk-pakk összejön, nem kell ezen görcsölni, aggódni. Próbáltam lazán felfogni, én, aki alapból nem ez a típus vagyok. Hát sikerült olyan lazán felfognom, hogy két hónap sikertelensége után már a férjemet orvoshoz akartam küldeni és persze én is meg akartam látogatni a nőgyógyászomat. Meg is tettem.

Napok óta az iskolakezdés lázában égünk, ami azért mázli, mert így csak villanásnyi időkre tud visszatérni a félelem a csütörtöki ultrahangtól. Mert időm gondolkodni, na, az nincs. (Nem beszélve a készségről, de ne menjünk bele).

Az új tankönyvekkel kapcsolatban nemrég beszámoltunk az informatika tankönyv cédé mellékletének egyik animációjáról, melyben egy pálcikaember levágja egy kislány fejét, majd a méhek megtámadják és kiszúrják a szemét. A videót állítólag egy 11 éves, hátrányos helyzetű gyermek készítette.

A napokban sikerült a kisfiamat egy hirtelen kipattant ötlettel leszoktatni a cumiról.

Nemrég megerőszakoltak, majd bántalmaztak egy lányt egy gólyatáborban. Kiderült, hogy a 38 éves elkövető a tábor fotósa volt. Az azóta eltelt időben az erről szóló kommentelhető írásokban döbbenetes hozzászólásokkal találkozni, olyasfajtákkal, amiktől kinyílik a bicska az ember zsebében, és az elkeseredéstől fogja az ember a fejét, hogy még mindig itt tartunk! 2014-ben, az első női szavazó után majd 150  évvel! Még mindig itt, és úgy tűnik semmi, de semmi nem változik, és ilyen hozzáállással csak saját maga termeli ki a hasonló gondolkodású embereket, reménytelen! A kommentekből idézek:

Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XVI.

A rossz anyuka felel: „De kérem, én készültem”: a júniusban megkapott tanszerlista alapján augusztus elején átnéztem a gyerek iskolás cuccát, és ami hiányzott, azt beszereztük: füzeteket, ceruzákat, origami-papírt, fűzős papírt, írólapot, fehér papírt – nehogy szegény gyerekeket rávezessük, milyen fontos az újrahasznosítás -, tolltartót. Sok minden volt tavalyról, maradt az iskolatáska is, ja és ugyan a listán nem az volt, de vettünk csomagolópapírt is.

2014. február 6-án reggel 8 óra 47 perckor születtél meg. Két nappal korábban már sejtettük, hogy ez így lesz. Az orvos szerint már nem érezted magad olyan jól bent, és egyébként is már egy hete meg kellett volna születned, így csütörtök reggelre kitűzte a műtétet. Nem voltam ideges, tudomásul vettem, hogy Isten jobbnak látja, ha nem természetes úton születsz.

Amikor ezt a posztot eredetileg írtam, még nagyon úgy állt a dolog, hogy vissza kell költöznünk a kicsivel Budapestre. Szerencsére azonban úgy tűnik, talán végre megoldódik a probléma, és véget ér a vesszőfutásom és ez a bizonytalanság, megállapodhatunk végre. A fővárosba visszaköltözés több okból is necces lenne: a jelentős anyagi többletterheken túl egyrészt ott nincs senki, akit vész esetén mondjuk elküldhetnék a kicsiért a bölcsibe, másrészt aki vigyázna rá, ha mondjuk havonta egy hetet beteg. Most már kicsit könnyebb, hogy nem kell ezeken a dolgokon gondolkodnom, de van egy témakör, ami rajtam kívül is számtalan szülőt érint, és az én problémám megoldásával nem vesztette aktualitását, ezért vitára bocsátom. A téma: albérlet, gyerekkel.

Kockulni – az első szó, mit iskolában tanultam,

2010 nyarán születettek meg az ikreink, első gyerekekként. A teherbeesésről írtam már itt korábban, most elég annyi, hogy elég korán jöttek. Az első két év pokoli nehéz volt, el is határoztam, nekem többet gyerek nem kell, ezt én még egyszer nem bírom végigcsinálni. Telt, múlt az idő, a lányok cseperedtek, okosodtak, bölcsisek lettek, kezdett a nehéz időszak a feledés homályába merülni. Felmerült a gondolat bennünk a férjemmel, hogy mi lenne, ha lenne még egy babánk. Belevágtunk, elég gyorsan össze is jött a baba, de 8. héten elhalt. Nem estem nagyon kétségbe, elég gyakori dolog. Folytattuk. Már a következő hónapban terhes voltam. Minden rendben zajlott, 41 héttel később megszületett a harmadik lányunk. Az ikrek 3,5 évesek voltak, elég jól fogadták a hugit, aki tüneményesen jó baba, evett és aludt, a hangját ritkán lehetett hallani. Nagyon boldogok voltunk a férjemmel.

A háború után az 1945-ös földreform keretében a „hazaárulókat” teljes vagyonelkobzásra ítélték, azok az úri birtokosok, akik ezt megúszták és 1000 holdnál kisebb birtokuk volt, 100 holdat tarthattak meg magunknak, a nagybirtokos parasztoknak pedig a 200 hold feletti földjüket kellett beszolgáltatni. Így az apám szülőfaluja mellett elterülő uradalmat, mivel az 1000 hold feletti birtok volt, teljes egészében elkobozták és felszabdalták. A zselléreket, egykori uradalmi cselédeket, napszámosokat földhöz jutatták, apró, 5 hold alatti birtokokat kaptak. A földnélküli parasztság először örült, hogy gazdálkodásba kezdhet, azonban a földműveléshez szükséges eszközöknek, állatoknak és a termelés tervezéséhez-szervezéséhez szükséges tapasztalatnak a legtöbben igencsak híján voltak.

Jó és rossz tanácsok

Mai lapszemlénkben egy újabb, tankönyvekkel kapcsolatos cikken kívül egy beadványra hívjuk fel a figyelmet, melyet a KERET Koalíció munkatársa küldött be a Médiahatóságnak a Class FM Morning show műsora miatt, melyben a műsorvezetők arról "tréfálkoztak", illetve azt illetően adtak tanácsokat, hogy miként lehet megerőszakolni egy nőt egy autóban. Arról is hírt adunk, hogy szűrik a diákok internetét a magyarországi köznevelési intézményekben, valamint egy iskolai pályázatra is felhívjuk a figyelmet.

A múlt héten elmondtuk a gyerekeknek a kistesót. Az általános és elsöprő ujjongást gyakorlatiasabb megbeszélés követte, kezdve a Középső dicséretén, mely szerint nagyon jól tettük, hogy nem mondtuk el eddig, mert most már csak nem lesz baj, aztán a Nagy kuncogós kérdésén át (akkor szexeltetek? Ehhez szexelni kell, nem? De, mondám, de nem csak ezért szoktunk, na.) a Kicsi komoly felvetésén keresztül, hogy akkor ő elég nagy-e, hogy pelenkázza majd, és lehet-e majd ölbe venni és fürdetni és etetni, ha nem vagyunk otthon; a végső, és legkomolyabb témáig: tudniillik a gyereknek még - ó, jaj - nincs neve.

Még csak két napja kezdődött az iskola, de máris tele van a sajtó az új tankönyvekről szóló cikkekkel: baltás gyilkos rajzfilmfigura az informatika tankönyv cédé mellékletén, huszonéves, a matek miatt fejét fogó hölgy a hatodikos matematika tankönyvön, a nyugat szidása a hetedikes irodalom tankönyvben, punci kinézetű illusztráció az énekkönyvben, url címek nyomtatásban, Isaura, mint ajánlott filmsorozat, ésatöbbi. Az elmúlt napok terméseiből válogattunk.

Sokaknak anyagi gondot okozott az iskolakezdés, írta az [origo]. Több oldal is készített már felmérést arról, hogy egy átlagos családnak mennyibe került a gyerek beiskolázása. Mi is összeállítottunk egy kérdéssort, melyből kiderül, a Bezzeganya olvasói mennyit költöttek könyvekre, füzetekre, tolltartóra, iskolatáskára, egyéb felszerelésekre, különórára, azaz mennyit kellett egyszerre kivenni a családi kasszából az iskolai költségekre.

Sziasztok! Eddig még nem írtam ide, de most az óvodában kapott várható nevelés nélküli napokat (5 nap nevelési évenként) illetően úgy felbosszantottam magam, hogy agyvérzést kapok. Hozzátartozik még, hogy a mi intézményünkben van plusz  „ Csak” három nap  amikor vigyem haza a gyermekemet délben = 8 nap.

Sokat repülünk. Eleinte egy, majd két gyerekkel, férjestül, vagy férjmentesen – de menni, menni kell. Néha, ha úgy alakul, hogy lehetőségem van rá, nézem az utazókat.

2014 júniusában szültem a Kaposi Mór megyei oktató kórházban. Eléggé felháborítottak az ottani körülmények és a nővérek viselkedése.

Hazalátogattam a lányommal három hétre, nem először ugye, de most szembesültem először valami olyannal, ami nagyon megdöbbentett. Még az indulás előtt három nappal a lány 39 fokos lázat produkált, másnap gyorsan doki, de már csak ügyelet volt. Az ügyeleten egy öregúr volt, aki megvizsgálta a babát, megállapította a bajt, majd arra a kérdésre, hogy utazhatunk-e, megkérdezte: hová, civilizált országba? Én mondtam, hogy Magyarországra. Á, félcivilizált. Na, ezen kicsit bepöccentem, és mondtam, hogy én magyar vagyok ám. Nézze – válaszolta a doki – azt az erőszakot, amit az oroszok követtek el a nép ellen, azt Magyarország  100 évig sem fogja kiheverni. A rohadt oroszok, elképesztő, mit megengednek maguknak. ( Akkor lőtték le a maláj gépet)

Mai hírösszefoglalónkból kiderül, hogy módosul a KRESZ, több százezer gyermek ehet ingyen ősztől, olvashatunk arról, hogyan mutatjuk a világot a gyerekeinknek, elmélkedhetünk azon, hogy a tanár feladata-e a gyerekkel a szexről, párkapcsolatról, házasságról beszélgetni, és egy pénteki könnyed hírt is mutatunk, melyből kiderül, hogy Oroszország vezető bankja a hitel mellé kölcsön macskát is ad.