Tizenéves fiúk gyújtottak fel egy kertet Zuglóban

A lányok jajveszékeltek, hogy „szegény kutyák és macskák, akik a kiskertekben vannak”, és a tehetetlenségtől én sem éreztem jól magam. Jól láttuk az utcasarki kertbe bedobott egyik petárda fényét, az elszaladó fiúkat, majd azt, hogy a fény nem alszik el. Néhány másodperc alatt lángba borult a kert, én pedig remegő kézzel hívtam a 112-t. A tűzoltóknak elmondtam a címet, megkérdezték, hogy a ház ég-e, vagy a kert, tájékoztattam őket, arról is, hogy nem láttam fényeket a házban, valószínűleg nincsenek otthon. A gyerekek közben néma csendben figyelték, hogy terjed el a tűz pillanatok alatt. Ijesztő látvány volt. Szerencsére a tűzoltók néhány perc alatt kiértek, és viszonylag hamar eloltották a többméteres lángokat.

Amint megérkeztek a rendőrök, kabátba bújtam, és lementem őket informálni a helyzetről. A gyerekek az ablakból néztek, majd visszatérve töviről-hegyire el kellett mesélnem, mit beszéltem a rendőrökkel. Időpont, személyleírás, történtek. „És most benne leszel a tévében?” – kérdezte a tízéves. Nem, nem jött ki a tévé, nem volt olyan hatalmas a tűz, és gyorsan eloltották a tűzoltók.

Ebben az igazi vészhelyzetben talán az én gyerekeim is elgondolkodnak azon, hogy minden tettüknek következménye van. Néha rosszabb, mint amit el tudnak képzelni. Ők most már nem csak elméletben tudják, hogy mit kell tenniük hasonló helyzetben. A tizenéves fiúk vajon ráébredtek arra, hogy majdnem leégett egy ház miattuk, vagy az sem érdekelné őket, ha nagyobb tragédia lett volna a dologból, vagy megsebesítettek volna egy kertben lévő állatot? Vagy fel sem fogták tettük következményeit. Jó hecc volt, mi?

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?