Alföldi ezüstgatyában menti meg Malackát és a Háromfejű sárkányt

Talán nincs olyan ember, aki ne hallott volna A Játékkészítő című előadásról. Gyakran beszélnek felháborodva a jegyárakról, és sokan nem értik, miért kerülnek ennyibe a jegyek. Ezért különösen kíváncsiak voltunk mi is, hogy mit tud nyújtani az előadás, amiért érdemes megvenni a borsos árú jegyeket. A főpróbán jártunk.

Ha szigorúan anyagi szempontból nézem azt egymillió eurós költségvetésű darabot, mindenből az látszik, hogy valóban beleadtak mindent, hogy a gigantikus produkció lenyűgöző legyen. Az élvonalbeli színészek és énekesek, a cirkuszi artisták, a színpadképek, a technika, a jelmezek, a díszletek, a zene és a látvány összessége valóban felejthetetlen élményt nyújt. Ilyet tényleg ritkán lehet csak látni színházi előadáson.

A Tüskecsarnok hatszáz négyzetméteres színpadán olykor 16 méteres sárkány, olykor hét méterre növő paszulyok jelennek meg, Aquatánia fagyott birodalmának látványa pedig egyszerűen lélegzetelállító. A darabban a modern technikai lehetőségeket is kihasználták, hatalmas kivetítőkre vetített háttereken a felnőttek ámuldoztak, a gyerekek pedig szájtátva nézték a nem mindennapi látványt és a rengeteg effektet (hóesés, csillámok, ködfelhő, stb.)

A jelmezek szintén egyedülállóak. Aquatánia királynő hatalmas ruháját például tíz ember készítette, a Babmanó jelmezét Herczeg Zoltán tervezte, a háromfejű sárkány színes jelmezének pedig minden egyes darabját kézzel festették. Szegény Király Linda (Juliska) járt csak pórul a ruhájával, melyben úgy néz ki, mint a Kis Gömböc, aki karácsonyi gömbdísznek öltözött.

Apropó, szereplők: a címszerep Alföldi Róberté, aki emelőkosaras szerkezeten gördült be a székek közötti folyosón (mellettünk) a színpadig, csillámló ezüst nadrágban, hatalmas, átlátszó bottal, Rubik-kockával a tetején. A Malacot Szabó Győző játssza a kultikussá váló piros szemüvegben, Aranyka szerepét Herrer Sára (Mary Popkids) kapta, Aquatániát Oroszlány Szonja, Hüvelyk Matyit Bereczki Zoltán, Rettentő Borodint, a babmanót Nagy Feró, Piroskát Pokorny Lia, az öreg királyt Koltai Róbert, Jancsi és Juliskát a Király testvérek, a hajasbabát pedig Radics Gigi játssza. Közreműködnek még a MACIVA artistái és a Közép-Európa Táncszínház munkatársai is, a darabot a Magyar Virtuózok Kamarazenekar negyvenfős csapata kíséri egy külön színpadon.

A történet főszereplője egy kisfiú (Bauer Gergő), akit elrabolnak a divatból kiment mesefigurák, hogy rávegyék arra, hogy vigye el őket a Játékkészítőhöz. Abban reménykednek, hogy ha a Játékkészítő videójátékot ír az ő szereplésükkel, akkor újra divatosak lesznek, és nem tűnnek el a Feledés Kútjában. Az út során számtalan kalandban lesz részük: Aquatania birodalmában megfagynak egy kicsit (ezüst csillámfelhő hull alá), Az öreg királynál meg kell küzdeniük a gigantikus hat és félfejű sárkánnyal, Gézával (magyar hangja Gundel Takács Gábor), az égig érő paszulynál pedig a babmanókkal gyűlik meg a bajuk. Egy technikai malőr miatt sajnos a darab végét nem láttuk, elszállt a színpadi világítás, ezt Magács László rendező jelentette be az egybegyűlteknek. Hja, végül is főpróba volt, belefér. A szereplők azért elénekelték az utolsó dalt, melyet vastaps kísért.

A dalok nagy részét Rakonczai Viktor írta, de több szereplő (Bereczki Zoltán és a Király testvérek) is részt vettek a zenék írásában. A dalok hangosítása sem hagyott kívánnivalót maga után, az énekesek pedig kitettek magukért: a darab legelején a TulipánTündér dalát például Hien énekelte, megadva az előadás hangulatát (borsódzó hát és könnymorzsák a szem környékén), Radics Gigi és Bereczki Zoltán pedig elképesztően jót énekeltek. Na, jó, a Királyok is, bár a szokásos túléneklése megvolt Lindának itt is.

A darab különlegessége, hogy a nézők maguk is aktívan részt vehetnek a történetben, a szerencsésebb gyerekek pedig a színpadon is szerepelhetnek néhány perc erejéig, a mese részesévé válva. Humorból sincs hiány: van, hogy a gyerekek nevettek, van, hogy csak a felnőttek értik a poént (és ez az, ami miatt szeretem a modern meséket, hogy a felnőttekre is gondolnak a készítők). Egy percig nem unatkoztunk az előadás alatt, sőt, olykor annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy telik az idő.

Megállapítható tehát, hogy – ha beleszámítjuk azt, hogy egy külföldi előadó koncertjére kifizet az ember 20-30-40 ezret – megéri a méregdrága jegy, melyért 140 percnyi felejthetetlen szórakozást kap a néző. Ráadásul különlegesnek is érezheti magát, hiszen (számomra érthetetlen módon) négy napon összesen mindössze hat tizenkét előadást tartanak a Tüskecsarnokban. Akinél nem négy gyerek van a családban és esetleg még nem vette meg a karácsonyi ajándékot, talán még kap jegyeket.

(A fotók minőségéért bocs, csak a mobilom volt nálam.)

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?