162. oldal - Bezzeganya

Módra Ildikó: BRINGA

Hamarosan itt van Szent Márton napja, amikor is nagy hagyománya van a libatornak, és ez az újbor ünnepe is egyben. Ezek a szokások nemcsak nálunk élnek, egész Európában számos étkezéssel kapcsolatos hagyományt őriznek.

Ott tartottam, hogy kb. 11 hetes terhes lehetek a negyedik babával.

Alexandra David-Néel olyan tudásra tett szert, amire előtte európai asszony soha: Tibet szent iratait tanulmányozta eredeti nyelven, buddhista hitre tért, remetebarlangokban és szentélyekben meditált. Olyan helyeken fordult meg, ahová előtte nő nem tehette be a lábát. Magával ragadó személyisége és hatalmas tudása minden akadályt elgördített az útjából. Valóra váltotta legnagyobb álmát: ötödik tibeti expedíciója során eljutott a titokzatos Lhásza városába. Egyedülálló módon láma lett, s nagy tekintélyre tett szert a férfiak uralta Tibet varázslatos világában.

Vidéki kisvárosban élünk. Unokatestvéremnek és nekem egy évben született gyermekünk. Kisfiú lett mindkettő, azután a hasonlóságok nagyjából ennyiben ki is merültek. Unokatestvérem (és férje) nevelési „elvei” a gyerek pillanatnyi boldogságát biztosítandó léteznek, míg én próbálom a klasszikus-Vekerdys-kicsit-bio vonalat hozni.

Márton-nap a gazdasági évnek is fontos állomása, az őszi munkák befejezésének, a szüret végének időszaka, melyhez számtalan babonát, szokást köt a néphagyomány.  Márton-nap időjósló, rámutató és dologtiltó nap is, nem utolsó sorban pedig – az adventi, elcsendesülő időszak előtt – az utolsó alkalom egy remek mulatságra!

Írná az ember lánya a naplóját, aztán mindenféle közbejön. Például a magnézium pezsgőtabletta, amit a csajok elosztanak egymás közt, de persze össze lehet veszni rajta. Az utolsó fél kortyon. Koncentráló anya háta mögött sziréna rendel. Aztán, illetve előtte egy kiadós meghatódás. Na, jó, ez mostanában sokszor előfordul, de mégis, ez nem egy hülye reklám, ez komoly dolog.

Negyedik születésnapunk alkalmából arról kérdeztünk titeket, az évben a tíz legtöbbet publikált szerző közül szerintetek ki volt a legjobb, és mely (a listán nem szereplő szerző) érdemel különdíjat. Több mint 600 válasz érkezett, és csak néhány szavazatnyi különbség volt az első és a második helyezett között. Bár többen jelöltetek minket, a két szerkesztőt (Tünde és Vakmacska) különdíjra, amit nagyon köszönünk, de ezeket figyelmen kívül hagytuk – mi nem vettünk részt a „versenyben”. A különdíjat olyasvalaki kapja, akire a szavazók túlnyomó többsége tette a voksát. Lássuk a nyerteseket!

Lassan én is felfogtam a dupla szót és meg is értettem. Kb. még két hétig, tehát úgy 8-9-hétig az öröm és az aggódás jellemzett engem. Szabályosan hol örömtáncot jártam hol zokogtam, hogy mi lesz velünk, hogy oldjuk meg? Közben persze elkezdtem a neten is böngészni. Megint nem kellett volna. Ott aztán minden van, csak pozitívum nincs.

Közel nyolcszázan töltötték ki anonim kérdőívünket, melyben a szexuális élet gyermekvállalás utáni változásairól kérdeztük az olvasókat. A kitöltők egynegyede férfi volt, a túlnyomó többség a fővárosban vagy vidéki városban él. Nyolcan minden nap hancúroznak, huszonegyen pedig egyáltalán nem élnek nemi életet.

Előzmények: a férjemmel együtt már több mint másfél éve élünk Franciaország egy vidéki városában. Munka miatt költöztünk ki nem sokkal az esküvőnk után, és mivel mindketten szerettünk volna már gyereket, nem vártunk sokat a dologgal, négy hónap próbálkozás után pedig össze is jött a bébi.

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy nagymama. Az én gyerekeim nagymamája, az édesanyám. Na, ne egy régi könyvek lapjairól megelevenedő, őszes-kontyosat képzeljünk el, akinek kalácsillat lengi körül a kötényét – szerintem köténye sem igen volt –, hanem egy farmeres, belevaló nagymamát, aki rengeteget olvasott, aktívan dolgozott, figyelt mindenre és mindenkire – a legkevésbé talán sajnos pont saját magára nem.

A legfontosabb 9 hónap és a babázás minden területét felöleli a 9. BabaMama Expo november 14-15-16-án a Budapest Sportarénában.

Gyárfás Endre

Arra a reggelre, arra nagyon készültem. Amikor kikászálódom a vonatból, és elém tárul a hajnali fényben a hajdani reneszánsz város, a szobrokkal, a hidakkal meg effélékkel, én meg leülök valami padra és meditatíve nézem, ahogy a folyó felett feljön a nap. Ha már összejött, pedig úgy éreztem, ez még évekre van tőlem.

Van, hogy az ember eltervezi, hogy csodálatos Halloween-tökökkel fogja díszíteni a kertet/lakást, aztán csak ez lesz belőle. És vannak, akik használják a fantáziájukat, és megvalósítják legőrültebb tökös ötletüket is. Ezekből szemezgettünk.

Olvastam jó pár cikket már, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy hol lehet a probléma, illetve gond-e, ha hároméves lányom (augusztusban lett 3) egyáltalán nem szobatiszta.

19. hét

Komolyan gyengélkedtél az utóbbi időben. Napról napra jobban. Tegnap délután érkezett a hír, hogy elfáradtál, már csak a szemed beszélt, már csak a kezeden keresztül lehetett érezni benned az életet. Aznap este, éjjel végig veled voltam, nem számított a 400 kilométer, ami elválasztott, nem számított a helyszín.

A kiegyensúlyozott hétköznapok állóvizét váratlan esemény kavarta fel. Egyik reggel a babám egész egyszerűen nem fogadta el a mellemet, csak nézett rá, mintha még sose látta volna, fogalma sem lenne, mihez kezdjen vele. Annyi előzménye volt, hogy többször is megharapott mióta kijött az alsó két foga, és tény, hogy a szakirodalom ajánlása ellenére - miszerint nem szabad felsikoltani, nehogy megijesszük a babát és elvegyük a kedvét az evéstől - én bizony feljajdultam, talán még mondtam is, hogy ezt nem szabad, de nem ijedt meg csak nézett rám nagy komolyan, vagy éppen szélesen elvigyorodott.

Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XIX.

Érdekes látni, ahogy Kata átveszi az uralmat a lakás felett. Ezt a héten figyeltem meg. Ahol eddig a ruhák száradtak, most egy járóka ágaskodik, tele játékokkal, néha egy kacagó babával. Ahol eddig edények száradtak, most cumisüvegek, fejőcuccok, bimbóvédők, tejtároló poharak csöpögnek. Ahol eddig az én pólóim csüngtek, most bodyk, tipegők, pelenkák lengnek száradás céljából. Ahol eddig tusfürdők, krémek sorakoztak, most gumikacsák, bikák, tehenek nézik azt, hogy mikor ugorhatnak a fürdővízbe. Ahol eddig a pót-bárszéket tároltuk, onnan most egy édesen szerelmes macipár mosolyog vissza az etetőszékről. Ahol eddig a partvis kucorgott, most egy állványos hinta várja összecsukva, hogy mikor nyitom szét újra. Ahonnan eddig andalító rock szórta szét a hangját a hifiből, most Béres Ilona meséli el A Hattyúk Tavát.

Szerelem volt első látásra. Tudtam, hogy ő életem szerelme: férfias, gyengéd, és ő is szeret, csak vele tudtam elképzelni, hogy családunk legyen.

Panni húzott egyet a forró kávéból. Pont olyan volt, mint ahogy elvárja egy tisztes kávétól. Meleg, vaskos-kesernyés-pörkölt-meleg, barna íz! Ült a gép előtt, és morfondírozott. Vajon pajti 58 visszaír neki? Tudják, hogy csak szexet akar kötelezettség nélkül, mégis jönnek itt a kellemes időtöltéssel, meg kirándulásokkal, vagy a másik eset, mikor azt olvassa, hogy lepedőmájsztró egyből félmeztelen képet kér, és megkérdi menne-e, ha hozná pár haverját is?  Idiótának érezte magát, és zavarban volt, tán el is pirult, hogy mit akarnak tőle, és hogy ő mit akar és miért, és egyáltalán kell ez neki?

Egyszer egy királynak

Erre a hétre pár süteményreceptet válogattam, olyanokat, melyek számomra az őszt idézik. Egyrészt az alapanyagok is ehhez az évszakhoz kapcsolódnak, másrészt olyan fűszerekkel készülnek, amelyek házias, ünnepélyes hangulatot kölcsönöznek a sütiknek.

Sokat gondolkodtam, hogy elküldjem-e ezt a levelet, de aztán tegnap eljutottam arra a pontra, hogy úgy érzem, muszáj "névtelenül" tanácsot kérnem idegenektől, mert másra nem számíthatok.

Apám 1956 októberében inas volt a megyeszékhelyen, a 23.-ai Budapesti diáktüntetés után, az ország nagyobb városaiban szolidaritásból békés tüntetéseket szerveztek. A városban is tüntetést szerveztek, a diákok felvonultak a városi sportcsarnokban, majd az utcára vonulva csatlakoztak a tömeghez. Mint minden kamasz számára, nekik is izgalmas esemény volt, egészen addig, amíg egyszer csak, el kezdték lőni a tömeget. Futva menekültek vissza a bérelt szobájukba Istvánnal, inas társával és barátjával, akkor fel sem fogták, hogy milyen veszélyben voltak, csak a szerencséjüknek köszönhették, hogy egyiküket sem érte találat.